Jezsuita kommentárral jelent meg az Evangelii Gaudium

Antonio Spadaro SJ, a La Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat főszerkesztője a kiadvánnyal kapcsolatban a Vatikáni Rádiónak elmondta: „Az apostoli buzdítást valójában mindenki nyugodtan olvashatja bárminemű kommentár vagy hosszú magyarázó szöveg nélkül. Nagyon egyszerű, közvetlen és érthető nyelvezettel rendelkezik: közvetlenül a lényegről beszél, és megérinti a szívet. Ezzel együtt mi, a folyóiratnál dolgozó jezsuiták, megszólítva éreztük magunkat, nem az apostoli buzdítás szövegének magyarázatára, amely önmagában érthető, hanem hogy az olvasók társául szegődjünk az olvasás folyamatában. Ezért is kértünk segítséget argentin jezsuitáktól, akik a munkatársaink, és nagyon jól ismerik Ferenc pápát. Ők a Buenos Aires-i  Universidad del Salvador San Miguel-i létesítményének oktatói. Így próbáltuk feltárni a buzdítás gyökereit, hogy megértsük azokat a kihívásokat és perspektívákat, amelyeket megnyit. Igyekeztünk különböző aspektusokból bemutatni az írást: szociális szempontból, a benne kifejezésre jutó népi vallásosság szempontjából, a párbeszéd és az öröm fontosságának szempontjából stb.”

Antonio Spadaro az apostoli buzdításról szólva hangsúlyozta: teológiai szinten az írás szilárd gyökerekkel rendelkezik, és egységesen mutatja be az egyház hivatását a mai világban. Ugyanakkor nem egy olyan dokumentum, amely csupán reflexióként született meg. Legmélyebben – és ezt hangsúlyozza a kommentár — a lelkipásztori tapasztalatból gyökerezik, konkrétan az emberekkel való élő kapcsolatból. Ferenc pápa mindenekelőtt lelkipásztor volt Buenos Aires-i érsekként. Ennek megfelelően az Evangelii Gaudium nem egy teológiai laboratórium munkájának gyümölcse, hanem a terepen szerzett tapasztalatból kiinduló reflexió. Ebből következően a leglényegesebb, kiemelkedő eleme, hogy érződik rajta a valós tapasztalat, amely ugyanakkor értelmet ad a reflexiónak.


Arra a kérdésre, hogy melyek azok a részei az apostoli buzdításnak, amelyek a leginkább szembetűnők Ferenc pápa lelkipásztori munkájában, a jezsuita szerzetes így válaszolt: „Minden bizonnyal a perifériák, a határterületek fontossága, különösképpen az a meglátás, hogy az egyház egy frontkórház, ami egy erőteljes kép, a missziós dimenziót fejezi ki, vagy ahogyan Ferenc pápa szereti mondani, a világba kilépő egyházat. Egy másik igen lényeges elem már a címből kitűnik, nagyon fontos: az öröm. Az Evangelii Gaudiumban a pápa arra buzdít, hogy ne – ahogyan ő fogalmaz – a temetők lelkiségét hordozzuk magunkban, amely később a keresztényeket múzeumi múmiákká teszi. A pápa buzdítása arra szólít, hogy hagyjunk fel a remény nélküli, keserédes mélabúval, amely eluralja a szívünket. Ennek megfelelően az evangéliumot nem lehet malomkőként, mint egy nehezéket bemutatni.”

Spadaro megvallja az újságírói kérdésre: amikor a kommentár írása miatt újra elolvasta a dokumentumot, legjobban a stílusa érintette meg. „Amikor az ember a buzdítást olvassa, olyan érzése van, mintha hallaná a pápa hangját. Vagyis úgy érzem, az újraolvasás nem annyira teológiai elmélyülés a szövegben. Természetesen a mi kommentárunk ilyesfajta elmélyülés, de újraolvasva a buzdítást az ember leginkább azt érzi, hogy a pápa közvetlenül az olvasóhoz beszél, hozzám, aki éppen olvasom.”

Magyar Kurír
(ki)