A Loyola Press kiadó gondozásában megjelent A Jesuit's Guide to the Stars (szó szerinti fordításban: Jezsuita útikalauz a csillagokhoz; a cím rájátszik Douglas Adams híres regénye, a Galaxis útikalauz stopposoknak, The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy címére – a szerk.) bemutatja a jezsuiták csillagászattal való kapcsolatának hosszú történetét. Guy Consolmagno a bevezetőjében megjegyzi, hogy ez egy olyan történet, amely a Jézus Társaságának legkorábbi időszakából ered. A jezsuita rend alapítója, Loyolai Szent Ignác úgy fogalmazott önéletrajzában (amelyet kissé zavarba ejtően harmadik személyben írt meg), hogy „a legnagyobb vigasz, amit kapott (…) abból származott, hogy az eget és a csillagokat szemlélte, és ezt gyakran és elég hosszasan tette”.
A kötet ezután olyanokkal foglalkozik, mint Angelo Secchi, a 19. századi olasz jezsuita és csillagász – aki a szerző szerint „talán a legnagyobb tudós, akiről a legtöbb ember soha nem hallott” – és Gerard Manley Hopkins, a jól ismert jezsuita költő és „tehetséges amatőr csillagász”.
A Jezsuita útikalauz a csillagokhoz egyben nagyon személyes hangvételű könyv, tele Consolmagno elmélkedéseivel, egy fejezet pedig arról szól, hogyan fedezte fel jezsuita hivatását. A detroiti születésű Guy Consolmagno a Massachusettsi Műszaki Egyetemen és az Arizonai Egyetemen szerzett diplomát, egyetemi szinten tanított fizikát, mielőtt 1989-ben belépett a jezsuiták közé.
A könyv kifinomult elmélkedéseket is tartalmaz a hit és a tudomány kapcsolatáról. Consolmagno óva int a konkordizmustól, vagyis hogy a tudományos felfedezéseket összehangolják a Biblia tanításaival. „Mind a vallásnak, mind a tudománynak meg kell őriznie autonómiáját és sajátosságait” – jegyzi meg a szerző Szent II. János Pál pápát idézve: „A vallás nem a tudományon alapul, és a tudomány nem a vallás kiterjesztése.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Observatory
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria