Jézus áldó kezei ott vannak a fejünk fölött – A szatmárnémeti székesegyház búcsúját ünnepelték

Külhoni – 2022. május 27., péntek | 18:05

Urunk mennybemenetele ünnepének, a székesegyház búcsújának előestéjén, május 25-én Hám János püspök boldoggá avatásáért imádkoztak a szatmárnémeti székesegyházban Schönberger Jenő megyéspüspök vezetésével. Az ünnepi búcsúi szentmisén május 26-án Román János, az egyházmegyei karitász igazgatója mondott szentbeszédet.

Jézus érettünk volt itt, velünk van most is, hiszen megígérte, és tapasztaljuk is a jelenlétét – mondta prédikációjában Schönberger Jenő püspök. – Ugyanakkor Jézus együtt munkálkodott és együtt munkálkodik az apostolokkal az evangélium hirdetésében. Hám János püspök is hitte, hogy Jézus az, aki őrajta keresztül hirdette az igét, és Ő volt az is, aki átsegítette minden nehézségen.

Szatmár építő püspöke 1781-ben született Gyöngyösön, majd egri kanonok lett, és onnan nevezték ki szatmári püspökké 1827-ben. Bár fogadtatása nem volt barátságos, Hám János a maga alázatosságában és imádságos életével „megszelídítette” Szatmár népét, és sok jót tett a városért. Határozottságával példát adott az embereknek, nemcsak hirdette, hanem meg is élte hitét. Vészterhes időkben, a ’48-as forradalom és szabadságharc idejében kinevezték esztergomi érsekké, hercegprímássá, de sohasem iktatták be; a szabadságharc leverését követően kegyvesztetté vált a császárnál, a magyar kormánynál, sőt püspöktársai is elfordultak tőle. Erkölcsileg tönkretéve és rágalmazásokkal elhalmozva tért vissza Szatmárra, és imádsággal, Istenben bízva újrakezdte a munkát. Úgy vélte, hogy Isten adja a keresztet, és Ő ad erőt a kereszt viseléséhez is. Hám János ott állta meg a helyét, ahova Krisztus állította. Miután 1857. december 30-án visszaadta lelkét a Teremtőnek, a szatmári lakosok vallási hovatartozás nélkül úgy búcsúztak tőle, mint egy szenttől, mert Jézus működött benne. Jézus, a mennybe ment Üdvözítő volt az, aki erőt adott neki, akihez ő mindig hűséges volt.

Ez a keresztény ember reménye, hogy ott leszünk, ahol Jézus van – mutatott rá a szent életű püspök életútjának ismertetése után Schönberger Jenő. – Ez adott erőt Hám János püspöknek az építéshez, a gyógyításhoz, az imádsághoz. Ez adjon erőt nekünk is, vegyük komolyan azt a kijelentését, hogy Jézus velünk van mindennap a világ végéig.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

*

A szatmárnémeti székesegyházat 1837-ben Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelte fel Isten szolgája Hám János püspök. Az egyházmegye főtemplomának búcsúünnepén a szentmise főcelebránsa Schönberger Jenő megyéspüspök volt, a szentbeszédet Román János, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet igazgatója mondta. 

Jairus leánya, a naimi ifjú és Lázár, akiket Jézus feltámasztott, végül visszatértek a föld porába. Jézus feltámadt testét viszont nem a por, hanem az isteni felhő ölelte át; az a felhő, mely a színeváltozás óráját idézi fel vagy az ószövetségi szent sátorra emlékeztet, ahol a felhő az Úr jelenlétét jelezte. A mennybemenetelkor a Krisztust átölelő felhő azt üzeni, hogy a mennybe felmenő Jézus belép Isten közösségébe. Jelenléte ezentúl nem térbeli, hanem teljesen isteni. Ő Úr az ég és föld fölött, a pornak és az enyészetnek nincs hatalma fölötte.

Szent Lukács evangélista úgy ír a mennybemenetelről, hogy Jézus az apostolokat megáldva emelkedik fel az égbe (vö. Lk 24,50). Jézus kezei kitárva maradnak a világ felett, mint valami tető, amely megvéd minket – fogalmazott Román János. – Az Úr imája és áldása itt maradt velünk, úgy imádkozunk, hogy Jézus áldó kezei ott vannak a fejünk fölött.

Az evangélista nem említi meg a mennybemenetel szemtanújaként Szűz Máriát és nem beszél az Urat követő asszonyokról sem. Mégis ügyes írói és teológiai motívumok használatával az események középpontjába állítja az Isten Anyját – emelte ki a szónok. – A székesegyház oltárképén, a Pesky József által készített festmény közepén is a Szűzanya áll mint az első Krisztus-hordozó, megjelenítve az Egyházat és az összes Krisztus-hívőt. Ugyanakkor Mária mellett megfigyelhetők a fehér ruhába öltözött, angyalszárnyú férfiak is, a mennybe felmenő Krisztus piros ruhája pedig az emberi természetet is szimbolizálja. Mindez rávilágít arra, hogy a megtestesülés és a megdicsőülés titkát együtt kell szemlélni.

Tekintsünk fel még egyszer a Pesky József festette oltárképre – biztatott Román János. – Jézust és Máriát körbeállják a tanítványok, de a kör nyitott. A festőművész talán azt akarta üzenni, hogy ott van egy hely számunkra is, csak el kell döntenünk, hogy be akarunk-e lépni a körbe.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria