Jézus, az Élő, mindig velünk van – Ferenc pápa húsvéti Urbi et Orbi üzenete

Kedves Testvéreim, Krisztus feltámadt!

Ma azt hirdetjük, hogy Ő, az életünk Ura, a világ „feltámadása és élete“ (vö. Jn 11,25). Ez húsvét, héberül pészah, aminek jelentése: „átvonulás“, mivel

Jézusban beteljesült az emberiség döntő átvonulása: a halálból az életre, a bűnből a kegyelemre, a félelemből a bizalomra, az elhagyatottságból a közösségre.

Őbenne, az idő és a történelem Urában szeretném elmondani mindenkinek, örömmel a szívemben: boldog húsvétot!

Kedves testvéreim, legyen ez a nap mindannyiótoknak átvonulás a megpróbáltatásból a vigasztalásba, különösen is a betegeknek és a szegényeknek, az időseknek és azoknak, akik próbatételeket és nehézségeket élnek meg. Nem vagyunk egyedül: Jézus, az Élő, mindig velünk van. Örvendjen az Egyház és a világ, mivel ma reményeink többé már nem ütköznek bele a halál falába, hiszen az Úr hidat vert előttünk az élet felé. Igen, testvéreim,

húsvétkor megváltozott a világ sorsa, s ezen a mai napon, amely egybeesik Krisztus feltámadásának leginkább valószínű dátumával, ujjongva ünnepelhetjük meg, tisztán kegyelemből, a történelem legfontosabb és legszebb napját.

Krisztus feltámadt, valóban feltámadt, ahogyan a keleti Egyház hirdeti. Ez a valóban azt üzeni nekünk, hogy a remény nem illúzió, hanem igazság. Az emberiség útját húsvét után a remény jellemzi, és már gyorsabban halad. Ezt mutatja nekünk a feltámadás első tanúinak a példája. Az evangéliumok beszámolnak arról a jótékony sietségről, amellyel húsvét napján „az assznyok futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványoknak“ (Mt 28,8). Miután pedig Mária Magdolna „elfutott, és elment Simon Péterhez“ (Jn 20,2), János és Péter „ketten együtt futottak“ (vö. v. 4), hogy felkeressék a helyet, ahol eltemették Jézust. Miután pedig a két tanítvány találkozott a Feltámadottal az emmauszi úton, húsvét estéjén „késedelem nélkül útnak indult“ (Lk 24,33), sietve futottak be jópár kilométert, emelkedős úton, a sötétben, mivel

húsvét zabolátlan öröme lángolt a szívükben (vö. v. 32).

Ugyanez az öröm lobogott Péterben a Galileai-tó partján, amikor a feltámadott Jézust látva nem tudott tovább ott maradni a bárkában a többiekkel, hanem rögtön a vízbe vetette magát, hogy gyorsan kiúszva találkozzon Vele (vö. Jn 21,7).

Húsvétkor tehát felgyorsul az utazásunk s futássá válik, mivel az emberiség látja már útjának a célját, sorsának az értelmét, Jézus Krisztust. Arra nyert meghívást, hogy odasiessen Hozzá, a világ reménységéhez.

Siessünk mi is, hogy növekedésnek induljon bennünk a kölcsönös bizalom útja: bizalom az emberek, a népek és a nemzetek között. Engedjük, hogy meglepjen minket húsvét örömhíre, a fény, amely megvilágosítja a sötétséget és a homályt, amelybe túl sokszor beleburkolózik a világ.

Siessünk, hogy leküzdjük a konfliktusokat és a megoszlásokat, s megnyissuk szíveinket azelőtt, akinek a leginkább szüksége van erre.

Siessünk, hogy bejárjuk a béke és a testvériség ösvényeit. Örvendjünk a remény konkrét jeleinek, amelyek eljutnak hozzánk megannyi országból, kezdve azokon, amelyek segítséget és befogadást nyújtanak mindazoknak, akik a háború és a szegénység elől menekülnek.

Az úton persze vannak még olyan kövek, amelyekben megbotolhatunk, amelyek nehézzé és fáradságosság teszik a Feltámadott felé tartó sietésünket. Hozzá intézzük fohászunkat: Segíts, hogy Feléd siessünk! Segíts, hogy megnyissuk a szíveinket!

Segítsd a szeretett ukrán népet a béke felé vezető útján, s áraszd ki a húsvéti fényt az orosz népre! Erősítsd meg a sebesülteket, s mindazokat, akik elvesztették szeretteiket a háborúban, s add, hogy a foglyok egészségben és épségben térhessenek vissza családjaikhoz! Nyisd meg az egész nemzetközi közösség szívét, hogy együtt munkálkodjon a háború lezárásán, s mindazon konfliktusok felszámolásán, amelyek vérbe borítják a világot, kezdve Szírián, amely még mindig békére vár!

Támogasd mindazokat, akiket a súlyos törökországi és szíriai földrengés sújtott! Imádkozzunk mindazokért, akik elvesztették családtagjaikat, s otthon nélkül maradtak: nyerjenek vigaszt Istentől és segítséget a nemzetek nagy családjától!

Urunk, a mai napon rád bízzuk Jeruzsálem városát, feltámadásod első tanúját. Eleven aggodalommal kísérem nyomon az elmúlt napokban történt támadásokat, amelyek megsebzik a bizalom és a kölcsönös tisztelet olyannyira vágyott légkörét. Nagy szükség van erre, hogy újrakezdődjön a párbeszéd az izraeliek és a palesztinok között, hogy béke uralkodjon a Szent Városban és az egész térségben.

Segítsd meg, Urunk, Libanont, amely még mindig stabilitást és egységet keres, hogy leküzdje a megoszlásokat, s minden polgára együtt munkálkodjon az ország közjaván!

Ne feledkezz meg Tunézia szeretett népéről, különösen a fiatalokról s mindazokról, akik a társadalmi és a gazdasági nehézségek okán szenvednek, nehogy elveszítsék reményüket, s tudjanak együtt munkálkodni a békén és testvériségen alapuló jövő felépítésén!

Fordítsd tekintetedet Haitire, amely már évek óta súlyos társadalmi, politikai és humanitárius válságban szenved! Támogasd a politikai szereplők s a nemzetközi közösség erőfeszítéseit, amelyek révén az oly sok megpróbáltatást kiálló lakosságot sújtó megannyi nehézség végérvényes megoldását keresik!

Szilárdítsd meg a béke és a kiengesztelődés folyamatait Etiópiában és Dél-Szudánban, add, hogy véget érjen az erőszak a Kongói Demokratikus Köztársaságban!

Támogasd, Urunk, a keresztény közösségeket, amelyek ma sajátos körülmények közepette ünneplik meg a húsvétot Nicaraguában és Eritreában! Emlékezz meg mindazokról, akik nem vallhatják meg szabadon és nyíltan a hitüket! Nyújts vigaszt a nemzetközi terrorizmus áldozatainak, különösen Burkina Fasóban, Maliban, Mozambikban és Nigériában!

Segítsd Myanmart, hogy bejárja a béke útjait, s világosítsd meg a felelősök szívét, hogy a meggyötört rohingyák igazságra leljenek!

Vigasztald a menekülteket, elhurcoltakat, politikai okokból bebörtönzötteket és migránsokat, különösen a leginkább sebezhetőket, valamint mindazokat, akik az éhezés, a szegénység és a drogkereskedelem, az emberkereskedelem és rabszolgaság minden formájának aljas hatásaitól szenvednek! Ösztökéld, Urunk, a nemzetek vezetőit, hogy egyetlen férfit és nőt se érjen a méltóságát lábbal tipró hátrányos megkülönböztetés, és hogy az emberi jogok és a demokrácia teljes tiszteletben tartása begyógyítsa a társadalmi sebeket! Mindig és kizárólag a polgárok közjavát keressék! Garantálják a biztonságot s a párbeszédhez és békés együttéléshez szükséges feltételeket!

Testvéreim, találjunk rá az úton levés ízére, gyorsítsuk fel a reménység szívverését, legyen részünk a menny szépségének előízében!

Szítsuk fel az erőket, hogy előrehaladjunk a jóban, úton afelé a Jó felé, amely nem csal meg! Egy ősi egyházatya ezt írta: „a legnagyobb bűn az, ha nem hiszünk a Feltámadás erejében“ (Ninivei Szent Izsák, Aszketikus beszédek, I, 5).

Ezzel a lelkülettel ma megvalljuk a hitünket: „Tudjuk, Krisztus feltámadott“ (húsvéti szekvencia).

Hiszünk Benned, Úr Jézus, hisszük, hogy Veled újjászületik a remény, s folytatódik úton levésünk.

Élet Ura, bátorítsd útjainkat, és ismételd el nekünk is, amit Húsvét estéjén a tanítványoknak mondtál: „Békesség nektek!“ (Jn 20,19.20).

Fordította: Török Csaba

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír