Jézus előtt a barát–ellenség viszonyt gondoljuk át újra! – Dejcsics Konrád OSB Székesfehérváron

Mi az, ami bennünk él az eucharisztikus kongresszussal kapcsolatban? – tette fel kérdést Dejcsics Konrád, aki előzetes felmérései alapján a kritikus vonalról, de természetesen a pozitív megítélésekről is beszélt.

„Vannak, akikben félelmek jelennek meg, hogy ez csak egy tömegrendezvény, tömegelőadás lesz, vagy félnek attól, mi lesz az ökumenizmussal, nehogy túlságosan triumfalista megközelítésű legyen a találkozó. … Vannak azonban, akik saját közösségeikben lehetőségnek tekintik a közelgő kongresszust, amely által megélénkülhet ismét a szentségimádás gyakorlata, a kiadványok vagy például a liturgikus edények felújítása. Népszerű lett az adorációs iskola, a zarándoklatok szervezése, de van, akiben VI. Pál pápa vagy éppen Brenner János emléke erősödött meg.”

Az Eucharisztia szó hallatán milyen két dolog jelenhet meg bennünk? – ezzel kapcsolatban az előadó kifejtette: „Egyfelől ünneplés, liturgia, közösségi történés, amelybe belépünk, hiszen a szó hálaadást jelent. Ez egy mozgás, nyilván a szentmise imádságáról elnevezve. A két gyújtópont az ige és a misztérium, amelynek ünneplésében egyetlenegy nagy imádság hangzik el, amelyet az Atyához mondunk. A »Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk, Szentséges Atyánk« imától – az »Őáltala Ővele és Őbenne« imán át – a Krisztus utolsó vacsorán tett cselekedeteire vonatkozó szövegekig, ez egy nagy hálaadás, egy nagy hálaadó imádság. A másik dolog, ami az Eucharisztiáról eszünkbe juthat, az a gyümölcs, ami ebből létrejön, a Kenyér és Bor, amely Jézus Krisztus valós jelenlétét hozza közénk. A nagy közös hálaadó imában ezt elfogyasztjuk, vagy félretesszük a betegek számára.”

Dejcsics Konrád OSB bemutatta az 52. Eucharisztikus Kongresszus logóját is, amelynek megalkotója a 78 éves Lampert János grafikusművész. „A logóban az ostya és a kehely szimbolizálja az Oltáriszentséget – hangzott el a székesfehérvári előadáson. – Az ostyában látható kereszt az Eucharisztia Jézus irántunk való szeretetét, értünk vállalt kereszthalálát fejezi ki. A »Minden forrásom belőled fakad« zsoltáridézetet jeleníti meg az Oltáriszentségből fakadó forrás, amelynek vize négy vonalban zúdul alá, utalva az örömhír terjedésére, melyet számunkra a négy evangélista örökített meg. A forrás folyóba ömlik, a Dunára utalva, amely számos európai országot köt össze Nyugatról Keletre. A forrásból fakadó négy folyó a világ négy égtáját is jelképezi. A logóban használt színek a Szentháromságot jelenítik meg, de Magyarország nemzeti színei is láthatók benne.”

A bencés szerzetes a 87. zsoltárt elemezte: „Szent hegyeken vetette meg alapjait, jobban szereti Sion kapuit az Úr, mint Jákob többi hajlékát. Dicsőséges dolgokat mond rólad, Isten városa! Ráhábot és Babilont azok között említem, akik ismernek engem; íme, Filisztea, Tírusz és Etiópia népe: mind ott született. Sionról mondják majd: »Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg.« Bejegyzi majd az Úr a népek könyvébe: »Ezek itt születtek.« Körtáncban fogják majd énekelni: »Minden forrásom tebenned fakad«”.

A Sion-hegy tetején, a város közepén, a templomban forrás fakad, ez egy lehetetlen kép. Mégis azt hirdeti: eljön az az idő, amikor a békétlenség, a politikai, a társadalmi, a történelmi és vallási szembenállások, a szorító helyzetek feloldódnak, és ennek a helye az Istennek a helye lesz – mondta az előadó. – Az ő városában, az ő közvetlen környezetében tudnak feloldódni majd az ellenállások; és mindenkinek újra kell gondolnia a saját identitását.

Isten arra hív, hogy gondolkodásmódunkat alakítsuk át miatta, a közösségbe lépve, az Eucharisztia ünneplésével. Jézus Krisztus előtt a barát–ellenség viszonyt gondoljuk át újra magunkban. Az eucharisztikus kongresszus arra ösztönöz, hogy szembenézzünk ellenségeinkkel, ideáinkkal, kategóriáinkkal, előítéleteinkkel – akár önmagunkkal, akár másokkal kapcsolatban –, és tanuljuk meg Isten szemszögéből látni az embert. Ha az eucharisztikus kongresszus rávezet arra, hogy dinamikusan, közösségben merjünk gondolkodni, hajlandók legyünk a hatalmi struktúráinkat átgondolni, és vállaljuk saját egyéni történünket, sorsunkat és elhiggyük, hogy így is képesek vagyunk Istenről tanúságot tenni, akkor érdemes belevágni ebbe a kalandba – fogalmazott székesfehérvári előadásában Dejcsics Konrád OSB.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír