Jézus kérdései

„Nem az a lényeg, hogy ki miben hisz, hanem hogy rendes ember legyen.” Ez a mondat méltán kerülhetne előkelő helyre a „Mondatok, melyeket Jézus sohasem mondott” című gyűjteményben. Helyesen hívja fel ugyanis a figyelmet a becsületes emberi cselekvés fontosságára, ezzel együtt azonban a hit tartalmát viszonylagossá teszi, és szétválaszt hitet és konkrét életet.

Máté evangéliumának elbeszélése Péter hitvallásáról (Mt 16, 13–20) éppen azt világítja meg, mennyire nem mindegy Jézusnak az, hogy mit vallunk róla. Jézus és az apostolok e beszélgetéséből először is kiderül az, hogy – érthető módon – a kortársak Jézus személyét saját vallási ismereteik sémái mentén próbálták megérteni: egynek vélik azok közül, akikben Isten különleges módon jelen volt. Jézus nem elégszik meg ezekkel a válaszokkal. Tanítványaihoz fordulva kérdez tovább: „Ti kinek tartotok engem?”

Ez a kérdés nem csak azért izgalmas, mert mindannyiunknak személyesen kell válaszolnunk rá. Hanem azért is, mert erre a kérdésre van helyes felelet.

Az evangéliumokat ismerve, egyáltalán nem meglepő, hogy Péter apostol reagál a leggyorsabban és válaszol a többiek nevében és a mi nevünkben is: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Jézus helyben hagyó szavai Péternek („Boldog vagy, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt Neked, hanem az én Mennyei Atyám”) rámutatnak arra, hogy Jézus valódi kiléte – ő a Fiú – az Atyával való kapcsolatán alapszik. Ezért ennek felismerése nem emberi okoskodás eredménye, nem Péter teológiai jártasságát, éleseszűségét bizonyítja. Forrása természetfeletti, az isteni kinyilatkoztatás.

Érdekes módon, Jézus nem söpri le azokat a megismerési sémákat, amelyek segítségével kortársai szerették volna őt megérteni. Péter hitvallásán keresztül azonban mintegy megnyitja a horizontjukat: Jézus nem pusztán egy azok közül, akikben – mint a prófétákban – az Isten különleges módon működött, hanem Ő személyesen az Atyának a Fia. Ennek megvallása a hitünk alapja. Ez a hit nem szubjektív élményeken alapszik, hanem az apostoloknak, Szent Péternek a hitén és hitvallásán, amelyet Jézus igaznak nyilvánított. Jézus helyeslő szavai arra is rámutatnak tehát, hogy nagyon is számít, mit gondolunk róla.

Megkísérthet, hogy a keresztény hit lényegét erkölcsös cselekvésre, szeretetteljes tettekre vagy szép vallásos érzésekre szűkítsük. Ha így állna a dolog, valóban nem lenne kardinális jelentősége annak, megfelel-e a valóságnak az, amit Jézusról gondolunk. De ha Isten megismerése és a vele való kapcsolat a hit által lehetséges, akkor életbevágó, mi a hitünk tartalma.

A hit igazságai nem tetszőleges doktrínák vagy feltevések, hanem konkrét gyakorlati következményekkel bírnak.

Ha Jézus valóban az Isten Fia, akkor lehetünk mi is Isten gyermekei a keresztségben és részesülhetünk az Ő istenfiúságában: a keresztény ember távlata csak akkor lehet a megistenülés, a mi igazi ajándékba kapott méltóságunk csak akkor valóságos, ha igaz Péter hitvallása: a Názáreti Jézus valóban Isten Fia.

Szerző: Deák Hedvig OP

Magyar Kurír