Jézus Krisztus segít, hogy el ne essünk

Hamvazószerdán sokak homlokára rákerült megváltásunk jele, a kereszt. A híveknek azonban nagyböjt első hétvégéjén is alkalmuk adódik arra, hogy a bűnbánattartás e szentélményében részesedjenek. Elhangzik: „Emlékezz, ember, por vagy, és porrá leszel!” vagy „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!”

Amikor még nem léteztek jégmentesítő granulátumok, és persze sok háztartásban ott volt a cserépkályha meg a sparhelt, a hamut télidő tájt és kora tavasszal is gyakran használták a csúszós járdák, utak felszórására. A háziasszonyok bizony bosszankodhattak emiatt, de nem volt mit tenni, ahhoz, hogy el ne essenek az emberek, jó megoldásnak bizonyult a hamuszórás.

A hamvazkodás szertartásánál is nyugodtan gondolhatunk erre:

segítségre van szükségünk ahhoz, hogy el ne essünk. Segítségre szorultak az első tanítványok is, különben miért beszélt volna nekik Jézus a megkísértésének történetéről.

Ennek az eseménynek nem voltak szemtanúi, csak Jézus és a Sátán volt jelen. A gonosz léleknek nem állt érdekében, hogy kudarcát bárkivel is megsejtesse. Krisztusunk beszélt minderről, minden bizonnyal akkor, amikor tanítványain észrevette, hogy próbálkozik náluk a kísértő. Beszélt nekik arról, hogy a Sátán idézni tud a Szentírásból, nagyon jól ismeri, bibliai idézettekkel támasztja alá aljas sugallatait.

Bárkit utolérhetnek az evangéliumban hallott kísértésfajták, akár együttesen is: az étel és az ital utáni mértéktelen sóvárgás, a megalománia és a dicsőséghajhászás, vagy éppen a túlzott elbizakodottság és a vakmerő önbizalom. Könnyen meggyőzzük magunkat arról, hogy ez nem is bűn, csupán emberi esendőségünkkel együtt járó jelenség. És sokszor a környezetünk is partner ebben, megerősíti, hogy mindez így van rendjén.

Ám sok minden nincs rendjén, éppen amiatt, mert a hazugság atyja fáradhatatlanul végzi térítő tevékenységét, elemében van. Könnyű elcsúszni, ezt soha ne felejtsük el! A jól bevált bűnbánattartást vegyük nagyon komolyan! Legyünk büszkék arra, hogy homlokunkon meg vagyunk jelölve a kereszttel! Ez a szürke jel, amint kilépünk a templomból, mindjárt segít bennünket abban, hogy tudomásul vegyük: ma nem dicsőség Krisztushoz tartozni. El kell felejtenünk a „megaegyház” képzetét. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy lényegesen kevesebben vagyunk mi, akik kijövünk a szentmiséről, mint azok, akik eleve a templomom kívül vannak. Manapság vasárnap délelőtt nem a templomok környéke, hanem a bevásárlóközpontok parkolói telnek meg autókkal. Az egyházi botrányok pedig bizonyítják, hogy sokszor kőbe ütjük a bokánkat az önbizalom túltengése és a bűn elbagatellizálása miatt.

Itt az alkalmas szent idő, hogy kézbe vegyük és olvassuk az evangéliumot, s ne csak olvassuk, hanem higgyünk is benne. Ha pedig elestünk, soha ne felejtsük el: mindig felkelhetünk!

Jézus nemcsak abban tud segíteni, hogy el ne essünk, hanem abban is, hogy felálljunk. Abban a biztos tudatban tartsunk bűnbánatot, hogy bánatunkat örömre fordítja.

Így kezdjük meg a húsvétba torkolló lelki zarándokutunkat.