A szentmise elején Székely János arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagykutasiak kútja, igazi forrása a templom. Arra biztatta a helyieket, hogy újra és újra jöjjenek el és merítsenek ebből a forrásból, hogy meg tudják pillantani a maguk hiteles arcát, „azt az arcot, amilyennek Isten lát benneteket”. Kérte, hogy a gyermekeket, unokákat is hozzák ide, hiszen a gyermekek legfőbb nevelője az Isten.
A homíliában arra mutat rá Székely János, hogy Krisztus különleges király volt, soha aranykorona nem volt a fején; az egyetlen korona, amit a fejére vett, a töviskoszorú volt. Soha ragyogó trónszékre nem ült; az egyetlen trónszék, amit elfoglalt, a kereszt trónusa volt.
Amikor leköpdösték, összevissza verték, akkor vette föl királyi díszruháját: a szeretet sebeit.
Ugyanerre az útra hívja az apostolait is – közöttük elsőként Jakabot – és minket is. Nem trónszékeket kínált, nem földi kényelmes és csillogó életet, hanem
a szeretet útjára hív, a nagylelkűségre, az önátadásra, arra, hogy kiigyuk a kelyhet, amelyet ő kiivott, hogy mi is részesedjünk abban a különleges keresztségben, amelyben ő részesült a keresztfán.
Szent Jakab apostol emellett arra is emlékeztet minket, hogy a világon sokfelé kereszténynek lenni azt is jelenti, hogy vállaljuk a vértanúságot – tette hozzá a püspök.
A szentmisét követően a főpásztor a temetői nagy kereszthez vonult Gyöngyös Balázs plébános és a szép számban összegyűlt hívek társaságában, majd megáldotta a feszületet.
Az új temetői vezérkeresztet egy nagykutasi hívő és családja készíttette és ajánlotta fel.
A szentmisén elhangzott püspöki szentbeszéd ITT meghallgatható.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
(asz)
Kapcsolódó fotógaléria