Jézus újra és újra letérdel elénk, hogy megtisztítson minket – Nagycsütörtöki szentmise Egerben

A nagycsütörtök esti liturgiában az utolsó vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól.

Ternyák Csaba egri érsek homíliájának elején Júdás tragédiájára hívta fel a figyelmet. A nagycsütörtöki evangélium nagyon képszerűen beszéli el a történetet, mint a gonoszság és a jóság harcát – fogalmazott. Hozzátette: olykor a saját életünkben is megtapasztaljuk, hogy amikor az isteni kegyelem megérint bennünket,

amikor valami fontos, nagy lelki esemény közeledik az életünkben, akkor mindig ott ólálkodik a közelben a gonosz lélek is,

hogy eltérítsen, vagy elterelje a figyelmünket a lényegről. Ebben állt Júdás tragédiája is.

Miközben olyan rendkívüli dolgok történtek a vacsora közben, minthogy Jézus alázatosan és szeretettel a szolga feladatát végezte és megmosta tanítványai lábát, és a kenyérben és a borban önmagát adta nekik, amikor megalapította az Eucharisztiát – mindeközben mit tesz Júdás? Azon jár az esze, hogyan árulja el őt.

De legyen bármilyen harsány és hamis ez az árulás, mégsem tud árnyékot vetni arra az igazi történetre, amely a szolgáló szeretet, a papság és az Eucharisztia alapítása révén ma is alakítja, formálja, újra átalakítja életünket.

Kétezer év múltán is minden szentmisén ugyanezt a kenyértörést éljük át.

Visszaemlékezünk arra, ami az utolsó vacsorán történt. És ez egy olyan esemény, amit nem lehet megunni, 

mert a nagyszerű dolgokat, mert a Jézussal való közösséget mi nem tudjuk megunni, soha nem elég belőle.

Ez a kenyér, amelyet ő ad nekünk, ez az örök élet kenyere. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él. Hogy lehetne megunni azt, hogy beteljesedik rajtunk az ígéret, és örök életünk lesz?

Ternyák Csaba kiemelte: papság nélkül nincs Eucharisztia, és Eucharisztia nélkül nincs papság. Végül Szent II. János Pál pápa gondolatait idézte, aki azon elmélkedett, vajon megértették-e az apostolok az utolsó vacsorán azoknak a szavaknak az értelmét, amiket Krisztus mondott nekik. Valószínűleg nem. E szavak értelme ugyanis csak a szent három nap végén világosodott meg egészen előttük is. E napokban született ugyanis a húsvéti misztérium. Ugyanekkor született az eucharisztikus misztérium is. Ez a víz és vér mos tisztára bennünket a szentségek, különösen a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia által, amely a Golgota drámáját újra és újra jelenvalóvá teszi számunkra. Ő pedig folytatja szolgálatát.

A szentségek kiszolgáltatásakor újra és újra letérdel lábaink előtt, hogy megtisztítson minket.

Amikor Péter tiltakozott, azt mondta neki: Ha nem moslak meg, nem lesz közöd hozzám. Mondjuk ezért mi is Péterrel együtt: Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is mosd meg.

A szentbeszédet követően, a tanítás szavait megerősítve Jézus szolgáló szeretetét felidézve tizenkét ember lábát mosta meg a főpásztor a nagycsütörtök esti szertartásban.

A szentmise végén minden díszt eltávolítottak az oltárról, emlékeztetve arra, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget a mellékoltárhoz vitték, Jézus elfogatását, elhurcolását kifejezve.

A szentmise végén elmaradt az áldás, és csendben fejeződött be, ami jelzi a Jézus szenvedésével együttérző fájdalmat. Majd a hívek virrasztáson vehettek részt a bazilika csöndjében.

Nagypénteken 15 órától Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezve vezet szertartást Ternyák Csaba egri érsek a főszékesegyházban.

Szöveg: Domán Vivien

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Federics Róbert/Szent István Televízió

Magyar Kurír