A Szatmárnémetiből induló csoporthoz később a nagykárolyi és kaplonyi zarándokok is csatlakoztak.
Együtt imádkoztak a nagykárolyi Kalazanci Szent József-templom jubileumi keresztjénél, majd visszautazva Szatmárnémetibe. A székesegyházban a 24. zsoltár elmondása után kérték a Szűzanya oltalmát, pártfogását életükre, szolgálatukra.
A buszos zarándoklat során a szerzetesek együtt imádkozták a napi zsolozsmát és a rózsafüzért.
A nagybányai Szentháromság-templomban a hívekkel együtt vettek részt az ünnepi szentmisén, amelyet Schönberger Jenő püspök az egyházmegye papjaiért és szerzeteseiért, valamint új hivatásokért ajánlott fel.
Szentbeszédében a főpásztor megköszönte a szerzetesek szolgálatát, és Jézust, a Jó Pásztort állította példának a jelenlévők elé: Nem csak akkor hagyatkozhatunk a Jó Pásztorra, ha a halál közeleg.
A tanítvány az élet minden percében engedi, hogy Jézus a vállán vigye. Hagyni, hogy más vigyen minket, úgy tűnik, nagyon egyszerű, könnyű választás, hisz’ sokat nem kell küszködni; mégis óriási bátorság kell hozzá, mert átadjuk az életünket Krisztusnak, és engedjük, hogy oda vigyen minket, ahová ő akar.
Ebből következik, hogy nem arra megyek, amerre szeretnék, hanem arra megyek, amerre ő megy.
Hogyan ismerjük meg az igazi Pásztor hangját a sok hang közül? Meg kell szoknunk a hangját.
Aki keveset hallgatja, nem fogja tudni az Úr hangját felismerni a tömegben.
Nem könnyű Jézusra figyelni, őt meghallgatni, hiszen nem ígér sikert, győzelmet, mint ahogy mások, viszont sokat kér: önfeláldozást, az életünk odaadását. Ezen az úton nincsenek rövidítések és kiskapuk, mert minden más a halálhoz visz. Isten népének, klerikusoknak és laikusoknak együtt kell követniük az egyetlen Pásztort, Jézust, és vele együtt eggyé válni az Atyával – buzdított a püspök.
A homília után a szerzetesek megújították fogadalmaikat, és vállalták, hogy a Szentlélek segítségével egész életüket nagylelkűen a testvéri szeretetre és Isten népének szolgálatára szentelik.
A főpásztor zárásként így szólt hozzájuk: „Aki elkezdte bennetek a jót, fejezze is be Jézus Krisztus eljövetelének napján! Ámen.”
A szentmise után a plébánián közös uzsonnára, kávézásra és beszélgetésre, egymás jobb megismerésére volt lehetőség.
Ezt követően ellátogattak a felsőbányai Nagyboldogasszony-templomba, majd Máramarosszigetre utaztak a zarándokok, ahol látogatást tettek az Árpád-házi Szent Kinga Óvodában és Bölcsődében, majd a Borromeo Szent Károly-templom jubileumi keresztjénél imádkoztak.
A délután folyamán betekintést nyerhettek Máramarossziget történelmébe: ellátogattak az egykori börtönbe, ahol Márton Áron püspök is raboskodott, valamint a város zsinagógáját is megtekintették.
A történelmi emlékhelyek rámutattak a hit, a kitartás és a tanúságtétel fontosságára minden kor kihívásai között.
A hazaút során megálltak a lajosvölgyihutai Nepomuki Szent János-templomnál, majd a Kányaházi-tó partján vacsora várta a zarándokcsoportot.
Az estét jó hangulat, vidám beszélgetések és a közösség megtartó erejének megtapasztalása jellemezte. Ezen a különleges napon a résztvevők lendületet kaphattak további szolgálatukhoz, küldetésükhöz, erősödött a közösségek egysége és jövőbe vetett reménye.
Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria