Jobba fája Jobaházán – A Győri Egyházmegye természeti értékei

Legenda

Jobaháza nevének története egy Jobba nevű személyre vezethető vissza, akit egyes források a község alapítójának tartanak, más források szerint viszont csupán képzeletbeli személy. Jobba azon a helyen élt, ahol ma Jobaháza található (Csornától kb. 7-8 km-re délnyugati irányban). Eredetileg egy kunyhóban élt, de kitartó munkája eredményeképpen házzá fejlesztette a hajlékát. Örömében felkiáltott: „Jobb a ház!” Tudniillik, hogy a ház jobb, mint a kunyhó. Más változat szerint amikor odajutott, hogy házat építhetett magának, büszkén tekintett otthonára, és felsóhajtott: „Jobba háza!” Mások pedig úgy tartják, hogy valaha három részre oszlott a község, és a különböző részein különböző egzisztenciával bíró emberek laktak; volt egy módosabb falurész is, amelynek lakóit így emlegették: „Ott lakik ez meg ez, neki jobb a háza”. Ami tény, hogy Jobaháza nevét 1422-ben említik először oklevélben, mégpedig ebben a formában: Jobbaháza.

Jobba fája – Győr-Moson-Sopron megye hét természeti csodájának egyike

Jobaháza egyik nevezetessége a Jobba fája nevű kocsányos tölgy (Quercus robur) mely az úgynevezett Török-majorban található. Pontosabban, Török-majornak hívták egykor azt a helyet, ahol a helyi védelem alatt álló Jobba fája áll. Ez a néhai major közel van az autófeljáróhoz, ha pedig a temetők felől közelítjük meg, útirányjelző tábla is segít minket. A Jobba fáját azért is érdemes megtekinteni, mert egyike a megye hét természeti csodájának. 2008-ban a Vasárnapi Kisalföld hetilap játékot hirdetett (a világ hét csodája mintájára), hogy ezt a katalógust összeállítsák. Több mint ötven más jelölt mellett a jobaházi tölgy is részt vett e megmérettetésen, és az öttagú zsűri alkalmasnak találta beválasztani Jobba fáját is a hét legcsodálatosabb természeti érték közé.

2009-ben a fa törzskerülete 3,6 méter volt, a törzsátmérő 110 cm, az életkora 250 év. (Ebből kiszámítható, hogy nem Jobba ültette.) A magassága 20 méter volt, a lombsátor kerülete pedig 40 méter.

A kocsányos tölgy varázslatos szépsége

A fához egy II. világháborús történet is kapcsolódik, amely „Magyarország felszabadítása” idejére nyúlik vissza, mikor a nyugat felé nyomuló szovjet katonák a környéken levadászott mezei nyulakkal kívánták kiegészíteni a fejadagjaikat. El is ejtettek néhányat, és rábízták azokat egy helybéli kisfiúra, hogy vigyázzon rájuk addig, amíg ők elmennek – valószínűleg – zabrálni. Balszerencséjükre – és még inkább a gyermek balszerencséjére – amíg ők odavoltak, újabb szovjet katonák érkeztek, akik – mivel ők is bizonyára éhesek lehettek – elzabrálták a nyulakat, majd továbbvonultak. Az előző csapat természetesen nagyon dühös lett, éspedig annyira, hogy fejbe akarták lőni a gyereket. A tragédiára azonban nem került sor, mert közbeavatkozott egy helyi lakos, egy idősebb férfi, aki már harcolt az előző világháborúban, és megtanult (bizonyára hadifogságban) oroszul. Neki sikerült meglágyítania a szovjetek szívét, akik eltekintettek a tizenéves kisfiú kivégzésétől. A jelenet valószínűleg a Jobba fája közelében zajlott, mivel az elbeszélés azt is megemlíti, hogy a fa szépsége is hatással volt a szovjetek lecsillapodására.

Megközelíthetőség

Erdei ösvény vezet a temetőktől a tölgyig, a végén hajtűkanyarral. Alacsony aljú gépjárművel nem biztos, hogy szerencsés erre venni az irányt, de legjobb talán, ha sétálunk, úgy a miliőt is jobban élvezhetjük. Ahogy a kép is mutatja, nagyon kulturált körülmények között lehet megpihenni a Jobba fája árnyékában. A fával szemközt kis hétvégi ház áll. Látogatásunkkor a tulajdonosa is éppen ott tartózkodott. Ezt csak azért említem, hogy ne bizonytalanodjunk el, ha meglátjuk a hétvégi házat, nem sértünk magánterületet a tölgyfa meglátogatásával. A környékbeli vadállatokról is gondoskodnak, két állatetetőt is láttunk az út során és békésen köröztek a határban a ragadozómadarak is.

Szerző: Bors Imre

Fotó: Gécziné Németh Judit

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír