John Yzaguirre – Claire Frazier-Yzaguirre: Boldogabb házasságban

A kötet bevezetője szerint ez a könyv abban különbözik a házasságokról szóló többi tanulmánytól, hogy a keresztény házasságban megélhető egység dinamikájának új modelljét mutatja be, „világos módszertant kínál, amelyet az eltérő keresztény felekezetű és kulturális hátterű párok is tudnak alkalmazni; végül pedig releváns, inspiráló, gyakorlati és hatékony megközelítést nyújt”.

A könyv három részből áll. Az első rész címe: Empátia: az intelligens szeretet. A kötet írói leszögezik: minél nagyobb valakiben az empátia, a társa annál erősebben tapasztalja meg a szeretetét. Az empátia azért „intelligens szeretet”, mert különösen is átgondolt, megfontolt módja a partnerek egymással való kapcsolatának. Három jellemzője van: az első „a partnereddel való érzelmi kapcsolat. Ezt akkor tapasztalod meg, amikor a szíveddel szeretsz, és érzékenyen viszonyulsz társad érzéseihez”. A második a partner szükségleteinek megértése. Ez akkor működik, „amikor az eszeddel szeretsz, és társad tudtára adod, hogy megérted az érzései mögött éppen meghúzódó igényeit”. A harmadik pedig az intelligens szeretet. „Ezt akkor tapasztalod meg, amikor konkrét és odaillő választ adsz partnereid igényeire.” Az empátiának ez az utolsó és legfontosabb lépése „láthatóvá és valódivá teszi a szeretetedet partnered számára. Az empátia által érzékeny, megértő, készséges, szerető társsá leszel, és ez szilárd alapokat ad más készségekhez is…”

A kötet írói szerint három alapvető készség növelheti a házastárshoz való érzelmi kapcsolódást: „készíts helyet szívedben házastársad számára; érdeklődj, hogy miként érzi magát, és fogadd el érzéseit”. Az empátia kiindulópontja, hogy nagyra értékeljük házastársunkat. Szánjunk rá egy kis időt, és vegyük sorra azokat a tulajdonságokat és erősségeket, amelyeket tisztelünk és becsülünk benne.

A lényeg, hogy a társunk érezze, a szívünkben otthon van.

A szerzők megemlítenek egy példát: Joe, a sikeres orvos és felesége, a marketingvezető Sylvia arról panaszkodtak, hogy házasságuk boldogtalan, életük pedig stresszes. Nem voltak csúnya veszekedéseik, de idejük és energiájuk jelentős részét saját karrierjük egyengetésére fordították, elsősorban szakmai sikereikkel foglalkoztak. Idővel azonban rádöbbentek, hogy ezzel tönkretehetik a kapcsolatukat, ezért hajlandók voltak első helyre tenni társuk érzelmeit és szükségleteit, „mindennap igyekeztek befogadni egymást a szívükbe”. Ma már sokkal jobban tudnak érzelmileg kapcsolódni egymáshoz, és ez a munka világában is pozitív hatással van eredményeikre.

A házaspár szerző saját és mások tapasztalatai alapján állítja:

Az empátia lelke az, amikor Jézust szereted a társadban!”

A második rész címe: Autonómia. A szerzők azt kérik az olvasótól, hogy képzelje el: élete egy ház, amelynek hét szobája van: család, munka, lélek, barátok, egészség, képzés és egészség. Mindegyik szobára szükség van, és ezek mind szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A legfontosabb szoba „Éned házában van. Itt őrzöd a legnagyobb kincsedet, Istent. Ha ezt a szobát rendben akarod tartani, akkor figyelned kell a kapcsolatodra Istennel, és arra, hogy Istennek tetsző módon bánj másokkal. Itt találod valódi identitásodat, önbecsülésed gyökerét, életed értelmét és célját. Ezt a szobát még szebbé teheted, ha tudod, hogyan javíts az Istennel való kapcsolatodon.”

Egy Margaret nevű hölgy sokat szorongott és nyugtalan volt. Örökösen panaszkodott rengeteg erőfeszítést igénylő munkája, stresszes családi élete és számtalan testi problémája miatt. A könyv szakértő szerzői kognitív viselkedési stratégiákat dolgoztak ki számára, amely nem volt eredménytelen, de a legnagyobb javulás akkor következett be, amikor a lelki szükségleteiről kezdtek vele beszélgetni. Ekkor a hölgy eldöntötte: minden reggel időt fog szánni arra, hogy a keresztény hitről elmélkedjen. Lassanként javult a koncentrációja, és megtanulta irányítani gondolatait, érzéseit. Lelki megerősödése egészségére is jó hatással volt. „Rájött, hogyha mindennap figyelmet fordít házának erre a szobájára, az élete hátralévő részére is pozitív hatással lesz.”

A harmadik rész címe: Kölcsönösség: Az egység öröme. A szerzők leszögezik: a házasság nemcsak empátiát és autonómiát kíván, hanem kölcsönösséget is, amelynek három fő összetevője van: kommunikáció, konfliktusmegoldás, illetve a megbocsátás és a kiengesztelődés gyógyító ereje. A házasságban „a te és az én kreatív módon mivé kell, hogy váljon”. Ez a három dimenzió nem három különálló egység, hanem összefügg.

Ha nincs empátia, hiányzik a te, és te nélkül a kapcsolat nem válhat mivé.”

Ha az egyik partnerben nincs autonómia, a kapcsolatban nem szerepel az én. A kölcsönösséghez „szükség van a te és az én integrációjára, mert így jöhet létre a mi transzcendens egymásrautaltsága… Az egészséges házasság egyszerre figyel a te, az én és a mi dimenziójára”.

Kutatásaikra alapozva a két szerző állítja: a házasságot minden olyan alkalom erősíti, amikor a felek hitelesen kommunikálnak egymással. A kommunikáció művészete magában foglalja a megosztást, a meghallgatást és a visszacsatolást. Előmozdítja a kölcsönös megértést és megbecsülést, és ez a „boldog” keresztény házasság egyik fontos szempontjára, a különbözőségben megélt egységre irányítja a figyelmet. A partnerünkkel való kommunikációnak nem felszínesnek, kényszeredettnek, hanem örömtelinek kell lennie. A problémákra adott három válasz (harc, menekülés vagy megdermedés) csak állandósítja a konfliktusokat. Van azonban egy negyedik válasz is:

értsd meg, értékeld, cselekedj!”

A szenvedésről elmélkedve a szerzők kifejtik: amikor olyan szenvedést élünk meg, amelyet nem mi okoztunk magunknak, négy lehetőségünk van: harcolunk ellene, elmenekülünk előle, megdermedünk miatta, vagy átformáljuk. Az első három megközelítés csak állandóvá teszi, sőt növeli a szenvedést. Jézus azonban azzal, hogy teljesen az Atyára bízta magát, a szenvedés minden formáját szeretetté alakította át. Az Atya válasza a feltámadás volt. „Ha minden szenvedésben magadhoz öleled és szereted Jézust, ő átvezet téged az isteni alkímiának azon a folyamatán, amelyen ő is keresztülment. Az Elhagyott Jézusban beléphetsz a Szentháromsággal való lényegi találkozásba.” Ebben a találkozásban először Jézussal kerülünk kapcsolatba, aki jelen van a szenvedés minden formájában.

„Átölelni Jézust a szenvedésben nem egyfajta spirituális trükk, hogy ezáltal elkerüljünk egy fájdalmas helyzetet. Ellenkezőleg: ez a szenvedéssel való szembesülés és megküzdés legőszintébb és legérettebb módja. Ebben Jézussal találkozunk, minden szenvedés Megváltójával.” Végül találkozunk a Szentháromságos Istennel: „Jézussal találkozunk a szenvedésben; az Atyával találkozunk, amikor rábízzuk a szenvedésünket; és a Szentlélekkel találkozunk, amikor szeretni kezdünk a jelen pillanatban.” A folyamat végén pedig felfedezzük:

a szenvedéstől nem kell többé félned, sem elkerülnöd azt, mert éppen ez adja a legjobb lehetőséget az Istennel való bensőséges találkozásra, amelyben a szenvedés átalakul Isten és mások iránti szeretetté.

Ez a titka a keresztény örömnek.” A könyv írói állítják: „Az Istennel és az egymással való egység kulcsa és a valódi boldogság titka az, ha szeretjük az Elhagyott Jézust.”

A könyvet Molnárné Horánszky Anna fordította.

John Yzaguirre – Claire Frazier-Yzaguirre: Boldogabb házasságban
Új Város Alapítvány, 2025

Az olvasó a következő elérhetőségen léphet kapcsolatba a könyv házaspár szerzőivel: www.ThrivingFamilies.com.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír