Jöjj el, gyermekarcú Isten! – A Szent István-bazilikában ünnepeltek a Regnum Marianum közösségei

A Regnum Marianum közösségei évente összegyűlnek szentmisére a szeplőtelen fogantatás ünnepén (december 8.) a Szent István-bazilikában. Idén Csépányi Gábor, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa volt a mise főcelebránsa, számos regnumi atya koncelebrált, a bazilika pedig megtelt fiatalokkal, fiatal szülőkkel és családjaikkal.

A szertartás elején, a bevonuláskor a gitáros zenekar előadásában felhangzott a Jöjj el hát, gyermekarcú Isten című dal, a regnumi atyák pedig az oltár köré gyűltek.

Csépányi Gábor az énekre utalva a mise bevezető részében elmondta, a fiatalok között az oltár felé haladva arra gondolt, „mindannyian Isten arcának egy-egy vonását hordozzátok – s hozzátette:

a szívünkben mindannyian hordozunk valamit Istenből, amit csak közösségként tudunk felmutatni”.

A főcelebráns a homíliájában a szeplőtelen fogantatás ünnepéhez kapcsolódva emlékeztetett Szűz Mária 1858-ban történt lourdes-i jelenésére, és arról elmélkedett, vajon gondolt-e Mária arra, hogy bő 1800 évvel azelőtt valami hasonló történt vele, amikor Gábriel angyal így szólt hozzá: „Ne félj!” Bizonyára együttérzett a kislánnyal.

Azóta Lourdes-ban bazilika épült, az emberek gyógyulni, egymással találkozni mennek oda, s az a hely a béke szigete lett. De nem feltétlenül kell messzire utaznunk ahhoz, hogy Istennel találkozzunk – mondta Csépányi Gábor.

„Egyszer egy diakónust és egy fiatal papot megkérdeztem, mit jelent számukra a Regnum. Egyikük azt válaszolta, hogy közösséget, táborozásokat, közös étkezést, métázást, a másikuk pedig biztonságot, hagyományt, testvéri együttlétet, mély, őszinte kapcsolatokat, egymás megismerését kritikus helyzetekben, például egy erdő közepén.”

A szónok kiemelte: a Regnumban „vezetve válsz vezetővé, ugyanakkor Mária kertje is, papokat termő anyaföld, ahol megtanulunk az égiekhez kötődni, a Szűzanyához fordulni, aki az édesanyánk akar lenni.

A Regnum a találkozás helye, ahol tapinthatóvá válik Krisztus, az ő teste, amelynek egyenként a tagjai vagytok. S úgy épültök be Krisztusba, hogy Mária hitével éltek, aki beengedte az Igét az életébe.”

„Isten újra és újra közel akar jönni hozzánk – folytatta az esztergomi szeminárium spirituálisa –, mint a bűnbeesés után Ádámhoz, aki elbujdokolt. Később azután a megtestesülésben, a megváltásban egészen közel jött.

Tekintsünk a templomban az örökmécsesre – bíztatta a jelenlévőket Csépányi Gábor –, amely azt jelzi, állj meg a nagy rohanásodban, legyél kicsit jelen az Úr előtt a terveiddel, az érzéseiddel, a vágyaiddal. Ha ezt megteszed,

a rohanás kényszere helyett az Úr betölt a tágasságával és megajándékoz a döntésed szabadságával.”

Csépányi Gábor a továbbiakban egy közös meditációra hívta a jelenlévőket. „Próbáljuk ki, mit jelent az Úr közelségében lenni, arra az evangéliumi jelenetre figyelve, amikor Gábriel angyal megjelenik Máriának. Kérdezzük meg magunktól: a jelenetben ki vagyok én? Az örömhírt hozó (angyal), vagy Mária, akinek az égi küldött azt mondja »Ne félj, örülj!«?

Hogyan érint meg az angyal jelenléte? Mi a témám, amit most megmutatok neki, illetve mi az ő témája? Van valami, amit rám bíz, vagy amit én bízol rá?

Mi történik, amikor azt mondom, legyen nekem a te igéd szerint...?”

E szavakkal és kérdésekkel zárta homiliáját a spirituális, amelyet rövid csend követett.

A beszéd után következett a Regnumban elköteleződő fiatalok hagyományos fogadalomtétele. Több mint százhúszan gyülekeztek az oltárlépcsőnél, égő gyertyával a kezükben.

A fogadalomtétel Szentlélek-hívó imája után Kemenes Gábor atya vezetésével minden jelenlévő elénekelte a Regnum Marianum közösség himnuszát, majd mindazok, akik fogadalmat tettek, kezet fogtak a Hatok (a Regnum vezetősége) egyik tagjával, s ezzel megtörtént a közösségbe való befogadásuk.

A szentmise végén Csépányi Gábor Prohászka Ottokár püspököt, az első regnumi vezetők lelkivezetőjét, az esztergomi szeminárium egykori spirituálisát idézte:

„Magyar ifjúság, egy szavam van hozzád: neked élned, virágoznod, boldogulnod kell! Elsorvadnod, elpusztulnod nem szabad! Igen, élned kell!”

A szertartáson a hirdetésekben elhangzott: Budapesten átadták a Regnum Marianum új központját, a Corvin negyednél lévő Centrumot, melyben közösségi tér és iroda is található.

A mise után Borka Balázs, a regnumi közösség pénzügyi bizottságának vezetője nagyszabású gyűjtést hirdetett a regnumi munka támogatására. Mint mondta, az elmúlt húsz év alatt még nem volt hasonló, mintegy hétmillió forint lett az idei hiány.

A következőkben – a hagyományokhoz híven – több díjat adtak át a Regnumban tevékeny tagok önkéntes szolgálatának elismeréseként.

Az Év vezetője díjat a szentendrei közösség alapembere, minőségi programok koordinátora, „egy hiteles vezető”, Golarits Ágnes kapta.

A tavaly megalapított Regnum Marianum érmet egy adott projekt kiváló végrehajtásáért itélik oda, ezt az elismerést idén Schanda Ágnes, többek közt a regnumi irodának nyújtott segítségért vehette át.

Az Év embere díjat Szabó Ágoston pszichológus, rétegvezető, helyi elnök kapta. Ezúttal egy életműdíjról van szó, derült ki a laudációból, amelyben az is elhangott, hogy a díjazott emberséges vezetői hozzáállása sokak számára példa, aki „két évtizedes munkássága során végül megtanult nemet is mondani, határokat tartani, fontos lett számára a saját egészsége is. Talán most már ebben is példakép lehet a fiatal vezetők számára”.

A Pro Regno Mariano díjat egy életmű megkoronázásaként ítélik oda. Az idei kitüntetett Mazgon Gábor atya, aki több helyi regnumban is vezető volt már a kilencvenes években is.

A laudáció szerint Mazgon Gábor „a regnumi vezetőképzés szervezeti fejlesztésében is magasra tette a lécet”, s „a lélek képzőinek képzésére imádságba gyökerező gyakorlati közösséget hívott össze”, akikkel közösen vezetett lelkigyakorlatokat a kiscsoportos regnumi, illetve személyesen kísért jezsuita módszerek ötvözésével. Gábor atya ezen felül a közösség számos tagjának meghatározó lelkivezetője.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír