Jöjj el, jöjj el, Emmánuel!

December 17-e és 23-a között kiemelt köznapokkal vezet el az adventi időszak Jézus születésének ünnepéhez. Késő ókori hagyomány szerint az esti dicséretben Mária hálaénekét az Ó-antifónák keretezik. Ezek szövege mindennap más és más szentírási eredetű névvel szólítja meg az Urat: O Sapientia (Bölcsesség), O Adonai, O Radix (Jessze Vesszeje), O Clavis (Dávid Kulcsa), O Oriens (Felkelő Nap), O Rex (a népek Királya), O Emmanuel.

Ezek kezdőbetűjét fordított sorrendben olvasva messiási ígéretet kapunk: ero cras, magyarul: holnap eljövök.

Az ősi gregorián bonyolult szövegét és szabad vezetésű dallamát a középkorban metrikus himnuszként írták át. A messiási nevek gazdag szentírási kifejtését lerövidítették. Az Urat hívó veni (jöjj) felszólítást a strófák elejére helyezték. Az Emmanuelt megszólító szakasz pedig az ének nyitánya és egyben a refrén fő motívuma lett: Gaude! Gaude! Emmanuel, nascetur pro te, Israel! (Örülj, örülj, mert Emmánuel születik neked, Izrael!)

Így keletkezett az a könnyen énekelhető, közkedvelt adventi ének, ami Kodály Zoltán Adventi énekét is ihlette, és amit számos nyelvre lefordítva adventi imádságaink során ma is használunk.

Ahogy a Rorate latin szövegének, úgy ennek az éneknek is számos magyar változata ismeretes. Felekezeti eltérések, szövegjavítási szándék és újabb, könnyűzenei átiratok teszik ebben az esetben is lehetetlenné, hogy egyetlen fordításra hivatkozzuk.

Bárhogyan énekeljük is, ez a karácsony közeledtével énekelt imádságunk mindig kifejezést ad az Úr iránti sürgető vágyakozásunknak. Ezek a kérések ugyanazok, mint amiket ókori keresztény elődeink megfogalmaztak. A Messiást kérjük, hogy jöjjön el, tanítson bennünket józan és bölcs körültekintésre, mentsen ki bennünket a bűn mélységeiből, ne késlekedjen, szabadítson ki bennünket a sötétségből, világossága oszlassa el a halál árnyékát, és üdvözítse azokat, akiket a föld sarából alkotott.

Hiszen Ádám utódai vagyunk mindannyian, akinek neve „földből valót” jelent.

December 24-e ezért is Ádám és Éva emléknapja. Ádám az első, akinek Isten a föld sarából testet formált, hogy annak előképe legyen, aki Mária méhében megváltásunkért testet öltött.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír