Josip Bozanić bíboros a NEK pénteki napját megnyitó imádságon: Az Eucharisztia a szeretet ereje

„Legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban. Mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,9b–10)

Az imaórák liturgiájában a ma reggeli rövid olvasmány Isten logikájába vezet be minket – fogalmazott prédikációjában a horvát főpásztor. – Abba a logikába, amely a kereszt misztériumában éri el tetőpontját, és feje tetejére állítja szokványos, berögzült elképzeléseinket.

A megtestesült Ige által bejárt utat Szent Pál a korintusiaknak írt levelében e szavakkal fogalmazza meg: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azt választotta ki, ami a világ előtt gyenge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsony rendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.” (1Kor 1,27–29)

Pál apostol nem a saját cselekedeteivel dicsekszik, hanem Krisztusnak az emberi gyöngeségben is hathatós működésével – folytatta tanítását Bozanić bíboros. – Így fogalmazza meg

azt a paradoxont, hogy az isteni erő és az üdvözítő hatalom tökéletesen tárul fel a gyengeségben. Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

A Szentírásban sokszor a gyöngék és kicsinyek azok, akik fölismerik Istent, és képesek őt követni. A kicsik és gyöngék azok, akik minden körülmények között bíznak Istenben, és képesek menedéket keresni az ő erejében. Ők azok, akik mindenkinél erőteljesebben zenghetik a zsoltár szavait: „Minden forrásom belőled fakad” – emelte ki a szónok. Majd Ferenc pápát idézte:

Az Eucharisztia, jóllehet a szentségi élet teljességét jelenti, nem jutalom a tökéletesek számára, hanem bőkezű gyógyszer és táplálék a gyöngék számára.”

Josip Bozanić ezt követően felidézte, hogy elődje, az akkori zágrábi érsek, Boldog Alojzije Stepinac vértanú a háború egyre valóságosabb veszélyét látva arra emlékeztetett az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszuson, hogy nekünk, híveknek szilárdan kell hinnünk, még szilárdabban, mint valaha, hogy létezik mindenható szeretet, mely képes egyesíteni a föld minden népét egyetlen nagy és boldog családban. Ez a szeretet Krisztus szeretete a legszentebb Eucharisztiában.

A mindenható szeretetnek ez a hite egyesít minket ma is – fogalmazott a zágrábi érsek –, a föld bármely részéről származzunk is. Az Eucharisztia a szeretet aranykapcsa, mely egyesíti az embert Istennel. Az az aranykapocs, mely egyesíti az egyéneket, a családokat, a népeket és a nemzeteket. Mi, katolikusok hiszünk ebben. Ezért ismételhetjük János apostol szavait: „Hittünk a szeretetben, mellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16). Ezt mondta Alojzije Stepinac vértanú, akinek ereklyéi itt vannak ezen a gyönyörű kereszten [a missziós kereszten – A szerk.].

Ha mi is elismerjük kicsinységünket és gyöngeségünket Isten előtt, akkor rálelünk a keresztény élet forrására Jézus Krisztusban. Ő önmagát adja nekünk, ismeri törékenységünket, és táplálékká lesz utunkon.

Az Eucharisztia az élet forrása, az Eucharisztia a szeretet ereje

– hangsúlyozta prédikációja végén Josip Bozanić bíboros, zágrábi érsek a budapesti eucharisztikus kongresszus pénteki napját megnyitó imádságon.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír
(bh)