Jövőt építettek a kilátástalanság idején – Emlékfalavatás a görögkatolikus hittudományi főiskolán

Az emlékfal megáldása előtt Véghseő Tamás rektor szólt; utalt az 1939-ben beiktatott Dudás Miklós hajdúdorogi püspök első főpásztori körlevelére, amelyet ezekkel a szavakkal kezdett: „Első főpásztori szózatomban kormányzati programom gyanánt ugyanazt jelöltem meg, ami az Úr nagy Előhírnökének, Keresztelő Szent Jánosnak Istentől kijelölt életprogramja volt: „Parare Domino plebem perfectam” – tökéletes népet készíteni az Úrnak (Lk 1,17). Ehhez kértem egyházmegyém nagyontisztelendő papságának segítségét s ezt a segítséget kérni, sürgetni, szorgalmazni meg nem szűnhetek mindaddig, míg hívő népünk a vallás-erkölcsi tökéletességnek arra a fokára el nem jut, melyet a Jó Pásztor, Krisztus Urunk tőlünk elvár.”

A merész célkitűzés jól illett a mindössze 37 éves püspök fiatalos lendületéhez. Magasra tette a lécet önmaga előtt. Átérezte felelősségének súlyát, megértette az akkor ezernyi nehézséggel és kihívással küzdő magyar görögkatolikus egyház sorskérdéseit és azokra válaszként nem apró kompromisszumokat akart megkötni, nem a túlélésre rendezkedett be, hanem bízva a gondviselő Istenben és a pócsi Szűzanya pártfogásában nagy ívű programot alkotott, mellyel nem kevesebbet mint a tökéletességet célozta meg.

1959-ben, püspökké szentelésének 20. évfordulóján a nagybetűs programról és a szent tervekről Dudás püspök azt írja, hogy azok romjain ülve Jób szavait ismételgeti: az Úr adta, az Úr elvette. Áldott legyen az Úr neve.

Önmagát már nem a keresztet magasra emelő, a népet tökéletességre vezető főpásztorként látta, hanem magányos kereszthordozóként, aki a Golgotára súlyos keresztet hordozva egyedül, mindenkitől elhagyva botorkál. Magányosan, de mégse hitehagyottan. Hite és bizalma a Gondviselésben töretlen volt, a keresztben nemcsak a jelen szenvedését, hanem a jövőbeli üdvösséget is látta. In cruce salus. Az üdvösség a keresztben van – írta papjainak.

Dudás Miklós püspök főpásztori programját az 1945 után fokozatosan kiépülő és az ország vezetését magához ragadó kommunista párt rombolta le. Ami keveset a háborús időkben építeni tudott, azt a hatalom új birtokosai azonnal elvették és a püspök néhány év leforgása alatt eszközeitől megfosztva, sokszorosan megalázva és megfélemlítve, teljesen kiszolgáltatott helyzetben találta magát – hangsúlyozta Véghseő Tamás.

Egymást követték a fájdalmas események: Mindszenty bíboros letartóztatása, az egyházi iskolák államosítása, a szerzetesrendek – köztük a Dudás püspök számára oly kedves bazilita rend – működésének betiltása. Az egyházellenes propaganda, a papság elleni gyűlölet felszítása a napi rutin részévé vált. Megteremtették a félelem és a bizalmatlanság légkörét, amiben minden azt az üzenetet közvetítette, hogy a hitnek és az egyháznak a népi demokráciának nevezett új rendszerben nincs jövője.

Mit tett ekkor Dudás püspök? 1950-ben létrehozta azt a papnevelő intézetet és a hittudományi főiskolát, ami jellegénél fogva az egyház jövőjéről szól, hiszen az újabb és újabb papi nemzedékek képzését szolgálja. A jövőt kezdte építeni a kilátástalanság és jövőtlenség idején.

Bár az egyház ellenségei megpróbálták ezt a tettét is ellene és az Egyház ellen fordítani, a jövő őt igazolta. A görögkatolikus egyház túlélt minden nehézséget és válságot, s a krízis legmélyebb pontján megszülető papnevelő intézet és hittudományi főiskola ma is betölti hivatását – mondta beszédében a jelenlegi rektor.

Az emlékfalon Dudás Miklós püspök már idézett jelmondata áll kőbe vésve: „Tökéletes népet készíteni az Úrnak.” „Kőbe véstük és az intézmény bejáratánál helyeztük el, hogy mindazok, akik belépnek ebbe az épületbe, papnövendékek, hittanár és kántor szakos hallgatók, tanáraik, elöljáróik, a főiskola munkatársai nap mint nap szembesüljenek a célkitűzéssel, nap mint nap lássák, hogy a lécet magasra kell tenni” – fogalmazott Véghseő Tamás.

„Legyen ez a papnevelő intézet magyar földön a görög szertartásnak tűzhelye.” Dudás Miklós e szavakkal alapította meg 1950 szeptemberében az intézményt, és ez a mondat áll most a táblán a püspöki jelmondat alatt. A tábla megemlékezik a főiskola első tanári karáról, Liki Imre János OSBM, Rojkovich István, Orosz Ágoston OSBM, Cselényi István és Zengő Mihály neve van felvésve a gránitlapra.

A táblára négy bronz dombormű került, melyek Páljános Ervin szobrászművész alkotásai: balról jobbra haladva Dudás Miklós alapító püspök és a főiskola három elhunyt rektora: Liki János, Bacsóka Béla és Pregun István.

Liki János bazilita szerzetesként, a máriapócsi kolostorból és a hajdúdorogi rendházból való kiűzetés után került egyházmegyei szolgálatba. Dudás püspökkel együtt végezte teológiai tanulmányait a rendi főiskolákon, majd pedig Rómában a Gergely Egyetemen. Szerzetesként számos misszióban voltak munkatársak. Az újonnan alapított papnevelő intézet és főiskola első rektoraként papi generációk példaképe lett. Az államhatalommal szemben Dudás Miklós 1958-ig tudta megvédeni rendtársát. Nyolc év rektori szolgálat után az Állami Egyházügyi Hivatal megvonta működési engedélyét és Nyíregyházáról is távoznia kellett. Életét – mindössze 57 évesen – három évvel később a bazilita atyák menedékhelyén, Bodrogkeresztúron fejezte be.

Utódja a rektori tisztségben Bacsóka Béla lett, aki 1914-ben született. Dudás Miklós püspök 1941-ben szentelte pappá. 11 éven át volt nyíradonyi káplán, majd 1952-ben lett a főiskola tanára. Főpásztora 1959-ben bízta meg a rektori feladatok ellátásával. Rektori szolgálata 25 éven át, 1984-ig tartott. 1987-ben hunyt el Nyíregyházán.

Bacsóka Bélát Pregun István atya követte, aki 1943-ban született, s 1967-ban lett a Hajdúdorogi Egyházmegye papja. Öt évig Nagykállóban szolgált, majd 1972-től központi szolgálatot látott el püspöki titkárként, prefektusként, teológiai tanárként. 1984-ban megkezdett rektori szolgálata két részletben összesen 15 évig tartott. Először 1984 és 1992 között volt a papnevelő intézet és a főiskola rektora, majd pedig 1999-től a 2006 decemberében bekövetkezett haláláig vezette az intézményt.

A három rektor szolgálata mintegy fél évszázadot ölel fel. „A legsötétebb ötvenes évek, a Kádár-rendszer, majd pedig a rendszerváltoztatás és a kétezres évek más és más kihívást jelentettek. Mindhárman töretlen egyházhűséggel, főpásztoraik megbízható munkatársaiként, a papnevelés ügyének elkötelezett munkásaiként látták el feladataikat. Hálás szeretettel idézzük fel emléküket: legyen boldog nyugalmuk, s örök emlékük” – fogalmazott utóduk.

Az emlékfalat Kocsis Fülöp érsek-metropolita áldotta meg. Az eseményen jelen voltak Bacsóka Béla és Pregun István hozzátartozói, az emléktábla ügyének egyik kezdeményezője, Pregun István atya régi barátja, Platthy Iván nyugalmazott államtitkár.

Forrás és fotó: SzAGKHF/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír