Jubileumi búcsú Brassóban – 300 éve szentelték fel a Keresztelő Szent János ferences templomot

1725. augusztus 2-án szentelték fel Keresztelő Szent János születésének tiszteletére a Cenk hegy alatt fekvő város ferences templomát.

A templom védőszentjének emléknapján, június 24-én, kedden a 300 évvel ezelőtti felszentelésre is emlékeztek.

A búcsúünnep résztvevőit Guia Hugó csíksomlyói ferences szerzetes, a brassói ház vezetője köszöntötte.

Majd Urbán Erik, az Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa szólt a jelenlévőkhöz. Kiemelte: a templom, amelynek búcsúünnepére összegyűltek, olyan hely, ahol az ég és föld összeér, ahol a találkozás Isten és ember között, ember és ember között, illetve önmagunkkal biztosított.

„Ez a templom, amelyet 300 évvel ezelőtt felszenteltek, nemcsak falakat, a történelmet, hanem a reményt is jelenti – azt, hogy lehetséges másként élni. Azt a reményt is jelenti, hogy a világ nem zárul be végleg önmagában, hanem van még egy út Isten felé, van még remény a rossz és a kétségbeesés fölött, és nem engedjük, hogy mindezek győzedelmeskedjenek.

Azonban nemcsak mi akarunk Isten felé törekedni, hanem Isten útja felénk is biztosított” – mondta a ferences elöljáró. Emlékeztetett: Ferenc pápa 2024-et a remény évének nyilvánította. Ez különösen időszerű egy olyan korban, amikor sokan megfáradtak a történelem terhei, a jövő bizonytalansága vagy a hit megrendülése miatt.

A városokban a templomaink nyitva állnak, ahol gyertyák égnek, ahol jelenlét van. Minden ima, ami elhangzik, a reményünk tanúsága; minden szentmise, amelyet bemutatnak, megszentelődésünk záloga. „Ugyanakkor mi, ferencesek a Naphimnusz évét is üljük: 800 évvel ezelőtt fejezte be Assisi Szent Ferenc a költeményt. Szent Ferenccel mi is a feltámadt Üdvözítő mellé akarunk állni, hogy továbbadjuk azt a krisztusi békét, amelyre oly nagy szüksége van a mai világnak” – emelte ki Urbán Erik OFM.

Ezért hisszük, hogy egy templom a város szívében több mint emlék, egyenesen küldetés. Ezért így fohászkodunk: »Adj nekünk hitet, Urunk, mert félünk; adj nekünk reményt, hogy ne fáradjunk el; adj nekünk szeretetet, hogy ne zárkózzunk be egymástól«” – fohászkodott beszéde végén a ferences provinciális.

George Scripcaru, Brassó polgármestere is szólt az ünneplőkhöz, kiemelve, hogy a ferences templom felszentelésének 300. évfordulója nagyon fontos ünnepe a helyi közösségnek.

Kerekes László, a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke prédikációjában hangsúlyozta: legyen a hívek számára a brassói ferences templom az a hely, ahol mindig rá tudnak döbbenni, Isten milyen kegyelmességet gyakorol velük.

„Talán Isten országában felfedezzük és meglátjuk, mennyi minden történt ebben a templomban. Hányan döbbentek rá, hogy életükben – ha néha nehézségek közepette is – Isten milyen szépen és csodálatosan van jelen, milyen kegyelmességet gyakorol az életükkel.

Azért imádkozom, és azt kívánom mindannyiunknak, hogy ez a szép templom legyen a mi örömünknek a helye, a forrása, ahol együtt tudunk örülni, és hálát tudunk adni Istennek, hogy milyen nagy csodát, kegyelmességet gyakorolt velünk.”

Legyen számunkra ez a templom az a hely, amely újra és újra emlékeztet bennünket, hogy kinek az oldalán vagyunk, ki mellett köteleződtünk el, a keresztségben ki mellett vagyunk, még ha a világunk olykor próbál is lebeszélni, vagy más nevet, más értékrendet, más világot, kényelmesebbet akar hirdetni nekünk – fogalmazott a segédpüspök.

Kiemelte: azért is imádkozik, hogy a szép templom Isten működését láttassa, és azt is, hogy Isten meghallgassa imádságunkat – akárcsak Keresztelő Szent János szüleiét. Még ha későn is, de teljesítse kéréseinket.

A szentmise zárásaként körmenetet tartottak az Oltáriszentséggel a templom előtti téren.

Szöveg: Bíró István

Forrás: gyulafehérvári főegyházmegye

Fotó: erdélyi ferencesek

Magyar Kurír