Jubileumi búcsút ünnepeltek a nyíregyháza-jósavárosi görögkatolikus templomban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A kánikulai meleg, az egyházközség tagjainak jó részének nyári szabadsága és távolléte, váratlan betegség, baleset is nehezítette a búcsú szervezését, ráadásul éppen erre az időszakra esett a parókusváltás. Ezen kívül a máriapócsi nagybúcsú sok püspököt, papot, papcsaládot és hívőt „elszólított” aznap. De Keresztes Szilárd püspök első szóra elfogadta az egyházközség meghívását, hiszen ő volt egyik megálmodója a templomunknak, és huszonöt évvel ezelőtt a felszentelésén is jelen volt.

Gubik János gondnok töretlen lelkesedése mindenkire átragadt, így a közösség vállalta, hogy 30 kilogramm kenyeret süt a közel 40 fokos kánikulában az udvari kemencében, melynek felfűtése 8 óra. S milyen jó, hogy megcsináltuk: egy morzsányi kenyér sem maradt meg, s mind az ünnepi, mind a szentelt kenyérből minden testvér részesedhetett.

A sátor beszerzése és felállítása, a hűtőkocsi és áramforrásának biztosítása Sarkadi Ildikó és férje, Zoli munkájának volt köszönhető, míg az asztaldíszek és a szolidan elegáns virágok a „szentimrés” tanárnők keze-munkáját dicsérték.

Kezdetben fogalmunk sem volt arról, hogy miből fedezzük a kiadásokat, de az új parókus, Ősz Tibor segítő közbenjárásával az anyagi nehézségek is rendeződtek. Ezen felül víz-, és italfelajánlások, pénzbeli hozzájárulások, gyümölcsök és sütemények is érkeztek az ünnepre, amit ezúton is köszönünk minden névtelen, de nagylelkű adományozónak.

Nagyné Gerényi Ágota ikonfestő erre az alkalomra megfestette a keleti szentjeink ikonjait, melyeket a templomnak ajándékozott. Az oldalfolyosón pedig kis fotókiállítást rendeztek be, ami az elmúlt 25 év eseményeit mutatta be.

Az ünnep csúcspontja a Szent Liturgia volt. Minden meghívott, illetve korábban itt szolgáló pap eljött, és együtt mutatták be a legszentebb áldozatot Keresztes Szilárd püspökkel, megemlékezve azokról a paptestvérekről, akik már az „égiek seregében” szolgálnak.

A püspök homíliájában párhuzamot vont a sátorkészítő őskeresztények munkája és a nálunk felállított, fizikai és lelki sátrak között. (A püspök homíliája teljes egészében megtekinthető a Nyíregyházi Egyházmegye honlapjának videótárában.)

A liturgiát körmenet zárta, majd műsor következett. A Grajczárik testvérek (Noémi és Ádám) tehetsége, szorgalma és kedves előadásmódja megmelengette a szíveket. A korábbi parókusok visszaemlékezései felelevenítették az elmúlt 25 évet, és biztatást adtak a jelenlevőknek a folytatáshoz.

Az ünnepi szentmise végén minden jelenlévő átvehette Ivancsó István atya kedves és személyes ajándékát, egy könyvecskét, az Ikon és liturgia sorozat 16. darabját, amely az Istenszülő elszenderedéséről szól.

Hiszem, ha ezután is mindannyian hitelesen megéljük közösségünk jelmondatát, „Egyedül morzsa vagyunk, kenyér csak együtt lehetünk”, és minden munkánkat a Szűzanya közbenjáró szeretetére és a Szentlélekre bízzuk, akkor ennek az egyházközségnek a következő 25 évtől sem kell félnie.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Tóth Márton

Magyar Kurír