Jubileumi templombúcsút tartottak Vámosújfalun

Vámosújfalu a Bodrog folyóhoz közel fekszik, Tolcsva filiája. Sárospatak felé, a 37-es főútról lekanyarodva már az úti kereszt előre jelzi, a településen élnek görögkatolikusok. Az alig száz főnyi közösség családi házból kialakított temploma megbújik a lakóházak között, hiszen a hetvenes években nemigen lehetett hivatalos engedélyt szerezni templomépítésre. A templom védőszentje Szent Illés próféta.

Idén a templombúcsún Orosz Atanáz püspök vezette a Szent Liturgiát. „Hálát adunk most ezen a liturgián, hogy ötven éve már van hová összegyűlnünk, görög- és római katolikus testvérek közösen” – mondta Ivancsó Bazil tolcsvai parókus köszöntőjében.

„»Isten épülete vagytok« – hallottuk az apostoltól ezt az igencsak megtisztelő mondatot, aki kicsivel később megkérdezi: »Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?« Majd hozzá is teszi: »Bizony, Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.« (1Kor 3,16–17) Ennek a kis templomocskának a jubileumán nem is kaphattunk volna ennél szebb és nagyobb biztatást. Hiszen oly sokat fáradoztunk azért, hogy ez a kápolna rendben legyen, hogy találkozhassunk itt Isten dicséretére. Az a közösség, amely vasárnapról vasárnapra ide összegyűlik, imádságait idehozza, Isten különleges szentségét hordozza magán” – kezdte tanítását a püspök, majd az elhangzott evangéliumi szakaszt (Mt 14,22–34) is a közösségre vonatkoztatta, válaszolva arra a felvetésre, hogyan is működik az imádság és az imádság meghallgatása.

„Amikor mi összegyűlünk, amikor ennek a kápolnának a kis hajójában mint bárkában együtt imádkozunk, tudhatjuk azt, hogy maga a Megváltó Jézus áll mögöttünk. Az Ő közbenjárása, megváltó kegyelme teszi igazán hatékonnyá az imádságot. Ez a legfontosabb, ami kápolnánkban történhet.”

„Szent Péter apostol katolikus leveléből azt is megtudjuk, hogy mi élő kövek vagyunk a szegletkőre, Jézus Krisztusra épülve (1Pét 2,5), hogy aztán szent templommá, királyi papsággá váljunk, amely Isten dicsőségét hirdeti szerte az egész földön. Igen, az az összefogás, amely egy kápolnában, egy templomban kialakul, a Jézus Krisztushoz kapcsolódó élő kövek összefogása. Nem a téglák és nem a templom kövei számítanak leginkább, hanem azok az élő személyek, akik itt jelen vannak, és akiknek imádságát megszenteli a szegletkő, Jézus Krisztus!” – mondta a miskolci főpásztor, majd azt vette számba, miben is nyilvánul meg ez az összefogás, melynek végcélja, hogy mindenki „túlparti boldogságra”, üdvösségre jusson, hiszen „ez a templomba járásnak a legfőbb célja”.

Végül Illés próféta személyével kapcsolta össze tanítását Orosz Atanáz püspök. „Illés próféta egy ellenséges környezetben nagyon nehéz helyzeteket élt át. Egyszer oda jutott, hogy már a saját halálát kívánta, mondhatnánk, mély depresszióba esett, látva azt a sok istentelen szörnyűséget, amely körülvette. Isten azonban üzent neki, és küldött újabb jelet, megmutatta neki jelenlétét. Nem a forgószél, nem a zivatar közepette, hanem enyhe szellő fuvallatával. Igen, nekünk is megmutatja jelenlétét Isten: Szent Liturgiánkban, a közös imádságban. Védőszentünknek, Illés prófétának az imádsága is példát ad számunkra. Merjünk imádkozni egymásért, mert igen hathatós az igaz ember imádsága” – hivatkozott a főpásztor az ünnepi apostoli szakaszra (Jak 5,17–20).

Az elbocsátó áldásban már a templomon kívül részesültek a hívek, ahol szerény agapéval és beszélgetéssel zárult a jubileumi ünnepség.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír