Julián Carrón köszöntő szavai Benedek pápához

Hazai – 2007. március 29., csütörtök | 14:37

A Comunione e Liberazione (CL) testvérisége, a Fraternitás március 24-én Rómában, a Szent Péter téren ünnepelte szentszéki elismerésének 25. évfordulóját. Az ünnepi eseményen Julián Carrón köszöntötte XVI. Benedek pápát a Mozgalom nevében.

Szentatya!

Mérhetetlen öröm tölt el mindannyiunkat azért, hogy találkozhatunk Önnel. Hadd köszönjem meg Önnek barátaim nevében is tiszta szívből ezt a megfizethetetlen ajándékot.

Élénken él még emlékezetünkben az Önnel történt legutóbbi találkozásunk don Giussani temetésén. Sosem fogjuk elfelejteni azt a megindító készségességet, amellyel Ön részt vett don Giussani búcsúztatásán, sem szeretetteli szavait, amelyek arról tanúskodtak, milyen jól ismerte Don Giussanit. Azóta is sokszor beszélünk Don Giussaniról az Ön szavaival, amellyel őt jellemezte: „egy olyan ember, akit megsebzett a szépség, aki nem magához, hanem Krisztushoz vezette az embereket és így nyerte meg a szíveket”.

Don Giussanitól, az ő soha nem lankadó tanúságtételéből tanultuk meg azt, amit Ön fáradhatatlanul ismétel hivatalba lépése óta: a kereszténység szépségét. Minket elbűvölt Krisztus szépsége, amelyet Don Giussani olyan magával ragadó intenzitással élt meg, hogy most mindannyian elmondhatjuk Jacopone da Todival: „Krisztus olyannyira szép, hogy teljes egészemet vonzza”. A kereszténység ezen szépségét mi anélkül fedeztük fel, hogy emiatt bármit is el kellene hanyagolnunk abból, ami hitelesen emberi. Mi több, számunkra a Krisztusba vetett hit megélése megegyezik az emberség felmagasztalásával. Don Giussani teljes nevelői műve arra irányult, hogy megmutassa: Krisztus megfelel az ember valamennyi igaz vágyának. Don Giussani pontosan tudta, hogy csak egy olyan javaslat tudja érdekelni az embert, amely az emberi értelmet és a szabadságot szólítja meg, és amelynek igaz voltáról a tapasztalatban meg lehet győződni, mert csak az ilyen javaslat tudja megmutatni igaz voltát, vagyis azt, hogy megfelel emberségünknek. Így mutatta meg nekünk, hogyan lehet emberhez méltóan megélni a hitet, teljes mértékben használva értelmünket, szabadságunkat, szeretetünket. Mi az ő nyomdokaiban akarunk járni.

Ekkora kegyelem láttán nem tudjuk nem érezni aránytalanul kicsiny voltunkat. Emiatt gyakran idéztük fel magunkban – az Önnel való találkozásra való készülődés napjaiban különösképpen – azokat a szavakat, amelyeket Don Giussani 1984-ben a mozgalom születésének harmincadik évfordulója alkalmából mondott: „Fokozatosan, ahogy egyre érettebbek leszünk, látványosságul szolgálunk önmagunknak, s ha Isten is úgy akarja, a többieknek is. Korlátok és árulás látványa vagyunk, s ezért megaláztatásé, de ugyanakkor a nekünk adott és minden reggel megújított kegyelembe vetett kimeríthetetlen bizonyosság látványa is. Innen származik a minket jellemző naiv merészség, amely miatt életünk minden napját felajánljuk Istennek azért, hogy testünkben és lelkünkben, létünk anyagi valóságán keresztül az Egyház létezzen”.

Semmi voltunk tudatában minden reggel azt kérjük, hogy igent tudjunk mondani a nekünk adott kegyelemre, s így nagyravágyás, de ugyanakkor félelem nélkül tehessünk róla tanúságot minden embertestvérünk számára. Biztosak vagyunk benne, hogy abban a zűrzavarban, amelyben jelenleg a világ él, az ember szíve, még ha megsebzett is, képes marad arra, hogy felismerje az igazságot és a szépséget, ha az megjelenik élete útjain. Mi a velünk történt újdonságot mindabban a helyzetben és környezetben meg akarjuk élni, ahol létezésünk zajlik, bízva abban, hogy bármilyen kicsik legyünk is, tudunk úgy tanúságot tenni az életünket elárasztó szépségről, hogy azzal mások is találkozhassanak.

Így reméljük, hogy megvalósul bennünk az a módszer, amellyel Isten mindig is az emberek útitársává vált: azért részesít valakit a kegyelemben, hogy őrajta keresztül mindenkihez eljuthasson. Ahogy megadta ezt a kegyelmet Don Giussaninak, hogy így hozzánk eljusson, úgy adta meg nekünk is, hogy másokhoz elérkezzen. Ez teszi lehetővé azt a találkozást, amelyből a keresztény hit megszületik, ahogy arra Ön, Szentatya emlékeztet Az Isten szeretet kezdetű enciklikájában: A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad” (Deus caritas est, 1.).

Ezért az elmúlt évek során igyekeztünk komolyan venni azt a missziós küldetést, amelyet Isten szolgája, II. János Pál pápa bízott ránk a mozgalom harmincadik évfordulója alkalmából: „Menjetek el az egész világra és vigyétek el az igazságot, szépséget és békét, amelyeket a megváltó Krisztusban lelünk fel (1984. szeptember 29.). Az, ahogy az egész világon elterjedt a karizma és növekedtek a mozgalomhoz tartozó közösségek mutatja Isten irgalmát, aki azt akarta, hogy elköteleződésünk gyümölcsöző legyen. A világot beutazva láttam, hogy a lényeges elemeiben megélt kereszténységet bármelyik valláshoz vagy kultúrához tartozó ember be tudja fogadni.

A mi vágyunk ugyanaz, ami Don Giussani szívét lelkesítette: hogy a mozgalom meggyőző ereje mindenben és minden révén „Isten egyetlen Népének missziós eszköze legyen” (Don Luigi Giussani tanúságtétele abból az alkalomból, hogy II. János Pál pápa a római Szent Péter téren találkozott az egyházi mozgalmakkal és az új közösségekkel 1998. május 30-án); vagyis hogy annak a karizmának a vonzereje, amellyel mi találkoztunk a világon elterjedt, és az adott helyeken jelenlevő egész Anyaszentegyház javát szolgálja.

Ezért kértük Szentatyánk, hogy találkozhassunk Önnel. Ahogy azt Ön jól tudja, mozgalmunk történetét mindig is a Szentszékkel való szoros kapcsolat jellemezte. Don Giussani a kezdet kezdetétől a neki adott kegyelmet úgy törekedett megélni, hogy teljes közösségben legyen Péter utódjával, aki egyedül tudja biztosítani egy próbálkozás hitelességét VI. Páltól II. János Pálig. Mi tanúskodunk arról, mekkora hála töltötte el Don Giussanit, amikor II. János Pál elismerte a Comunione e Liberazione mozgalom Testvériségét. Azt is magunk előtt látjuk, hogyan fejezte ki teljes ragaszkodását, amikor letérdelt a Pápa lábaihoz 1998. május 30-án.

Ma, a Fraternitás szentszéki elismerésének huszonötödik évfordulóján, Don Giussani halála után két évvel mi ugyanazzal a ragaszkodással jövünk Önhöz, tudatában annak, hogy mit jelent Péter utódja hitünk számára: az ő tanúságtétele nélkül, amelyet a Szentlélek ereje biztosít, a kereszténység a világot uraló egyik ideológiává silányulna.

Itt állunk Ön előtt, Szentatyánk, teljes készséggel arra, hogy befogadjuk mindazt az útmutatást vagy kiigazítást, amellyel ránk váró utunkat tudja segíteni, szilárdan meggyőződve arról, hogy ezeket követve hasznossá tesszük az egész egyház és a világ számára a minket magával ragadó karizma ajándékát. Szavait megőrizzük és – s ezt valamennyi barátom nevében mondhatom – teljes erőnkkel igyekszünk megélni, azzal a bizonyossággal, hogy Don Giussani szenvedélyes szeretettel kíséri teljes életünket.

Julián Carrón

Szent Péter tér, 2007. március 24.

Fordította: Kisdi Ágnes

Magyar Kurír