Jurcsenkó-szaltó és rózsafüzér – Simone Biles útja a világelsőségig

Harmadik olimpiáján vesz részt Párizsban az 1997-ben született amerikai tornász: 2016-ban Rio de Janeiró-ban, 2021-ben Tokióban versenyzett, négy arany-, egy ezüst- és két bronzérem lett az eredménye. 

A párizsi olimpia kapcsán a The Tablet portál készített összeállítást a katolikus sportolókról: Simone Biles, Katie Ledecky, Karissa Schweizer, Kenny Bednarek, Kristen Nuss és Taryn Kloth került be az írásba. Katolikus neveltetést kaptak, van, akinek a plébániai közösség a leglelkesebb szurkolótábora, van, aki a rengeteg edzés mellett is jár misére, más Üdvözlégyet imádkozik a rajt előtt.

Simone Biles rózsafüzére már a riói olimpia alatt híressé vált. A US Magazine arra kérte, mutassa meg, mi van a táskájában. Így került elő egy fehér rózsafüzér, melyről Simone elmagyarázta: „Nagymamám, Nellie vette nekem ezt a rózsafüzért a templomban. Általában nem ezt imádkozom a versenyek előtt, inkább csak magamban imádkozom, de mindenesetre magamnál tartom.”

Nem edz vasárnaponként, viszont misére megy; a nemzetközi versenyekre néha még védőszentje, Szent Sebestyén egy kis méretű szobrát is elviszi magával – Sebestyén többek között a sportolók patrónusa is. Erről 2016-ban beszélt a US Magazine-nak; a cikkben 25 tényt gyűjtöttek össze, amelyeket valószínűleg nem sokan tudtak Simone Bilesról, ilyen például, hogy négy németjuhász kutyája volt akkoriban; hogy szeret utazni, és a kedvenc helye Belize, ahonnan anyukája származik; hogy nagyon büszke az apukájára, aki 21 évig szolgált a légierőnél; hogy szeretne megtanulni snowboardozni.

A tornásznő életében a hit volt az egyik megtartó erő. Simone Biles Ohióban született, édesanyja alkohol- és drogproblémákkal küzdött. Amikor hároméves lett, nagyszülei, Nellie és Ronald Biles testvérével együtt Texasba vitték, ahol később hivatalosan is örökbe fogadták őket. A nagyszüleit szólítja „mamának és papának”, ők pedig a „lányuknak”, és minden vasárnap elmegy velük a templomba. 

Simone hatéves korában kezdte el a gimnasztikát, miután nagyszülei észrevették kivételes sporttehetségét, és azóta töretlenül gyakorolja. A Washington Postnak adott nyilatkozatukban úgy fogalmaztak, hogy

Simone mindig szeretett a bútorokon ugrálni, olyannyira, hogy Nellie egy idő után belefáradt a kislánnyal való veszekedésbe, annyiszor kellett elmondania, hogy a kanapé és a fotel nem játszótér”.

Ő maga a USA Gymnastics oldalon azt nyilatkozta, hogy egy kirándulás alkalmával fedezte fel egy edző a tehetségét, miközben ő az igazi tornászokat utánozta; levelet írtak a szüleinek, és kérték, hogy csatlakozzon az egyesülethez.

Simone középiskolás korától minden idejét a gimnasztikának szentelte, heti 32 órát edzett. Éppen ezért magántanulóként fejezte be tanulmányait, ami a tornához szükséges szabadságot biztosította számára.

A világelsővé váláshoz nagyszüleinek nagyon sok áldozatot kellett hozniuk, amivel kapcsolatban így nyilatkoztak: „Nagyon sok odaadást, áldozatot követelt tőlünk, és sok mindent fel kellett adnunk. Rendszerint lemondtunk a nyaralásról, hogy Simone mellett tudjunk lenni a versenyeken. Ezek voltak számunkra az igazi üdülések. Áldozatot hoztunk, mivel ez az, ami a »lányunkat« boldoggá teszi, amit szenvedélyesen szeret. Mi is szeretnénk vele lenni ezen az úton.”

Forrás: Aleteia.org; Nemzeti Sport Online; The Tablet

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír
(vb–vn)