Kalandos úton kerültek elő a veszprémi várnegyed Szentháromság-szoborcsoportjának eredeti szobrai

„Amikor a restaurátorok elkezdték vizsgálni a Szentháromság-szobor anyagát, kiderült, hogy 1993-ban az összes figurát műkő másolatra cserélték. Az eredeti szobrok azonban eltűntek, így keresésbe kezdtünk. Vörös Tamásnak, a Veszprémi Érsekség főépítészének jutott eszébe, hogy a veszprémi Davidikum-kollégium kertjében, a kerítésnek támasztva látott néhány kőszobrot, amelyeket már teljesen benőtt a borostyán – mondta el Nagy Veronika művészettörténész. – Bár nagyon rossz állapotban találtunk rájuk, kiderült, hogy ezek valóban a szoborcsoport eredeti figurái” – tette hozzá a veszprémi várnegyed felújításához kapcsolódó Work In Progress kiállítássorozat kurátora.

A 274 éves barokk műemléket a várnegyed 2025-ig tartó megújításának részeként restaurálja a Veszprémi Főegyházmegye.

A közterületen álló barokk alkotás Veszprém városának tulajdonában van, ám mivel Padányi Biró Márton püspök állíttatta, a Veszprémi Érsekség feladatának tekinti, hogy a várnegyed épületeivel együtt helyreállítsa a leromlott állapotú szoborcsoportot is. A puha, mállékony követ nemcsak az időjárás, a csapadék és a fagy, hanem a talajból felszivárgó nedvesség is károsította, ezért a szakemberek legfontosabb feladata az volt, hogy a vízelvezetést megoldják. Amíg a szobor szárad, addig is védőréteg került a felületére.

„A mai Szentháromság tér helyén egykor apró házak, szűk sikátorok voltak, a Szentháromság-emléket az elbontott kanonokházak helyén állíttatta fel Padányi püspök. A régészeti vizsgálatokból kiderült, hogy ezeket az épületeket annak idején nem bontották el teljesen, körülbelül egyméteres magasságban meghagyták a falakat, majd a területet földdel töltötték fel. Ám ezek a falmaradványok nem engedik elfolyni az esővizet, hanem ciszternaként benntartják a nedvességet, amely jelentősen károsította a követ” – magyarázta Nagy Veronika.

Írásos emlékek vannak arról, hogy a szoborhoz már a 18. és a 19. században is hozzá kellett nyúlni, legutóbb pedig 1993-ban javították – ekkor cserélték le műkő másolatokra az eredeti szobrokat, amelyeket most megtaláltak, majd a restaurátorok megtisztítottak, megvizsgáltak, 2023-ban pedig a nagyközönségnek is bemutattak.  Tavaly a szobrokat a Szent István-templomban csodálhatták meg az érdeklődők, idén pedig a Biró–Giczey-házban nézhetik meg.

„Sajnos nincs meg az összes eredeti szobor, többet még mindig keresünk, és ebben a lakosság segítségét is kérjük. Abban reménykedünk, hogy ezek a különleges alkotások még mindig itt vannak Veszprémben, talán egy pincében vagy kertben hevernek elfeledve. A Szentháromság-szoborról tartott korábbi „sisakos túráinkon” is mindig felhívtuk erre a látogatók figyelmét, így jelentkeztek ketten is, s került vissza hozzánk egy puttó, illetve a Szűz Máriát ábrázoló szobor” – tette hozzá a művészettörténész. Az eredeti szobrok a későbbiekben múzeumban kapnak majd helyet, tanúskodva arról, hogyan nézett ki a 18. században a barokk szoborcsoport.

A szoborral kapcsolatos másik kérdésre a sümegi plébániatemplomban találták meg a választ a szakemberek. Azt tudták, hogy az alkotás – amelyen a Szentháromság szimbóluma mellett Szűz Mária, Szent Márton, Bűnbánó Magdolna, Árpád-házi szentek, Szent Ágoston, Szent Flórián, Szent Rókus és Sárkányölő Szent György is látható – egykor részben festett volt, ám hogy pontosan milyen lehetett a 18. században, azt nem lehetett megállapítani.

„Padányi Biró Márton püspöknek Sümegen volt a székhelye, ahol a püspöki palotát és a plébániatemplomot is ő építtette. Utóbbi karzatán található egy 18. század közepéről származó falfestmény, amelyen felfedezhető a veszprémi Szentháromság-szobor is. Ez az alkotás igazolja, hogy a szobor világos kőszínű, a domborművek, a puttók, a csúcsán a Szentháromság pedig aranyozott volt. A sümegi festménynek köszönhetően derült ki az is, hogy a talapzaton lévő puttók eredetileg apró lámpásokat tartottak a kezükben, s azokkal világították meg a szoborcsoportot, amely páratlan látvány lehetett a Várhegy tetején a 18. században” – emelte ki a szakember.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Nagy Lajos és Gaylhoffer-Kovács Gábor

Magyar Kurír