Kálmán József debrecen-nyíregyházi ifjúsági referens: A személyes megszólítás a leghatékonyabb

(…)

– Komoly szakembergárda, ugyanaz a team dolgozik az ifi táborokban évről évre. Ismerik a kihívásokat, a korosztályt és nagyrészt a fiatalokat is.

– Mély pozitív benyomást gyakorolt rám az, hogy olyan segítők voltak mellettem, akiknek többéves vagy évtizedes tapasztalatuk van a táboroztatásról, valamint olyan fiatalokat, egyetemistákat is választottunk magunk mellé, akik már több éve részt vesznek a táborban. Arra döbbentem rá, hogy olyan ez, mint egy emberi szervezet, ahol minden szervnek megvan a maga feladata, nem hiányozhat egyik sem, mert akkor nem úgy lüktet, működik a „rendszer”. Nagy szükség van a segítőkre, a fiatalokra, akik egy kicsit még táborozók, de már megszólíthatók, ügyesen átlátják a feladatokat.

A tábor legfontosabb üzenete tehát számomra az, hogy – ugyanúgy, mint az Egyházban, az egyházközségekben – a püspök, a pap önmagában nem elég. Fontos, de nem elég. Ha nincsenek segítők, munkatársak, akkor ellehetetlenülhet a szolgálat, elfogy a közösség.

Kirakhatom az olajmécsest az oltárra, gyújtogathatom, de ha nincs benne olaj, akkor az sohasem fog égni. Azt tapasztaltam, hogy a táborban ennek a mécsesnek az olaját a segítők adták. Óriási élmény és nagyszerű ajándék volt ez számomra.

A tábor végén többen feltették a kérdést nekünk, hogy mikor lehet jelentkezni segítőnek. Megfogalmazódott bennük, hogy ők is szeretnének többet tenni a közösségért. (…)

– Egyre több kereső fiatallal találkozunk, mintha nyitottabbak lennének a keresztény értékekre is, megtapasztalva azt, hogy a digitális eszközök, a közösségi oldalak stb. nem jelentenek számukra teljességet, valami hiányzik.

– Annyira telített már mindennel a média, a világháló, az iskolák, a közösségek! Nagyon hangos, kapkodó és rohanó a világ. Azt érzem, hogy ismét elérkezünk arra a pontra, amikor szükség lesz a régi dolgokra, a hagyományokra, az elcsendesedésre, és ez most egyértelműen megmutatkozott a táborban is.

– Látható egy bázis, egy közel százfős közösség, akik többnyire évről évre jelen vannak a táborban. Mit jelent ez a közösség – táborozók, segítők – az egyházmegye számára?

– Közel nyolcvanan voltunk, de talán lehettünk volna száznyolcvanan is. Kicsit fájdalmas tapasztalat, hogy sok fiatal talán azért nem jut el hozzánk, mert nincs bátorítás, megszólítás.

Ha kiteszek egy hirdetést, talán elmennek mellette. Egy applikáció vagy egy Facebook-bejegyzés egy fokkal sikeresebb lehet, de egyértelművé vált, hogy a személyes megszólítás, meghívás a leghatékonyabb.

Ez kellene, hogy erősödjön a lelkipásztorokban, hitoktatókban; ez nem egy kritika, hanem lehetőség, hiszen nem nekünk van erre szükségünk. Emberileg könnyebb nyolcvan emberrel táboroztatni, mint száznyolcvannal. De minden egyházközségnek, ahonnan érkeznének a fiatalok, nagyszerű lehetőség lenne egy ilyen alkalom, mert a táborozók lelkesen térnek haza. Jól érzik itt magukat, és azzal mennek vissza az egyházközségeikbe: „Itt vagyok, Uram, engem küldj!” Ezt kellene magunkban, közösségeinkben erősíteni, hogy ezekre a fiatalokra az egyházközségeknek van szükségük. Azt gondolom, sokkal többen lennének, ha komolyabban vennénk a személyes meghívást. Ez egy olyan mag, amelyre a későbbiekben is lehet számítani, nagy részük megmarad segítőnek az egyházközségekben vagy egyházmegyei programokon. Ha komolyan vesszük, akkor talán dupla ennyien is lehetünk. (…)

– Mint egyházmegyei ifjúságpasztorációs referens milyen terved, elképzelésed van a jövőre nézve?

– Egy éve vettem át ezt a feladatot, megvolt a figyelem, a tanulás időszaka, ezután pedig jön majd az építkezés. Tagadhatatlan, hogy van egy nagyon komoly bázisunk a katolikus iskolákon keresztül. Ez óriási merítési lehetőség, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy nem minden diák jár az egyházi iskoláinkba. Azt gondolom, mint ifjúsági referensnek feladatom, hogy őket is megszólítsuk.

Van lehetőség, vannak fiataljaink, elkötelezett családok, ahol ezek a fiatalok felnőnek, és elkötelezett fiatalok, akik tudják a saját családjukat formálni.

Folytatódnak a megszokott ifjúsági programjaink, újabb terveink is vannak. Szeptemberben utótalálkozót szervezünk a tábor résztvevőinek, amely már a jövő építésének lenne egy következő lépcsőfoka. Aki eljön, annak valóban szándékai, tervei vannak a segítő szolgálatban. A készületi időkben (advent, nagyböjt) egy- vagy kétnapos lelkinapot, szentségimádást tervezünk. Szeretnénk továbbá ezeknek a fiataloknak vezetőképzőt is indítani. (…)

A teljes interjút IDE KATTINTVA olvashatják.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír