Kapaszkodjunk a szerető és hatalmas Istenbe – Vízkereszt és Duna-szentelés Budapesten

Január 6-án ünnepeljük Urunk Jézus Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedését. Epifániának (jelenés, úrjelenés) is nevezik a napot, az Úr legnagyobb ünnepei között tartjuk számon. Az Egyház megemlékezik Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről, és annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése fontos helyet kap. Így lett hagyomány ezen a napon a vizek megáldása a templomokban, a folyók és a patakok partján is.

A Szent Liturgiára megtelt a Fő utcai Szent Flórián-templom. Kocsis Fülöp érsek-metropolita az ünnep üzenetét emelte ki. „Az istentelenséget és a világi szenvedélyeket megtagadva éljünk józanul, igazságban és istenfélelemben” – idézte Kocsis Fülöp Szent Pál apostol tanítását. Ez az intelem évről évre elhangzik vízkereszt ünnepén, amikor Isten üdvözítő kegyelmének megjelenését ünnepeljük – emelte ki az ünnep ismétlődésének jelentőségét az érsek.

Az epifánia szó megjelenést jelent: Isten megjelenik a Jordán partján, a bűnbánó emberek sorában. Ott áll János, az előhírnök, aki előkészíti az Úr útját, és ott jelenik meg Jézus is, aki maga is beáll a bűnösök közé. János vonakodik megkeresztelni őt, mondván: „Nekem volna szükségem arra, hogy te keresztelj meg engem.” Jézus azonban így válaszol: „Hagyd ezt most, mert így illik betöltenünk mindazt, ami igazságos.”

Ez az igazság Isten üdvözítő terve: nem fél megalázkodni, nem fél magára venni az emberi élet törékenységét.

Isten emberré lesz, beáll az emberek közé, hogy az embert felemelje az isteni életre. Ezért jelenik meg a Jordánnál, ezért mutatja meg irgalmát és közelségét.

Szent Pál tanítása szerint ez a megjelenés arra nevel bennünket, hogy lemondjunk az istentelenségről és a világi szenvedélyekről, és józanul, igazságban, istenfélelemben éljünk. Az Egyház azért ünnepli újra és újra karácsonyt, vízkeresztet, húsvétot és a többi nagy ünnepet, hogy emlékeztessen bennünket: Isten nemcsak megjelent, hanem velünk is maradt. Jézus ígérete ma is érvényes: „Veletek vagyok minden nap a világ végéig.” Nemcsak az ünnepeken, hanem a hétköznapokban is jelen van, velünk van.

Gyakran csak egy-egy pillanatban érezzük meg ezt a jelenlétet – egy szertartás, egy vízszentelés, egy imádság során –, ami kiemel bennünket a hétköznapok szürkeségéből. Ezért jelenik meg újra és újra, ezért szenteljük meg újra és újra a vizet és otthonainkat, hogy ez a megjelenés folyamat legyen az életünkben. Így nyílhat fel lassan a szemünk, évről évre, ünnepről ünnepre, hogy egyre tisztábban lássuk: Isten üdvözítő kegyelme itt van velünk. És

ha a világban egyre erősebbnek is tűnik az istentelenség és a világi szenvedélyek hatalma, nekünk nem félelemben kell élnünk, hanem ebben a bizonyosságban: megjelent Isten üdvözítő kegyelme, és ma is közöttünk él

– mondta Kocsis Fülöp.

A Szent Liturgia után indult a menet énekkel vonulva a Dunához. Makláry Ákos, a Budai Görögkatolikus Egyházközség parókusa arra buzdított, tegyünk tanúságot arról, hogy velünk van Isten. A templom papsága és a hívek imádkozva haladtak végig a rakparton. „Szentelj meg engem és a vizeket, Üdvözítő” – hangzott fel újra és újra az emberek ajkán.

A Batthyány térnél a papság és az asszisztencia Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével a Dunára helyezett mólón sorakozott fel a vízszentelés szertartásán.

Kocsis Fülöp homíliájában figyelmeztetett és bátorított: „küszöbön van a háború”, ezzel a ténnyel „józanul és felkészülten” kell szembesülnünk. „Ezekben a hetekben, hónapokban – talán napokban – soha nem volt akkora szükségünk az isteni támaszra, mint most. Felkészültnek kell lennünk, ami nem a határok biztosítását jelenti, és nem a fegyverkezést. „Fegyverkezni azért, hogy béke legyen, védelemről beszélni azért, hogy a fegyveripart legalizálhassuk, a háborúzás lélektanát erősítő hazugság” – fogalmazott. A készület a lelki felvérteződést jelenti, ami által az ember a „leglehetetlenebb helyzetben, a gyűlöletáradatban is ember tud maradni, keresztényként tud gondolkodni, cselekedni”.

Kocsis Fülöp hangsúlyozta: Kíméletlen szavai nem „riogatni” akarnak, hanem figyelmeztetni és imádságra buzdítani a békéért, erősebben és mélyebben, mint tettük valaha életünkben. A „fergetegesen közelgő pusztító veszedelem” láttán nem fordíthatunk hátat, és nincs hova menekülnünk.

Lényünk teljes erejével bele kell kapaszkodnunk Istenbe. Ha hit nélkül ér bennünket az ár, menthetetlenül magával sodor; nekünk azonban helyt kell állnunk.

Az érsek több moldvai remetével és sztareccel való beszélgetésében azt az üzenetet kapta, hogy a magyaroknak különleges szerepe lesz ebben a világégésben. „Szavaimmal nem a moldvai aszkéták üzenetét akarom továbbítani csupán, hanem arra hívni mindenkit, hogy vegyük komolyan a készületet. Lélekben edződjünk, erősödjünk, imaéletünkben mélyüljünk! Ha megtörténik életünkben ez a lelki fordulat, akkor a veszedelem bekövetkeztekor nem jajveszékelni, hanem cselekedni fogunk” – fogalmazott.

Most még nem tudjuk, mit kell majd tennünk, ma a mostani pillanatra kell összepontosítanunk: Nagyot meríteni a szenteltvízből, tudva, hogy az a hitünk mértékében van segítségünkre, továbbá alámerülni az imádságba, és erőteljesen kapaszkodni a szerető és hatalmas Istenbe. Így nincs okunk félni – hangzott bátorító üzenete.

Vízkereszt üzenete ezért döntő: megszentelődik a teremtett világ, a Jordán visszafordul, és ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem.

Erre a kegyelemáradatra kell most felkészülnünk. Aki hisz és odaadóan szereti Istent, annak nincs oka félni.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír