Rekordrészvétellel zajlik a Budapesten megrendezett verseny (az esemény hivatols oldal IDE klikkelve érhető el), amelyen a nyílt kategóriában 193, míg a nőknél 181 válogatott, azaz összesen 374 csapat indul. Magyarországot hat csapat (három férfi, három női) és harminc sakkozó képviseli. A partik mindennap 15 órakor kezdődnek, kivéve az utolsó, 11. fordulót, ami jövő vasárnap, szeptember 22-én, 11 órakor veszi kezdetét, míg az egyetlen pihenőnap szeptember 17-én lesz. Az esemény ingyenesen látogatható, de regisztrációhoz kötött, a szervezők pedig számos kísérőprogrammal várják a látogatókat – tájékoztat az InfoRádió.
A sakk, mely kifejezés a perzsa sah, azaz ’uralkodó, király’ szóból ered, sokak által kedvelt kétszemélyes szellemi játék. Körülbelül 1100 évvel ezelőtt jutott el különböző útvonalakon Európába. Az Egyház álláspontja eleinte, más játékokhoz hasonlóan, többnyire távolságtartó, sőt elítélő volt. Ennek legfőbb oka, hogy sokáig szerencsejátéknak tartotta, így tiltotta. Több beszámoló szól arról, hogy a játékot betiltották és elégették a kártyával és kockával együtt; esetenként a készleteket tömegesen is elégethették, de ezek a források bizonytalanok.
Sakktáblák elégetése Girolamo Savonarola domonkos szerzetes, prédikátor és Kapisztrán Szent János nevéhez is köthető.
Az Egyház a szerencsejátékokat igyekezett megszüntetni; a sakkot általában akkor minősítették szerencsejátéknak, ha pénzben játszották. Savonarola prédikációiból tudjuk, hogy ismerte a sakkot, miközben a szerencsejátékok eszközeit elégettette.
Schmidt Gábor, Polgár Judit és Arkagyij Dvorkovics a sakkolimpia megnyítóján
(Fotó: Chess olympiad 2024 közösségi oldala)
Egyes források szerint 1452-ben Kapisztrán Szent János Nürnbergben, Szent Lőrinc napján a luxuscikkek, játékkockák, kártyák mellett más játékokat is égethetett. Clairvaux-i Szent Bernát azt írta a templomosoknak, hogy kerüljék a sakkot és a kockajátékot, Damiani Szent Péter egy 1061 körül írt levelében elítélendő dolognak tartotta, hogy ha egy egyházi személy sakkozik.
A források tanúsága szerint a 12. században élt III. Jenő (Eugenius) pápa kedvelte a sakkot.
Avilai Szent Teréz kedvelte is, tudott is sakkozni, ezért idővel a spanyol sakkozók patrónája lett; és A tökéletesség útja című könyvében a sakkjátékot hasonlatként többször megemlítette.
Honfitársa, a 16. században élt Rodrigo „Ruy” López de Segura pap és sakkozó mind a játékban, mind sakkirodalmi munkássága terén kiemelkedett kortársai közül. Alapvető műve, a Libro de la invención liberal y arte del juego del Axedrez (1561) több kiadást ért meg, fordításokban is.
A sakkot szerető katolikus személyiségek közül kiemelkedik az amerikai William James Joseph Lombardy, aki 1937-ben született; 1957-ben junior világbajnok, 1960-ban nemzetközi nagymester lett. 1963-ban és 1965-ben megnyerte az USA nyílt bajnokságát. A pápák közül X. Leó, XIII. Leó, VIII. Orbán és I. János Pál kedvelték és játszották a sakkot.
Hazai vonatkozásban a sakkot szerető legrangosabb egyházi személy a Magyar katolikus lexikon tanúsága szerint Batthyány József hercegprímás volt. Az első magyarországi sakk-könyv 1783-ban a nagyváradi püspökség nyomdájában készült, a kötetet Forgách Pál nagyváradi kanonoknak ajánlották.
Ruy López de Segura könyve 1561-es első kiadásának címoldala
A 20. században több pap is olyan szinten játszott, hogy versenyeken is indult. Például a nagyváradi egyházmegyés Borbás Pált a két világháború között sakkversenyzőként, sakkíróként és a gyulai Bástya sakkfolyóirat társszerkesztőjeként is ismerték. Havranek Viktor ciráki plébános az 1910-es ’20-as, Kőszegi Iván csökölyi plébános az 1950-es években levelezési sakkozásban (távsakkozás) indultak versenyeken.
A 2023-ban elhunyt Tomanovics József esztergom-budapesti főegyházmegyés pap teológiai tanulmányai megkezdése előtt sikeres ifjúsági versenyző és a magyar sakkválogatott tagja is volt (1960).
A fentiek fényében ne csak bátran szurkoljunk a napokban a magyar fővárosban tartott 45. sakkolimpián a hazai csapat tagjainak, hanem nyugodtan ismerjük és szeressük meg a sakkjátékot.
Fotó: Pixabay; Wikimedia Commons
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria