Kápolnabúcsúval ünnepelték a Hajdúdorogi Főegyházmegye védőszentjének emléknapját Debrecenben

Az Apostolok cselekedetei szerint elsőként kiválasztott, bölcs és Lélekkel eltelt diakónus elsőként szenvedett vértanúságot (33–36 között), amikor a hivatalos zsidó kultuszt megbírálva magára vonta a templomi elöljáróság haragját. Kivégzésekor ruháit Saul, a későbbi Szent Pál őrizte.

Szent István fődiakónus, első vértanú a Hajdúdorogi Főegyházmegye védőszentje.

Egy évvel ezelőtt helyezték Szent István vértanú oltalmába a görögkatolikus érseki hivatalban található kápolnát Debrecenben.

Az Apostolok cselekedetei (ApCsel 6,8–7,5a. 47–60) részletesen beszámol Szent István vértanúságáról.

A kápolna idei búcsúünnepén, december 27-én az ikon mellé kihelyezték az ereklyetartót.

Szentbeszédében Terdik János pasztorális helynök arra biztatott, hogy életünk során próbáljuk meg példaként magunk elé állítani a mai szentet. „Hiszen mi volt a titka? Tele volt hittel és erővel.” A szolgálatot, amit végzett, buzgón végezte.

Hozzá hasonlóan „igyekezzünk mi is mindennap buzgón végezni a ránk bízott feladatot” – buzdította a megjelenteket a Szent Liturgia szónoka. – Szent István éppen csak 30 év körül volt, amikor vállalta a vértanúságot.

Van-e olyan mély a hitünk, hogy ha ma elérkezne az idő, életünket adnánk? – tette fel a nehéz kérdést Terdik János atya.

Szent István vértanú nemcsak a szeretteiért imádkozott, ahogyan mi, a legtöbben tesszük, hanem az ellenségeiért is. Ahogy Krisztus is a kereszten. „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”

Ha megdobnak minket kővel, vajon vissza tudunk-e dobni kenyérrel? – hangzott el a Hajdúdorogi Főegyházmegye pasztorális helynökének homíliájában. – Tudunk-e ellenségeinkért imádkozni?

„Álljon hát előttünk Szent István fődiakónus és vértanú, a Hajdúdorogi Főegyházmegye védőszentje példaként, merítsünk erőt az ő buzgóságából, nemcsak ezen a napon” – hangsúlyozta szentbeszéde végén Terdik János.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír