Szocska A. Ábel püspök az Istenszülő oltalmának ünnepnapján megáldotta és Szent Pantaleimonnak ajánlotta azt a kápolnát, amely immár a hodászi Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon ellátottjainak kínálja a lelki gyógyulás lehetőségét. Különös egybeesés, hogy az intézmény területén lévő épület korábban orvosi szobaként szolgált.
„Szent Pantaleimon a betegek és szenvedők gyógyításának szentelte életét. Ha egy intézménynek lehetne hivatása, ápoló-gondozó otthonként a mi intézményünké is ez lenne. A gyógyításnak, a gondoskodásnak, az élethosszig tartó ápolásnak része kell hogy legyen az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szeretet, hiszen legtöbb esetben mi, ápolók, gondozók családokat is pótolunk. A hit ebben nemcsak segít, hanem alapul is szolgál. Példaképeket, reményt ad, tanít, változtat, összetart” – olvashatók az intézmény szentelés utáni közösségi posztjában a hitvallásként is értelmezhető gondolatok.
A kápolna kialakítása válasz volt arra az igényre, hogy az intézmény fenntartóváltását követően létrehozott imaszoba, kicsiny kápolna egyre szűkösebbnek bizonyult a lakók, gondozottak számára. Az imaalkalmakon hétről hétre ötven-hatvan fő van jelen.
„Különösen nagy öröm számunkra, hogy igazán sokan vágynak lakóink közül is Isten közelségére, arra, hogy részt vegyenek istentiszteleti alkalmainkon” – mondta a kápolna szentelési ünnepségén Lippainé Szabó Katalin intézményvezető.
„Feltehetjük a kérdést, miért van szükség pszichiátriai intézményben kápolnára – fogalmazta meg a kívülállók kételyeit az intézményvezető. – A pszichiátriai betegeket ugyanis még mindig nehezen fogadja be és stigmatizálja a társadalom. Az itt élők valóban pszichiátriai diagnózissal rendelkeznek, talán démonokkal küzdenek, de a szívükben ott a Jóisten.”
Lippainé Szabó Katalin elmondta egy személyes tapasztalatát is, hogy az egyik demens lakónak nehéz az összefüggő mondatok megalkotása, de a Miatyánkot hiba nélkül imádkozza a közösségben.
A szentelés szertartását követően az első liturgiát celebrálta az épületben Szocska Ábel püspök, aki prédikációjában visszaemlékezett a legelső találkozásra, és örömét fejezte ki, hogy itt a lakók és munkatársak részéről is igény van arra, hogy „az Isten dolgairól gondolkozzunk, elmélkedjünk, elmélyedjünk abban, és hogy az Istennel való kapcsolatunkat ápoljuk”.
Ebben az intézményben nehéz sorsú embereknek viseljük gondját – emlékeztetett a főpásztor. – Minden embertársunknak van az életében olyan időszak, amikor nehézségekkel néz szembe. Vagyis mindannyian rászorulunk a segítségre ilyen vagy olyan formában.
A segítségnyújtásnak több fokozatát is ismeri a lelki irodalom: ha valaki bajban van, keressen valaki mást, aki nála is nehezebb helyzetben él, és segítsen neki önzetlenül. A szentek ettől magasabb szinten élik meg a segítségnyújtást, akárcsak Szent Pantaleimon, aki egész életét mások szolgálatának szentelte – emlékeztetett a megyéspüspök. – A Szűzanya oltalma azonban jóval több, mint segítségnyújtás. Akkor és úgy oltalmaz, amikor és ahogyan embertársaink már nem képesek erre. Ahol az emberi segítség kevés, ott mutatja meg segítő kegyelmét, oltalmát az Istenszülő.
És van, amikor magára az Istenre hagyatkozunk, aki olykor közvetlenül kinyilvánítja segítő kegyelmét, s megérezzük, milyen hatalma van. „Ez a kápolna is kifejezi, hogy számíthatunk a mindenható Isten segítségére” – zárta gondolatait Szocska Ábel.
Az átalakítás, az épület felújítása januárban vette kezdetét, Kocsis Tibor kivitelező vezetésével. Azóta ikonosztáziont, sekrestyét és gyóntatófülkét is kialakítottak, valamint elkezdődött a falak bizánci típusú figurális-díszítő megfestése is, bár ez még nem készült el tejesen – Babich Vasil ikonfestő a kápolnafestést és az ikonosztázion festését még folytatja a közeljövőben.
Sinkó-Páricsi Babett hodászi református lelkipásztor a szertartás végén hálaadó szavakat és áldó imádságot mondott.
Imájában megfogalmazta: „A most kialakított hajlék az Istennel való találkozás hajléka, mely elkísérhet sokakat a földi élet végső határáig.”
Szocska Ábel püspök a lelkipásztor rendelkezésére bocsátotta a kápolnát, hogy a protestáns hívek imaalkalmainak is helye lehessen Istennek ez a frissen felszentelt háza.
A teljes írás ITT olvasható.
A bentlakásos ápoló-gondozó otthon kapui Hodász-Tarnaitagban 1983-ban nyíltak meg a lakók előtt. Az egykori uradalmi birtokon egy gróf kastélya volt a mostani iroda épülete, majd szovjet katonákat helyeztek oda, később gyermekeket táboroztattak az épületekben. 1983-tól több mint kétezer pszichiátriai, addiktológiai, valamint fogyatékkal élő betegről gondoskodtak már e falak között.
2006-ban állami támogatással új gondozási részlegek épültek, többek között az ebédlő és a sportcsarnok is, valamint felújították magát a kastélyépületet is. 2018 februárjától az intézet átkerült a Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásába, és a 200 pszichiátriai beteget, valamint a 30 súlyos demens gondozottat mintegy nyolcvan ápoló-gondozó munkatárs látja el 12–24 órás műszakban.
Az ellátottak a bekerüléstől élethosszig tartó gondozásban részesülnek, ezért fontos a megfelelő környezet és a jó szakmai hozzáállás, s nem mindegy, hogyan telnek a napok, ezért minden héten van valamilyen rendezvény, kisebb összejövetel, ami által az itt élők többletet kapnak a hétköznapokban. Fejlesztő foglalkoztatásokon vehetnek részt, naponta négy órában dolgoznak különféle területen: van, aki varrodában; van, aki a kreatívműhelyben; van, aki a növénytermesztésben segít. A szinte önálló faluként működő Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthonban 18 hektáros területen kapnak új esélyt egy jobb élet lehetőségére azok, akik bekerülnek a bentlakásos intézménybe. A mezőgazdasági és kézműves-foglalkoztatást is kínáló létesítményben 2021-re több épületet is felújítottak. 2024 októberére önálló kápolnát alakítottak ki az intézmény területén.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria