Kaposvári egyházmegyei hivatástábort tartottak Balatonbogláron

Vasárnap délután sorban érkeztek meg a papnövendékek és az érdeklődő fiatalok az egyházmegyei üdülőbe. Magam sem egyedül mentem el a táborba, hanem egy fiatalt vittem, aki részt vett a Győrött megrendezett Sámuel-hétvégén, amely szintén nyitott kapu volt a papság iránt érdeklődők számára.

A szállás elfoglalása után rövid bemutatkozó beszélgetés kezdődött. Az esti órákban az esti dicséretet imádkoztuk el a zsolozsmából, majd jó hangulatú vacsora következett.

Szantner Tamás harmadéves kispappal előkészítettük az est egyik programját, a közös társasjátékot. Ez jó alkalom volt az új kispapok és az érdeklődők megismerésére. Ez a társasjáték egyéb iránt egy esztergomi „hagyatékból” származik. A lényege ugyanaz, mint a Honfoglaló játéknak, csak itt a Kárpát-medence püspökségeit lehetett „elfoglalni”.

Három csapat küzdött az egyházmegyékért, s végül csakis egy maradhatott.

Másnap, hétfőn a reggeli órákban megérkezett Varga László püspök atya is. Közösen imádkoztuk a laudest, vagyis a reggeli dicséretet a zsolozsmából, majd reggeliztünk.

Nekivágtunk a szokásosnak mondható kirándulásunknak. Idén az úti cél Tapolca és környéke volt.

Az első megállónk Sáska község volt, ezen a településen nőtt fel püspök atya.

A középkori alapokon nyugvó helyi templomban mutatta be a legszentebb áldozatot.

Prédikációjában megemlítette, hogy ebben a templomban mutatta be negyvenegy évvel ezelőtt, április 25-én az első szentmiséjét. Az evangéliumból kiindulva a képmutatásról, a klerikalizmus bűnéről és a vallási nagyképűségről elmélkedett a főpásztor prédikációjában.

A szentmisét követően meghallgattuk a templom kalandos történetét.

A Sáskától pár kilométerre lévő egykori pálos kolostor romjaihoz mentünk ezután. A Szent Jakab-kolostorból szinte csak a templomrész alapjai maradtak meg. Itt, a hűs lombok alatt elénekeltük a Salve Regina kezdetű Mária-antifónát. Az volt a benyomásom, hogy e gregorián dallam szinte megszólaltatta a történelmet e falak romjai között.

Mindez után átmentünk Zalahalápra, ahol az egykori kőbányát és a hegyi kilátót tekintettük meg – pontosabban a kilátóról tekintettünk körbe.

Az elénk táruló Tapolcai-medence és a tanúhegyek pompás panorámája s a közben szelíden fújdogáló szellő szemet és szívet kápráztató hatással bírt.

Tapolcára vezetett utunk. Könnyű ebédet követően a tavasbarlangba látogattunk el, ahol betekintést nyerhettünk a karsztkövek kialakulásába. A barlangban lehetőségünk nyílt rövid csónakázásra is...

Utunk Sümegre, a várba vezetett.

A várból – hogy ne csak szellemünk töltekezzen a megszólaló történelemmel – a Sarlós Boldogasszony ferences kegytemplomba és rendházba zarándokoltunk el. Kator Martin elsős kispapunk szervezésében Tömördi Viktor házfőnök fogadott bennünket.

Megcsodálhattuk a kegytemplom és a rendház történetén keresztül a helyi és a környező hívek hitét és bizalmát, s a zarándokok imáját is elimádkoztuk.

(...) Keszthely közelében vacsoráztunk, étkezés közben szemet gyönyörködtető balatoni panoráma tárult elénk.

Kedden reggel a közös imádság és reggeli után László püspök atya elmélkedését hallgattuk meg.

Szó esett a papi lelkiségről és aktuális kihívásairól. Püspök atya konkretizálta: szükség van a misztikára, a spiritualitásra. Pár példát említett főpásztori tapasztalataiból, korábbról is. Majd a szentmisét ünnepeltük közösen. Keresztelő Szent János vértanúsága emléknapján az evangéliumi szakaszból kiindulva arról beszélt a főpásztor, hogy mennyire szükséges az igazságot képviselni és kimondani.

Közös ebéddel zárult a tábor.

(...) intenzív, de lelkesítő programokat tudhattunk magunk mögött. Személyes reflexióm: a tábor, annak szerkezete, püspök atya és Sándor László hivatásreferens atya iránymutatása ezekben a napokban nagyon is illeszkedett az egyházmegyei zsinat mottójához: „Egységben, közösségben, vonzásban”. Egységben azért, mert ez a pár nap alkalom arra, hogy az egyházmegye kispapjai a tanévkezdés előtt még együtt legyenek és közösen gondolkodva, imádkozva valódi egységet teremtsenek. A „közösség” jelige többet is kifejezett minden hasonló szinonimához képest, hiszen a papság teljessége felé vezető út minden állomása képviseltette magát: lektor, akolitus, diakónus, áldozópap és püspök. Az egyházi rendet pedig csakis a közvetlen és nyitott kommunikációval lehet vonzóvá tenni – hiszen erre is alkalom ez a tábor.

Remélem, hogy a Szentlélek vezetésével tudjuk erősíteni az egységet, a barátságot, az igazi eucharisztikus karakterű papi közösséget és rajtunk keresztül a Jó Pásztor vonzani tudja a fiatalokat az oltár szolgálatára.

Pohnert Dávid diakónus beszámolóját teljes terjedelmében ITT olvashatják.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Sándor László atya, Boross László, Brunczvik Mátyás Péter, Kator Martin

Magyar Kurír