Karácsonyi díszbe öltözik a gázai plébánia – Kicsiny fényt adnak a pusztulás közepette

A Megtestesült Ige Társaságának misszionáriusa elmondta, hogy a szeplőtelen fogantatás ünnepe „énekekkel, himnuszokkal, hagyományos táncokkal, liturgiákkal és betlehemek felállításával telt – egyet a templomban, egyet a plébánián helyeztek ki –, karácsonyfákat állítottak és díszeket helyeztek el, amelyek széppé tették a plébánia területét”, ahol több mint négyszáz keresztény talált menedéket, akik mindent elveszítettek a gázai háború miatt.

Néhányan vissza tudtak térni otthonukba – vagy annak romjaihoz –, de mindennap visszajárnak a plébániára, hogy feltöltsék telefonjukat és ivóvizet vigyenek.

December 6-án Betlehemben, a Jászol téren két év sötétség után újra kigyulladt a nagy karácsonyfa fénye. A gázai latin plébánián is igyekeznek egy kis fényt adni a pusztítás közepette. Gabriel Romanelli plébános vágya az is, hogy apró ajándékokat vigyen a betegeknek, főleg azoknak, akik vissza tudtak térni otthonukba. Reméli, hogy lesz csokoládé is.

Mindenki azon dolgozik, hogy „valami szépet hozzon létre, ami örömtelivé teszi a várakozást”. A plébánia iskolájában a diákok – keresztények és muszlimok egyaránt – egy muszlim tanár vezetésével dolgoztak a környezet szebbé tételén. „Én magam – meséli Romanelli – abból, amit találtam, készítettem egy nagyon szép kartonkoszorút.” Néhány önkéntes a nővérekkel és az oratórium vezetőivel együtt feldíszítette a plébániát.

„De nem lesznek nagy ünnepségek – mondja a plébános –, mert Gáza gyászban van. Helyes dolog lelki és liturgikus módon ünnepelni, de az ünnepségek szerények és egyszerűek lesznek, a gyermekeknek és az időseknek szenteljük.

Örülnünk kell a Megváltó születésének, aki ide érkezett, a könnyek völgyébe, hogy dicsőítse az Istent, megbocsássa a bűnöket és békét hozzon.

A háború arra tanít és arra kér minket, hogy a karácsonyt abban ünnepeljük, ami a lényeges: külső örömmel is, persze, de főleg belsővel, felkészítve a lelkünket arra, hogy jót tegyünk. És imádkozunk, hogy a jó megvalósuljon. A nap végén elimádkoztuk a rózsafüzért, és szentmisét mutattunk be a Szeplőtelen Szűzanya tiszteletére.”

Gabriel Romanelli elmondta, hogy előző nap pedig Carlos Ferrero, a Megtestesült Ige Társaságának tartományfőnöke pappá szentelésének 41. évfordulóját ünnepelték. „Ő a háború kezdete óta itt él a plébánián, segíti az időseket, a betegeket, támogatja Teréz anya nővéreit, akik súlyos fogyatékossággal élő gyermekeket gondoznak.” Miközben a plébános beszél, a háttérben tisztán hallatszik a fegyverropogás.

December 6-án egy plébánia közelében történt robbanás betörte a templom egyik ablakát, miközben a rózsafüzért imádkozták.

De a plébános beszámolója nem ezzel ér véget: „Mindenki, aki eljön a templomba, felakaszt a fára egy díszt imaszándékkal: a békéért, a családért, a hivatásokért, a megbocsátásért – és főleg a háború befejezéséért… Vannak fiatalok, akik tanáraik segítségével jelenetekkel készülnek az élő betlehemhez. Hihetetlen munka, amit végeznek, annak ellenére, hogy drámai körülmények között élünk.”

Néhány nappal ezelőtt az Aid to the Church in Need (Szükséget Szenvedő Egyház) nemzetközi szervezetnek adott interjúban a plébános emlékeztetett: „A világnak tudnia kellene, hogy itt több mint kétmillió ember van, akiknek semmijük sincs, és mindenre szükségük van…

A nemzetközi közösségnek nyilvánvalóvá kellene tennie, hogy a nemzetközi jog szerint az embereknek joguk van saját földjükön élni.

Nagyon sokat kellene imádkoznunk – a békéért és a Szentföld minden lakójáért, legyen az Gáza, Palesztina vagy Izrael.” A helyzet továbbra is súlyos, de a plébánia hű marad küldetéséhez: a legsebezhetőbbek mellett állni és szolgálni őket, a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus segítségével, amely lehetővé teszi számukra, hogy több mint 12 ezer családnak segítsenek.

Forrás: AgenSIR

Fotó: Gabriel Romanelli Facebook-oldala

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír