Karizmatikus közösségek találkozóját tartották Nyíregyházán

A találkozón továbbá részt vett Lázár István plébános, Maczák Béla kamilliánus kórházlelkész, Marschalek Zoltán, a Magyar Karizmatikus Megújulás mozgalom tagja, Hekmanné Balogh Erzsébet, a nagykállói karitászcsoport vezetője, a program szervezője, valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye számos településéről érkezett hívek.

A késő estébe nyúló alkalom dicsőítéssel kezdődött a Hegyközi Karizmatikus Megújulás dicsőítő csapata vezetésével, ők szolgáltak a szentségimádáson, valamint a szentmisén is.

Az első előadást Marschalek Zoltán tartotta, aki már több mint két évtizede tagja a karizmatikus mozgalomnak.

A kétgyermekes agrármérnök családapa tanúságtételében elmondta, hogy katolikus családban nevelkedett – amiért rendkívül hálás –, de felnőttkorában ébredt a saját hitére, amikor már többre vágyott: személyes istenkapcsolatot keresett. Az előadó 21 évvel ezelőtt végezte el a Szentlélek-szemináriumot, ami megváltoztatta az életét. Akkor döbbent rá Isten mindenekfölötti nagyságára, és már ki merte mondani, hogy nagyon szereti az Urat. Azóta is ebben az örömben él.

Isten miért teremtette meg az embert? – kezdte egyszerűnek tűnő bemelegítő kérdéssel előadását Marschalek Zoltán, de némi gondolkodásra azért szükség volt, hogy a megfelelő válasz is megszülessen: „Azért, hogy kiárassza rá szeretetét.”

Ebből a gondolatból kiindulva az előadó beszélt az Isten és az ember közötti szeretetkapcsolatról, amelyben Isten kegyelméből részesülünk, és megszakítani csak mi tudjuk ezt a kapcsolatot a bűneinkkel. Ahhoz, hogy benne maradjunk ebben a szeretetkapcsolatban, rendszeresen találkoznunk kell Istennel a szentmisékben, a szentségekben, az imában; meg kell tanulnunk vele kommunikálni.

Pankotai József plébános, készülve a 2025-ös szentévre, a 2024-re meghirdetett imádság éve jegyében fogalmazta meg gondolatait. Miért szeretnék imádkozni, kivel akarok találkozni, mit fogok belefogalmazni az imádságomba, mit várok az imától? Ezekre a kérdésekre is kereste a választ.

József atya hangsúlyozta, fontos tudatosítani, hogy miért szeretnénk imádkozni, és kivel akarunk találkozni, mert sajnos gyakran előfordul, hogy imádságunkban nem Istenre, hanem magunkra, másokra figyelünk, ezért nem biztos, hogy át tudjuk élni az imádság élményét. Az imádság ugyanis élmény, hiszen a világ Teremtőjével, vagy a Szűzanyával, a megdicsőült szentekkel kerülünk kapcsolatba általa. De ha ez az élmény nem lesz a végén a miénk, akkor nem biztos, hogy ez az idő imádsággal kitöltött idő volt.

Jézus tanítványai vallásos zsidó emberek lévén tudtak imádkozni, mégis arra kérték Jézust, tanítsa meg őket, mert látták, hogy Jézus egészen másként imádkozik, mint ők.

A többórás találkozó végére többekben feléledt a vágy a Szentlélek-szeminárium elvégzésére, mert a tanítványokhoz hasonlóan ők is arra jutottak, hogy többet szeretnének hitük által megélni.

A karizmatikus találkozó az előadásokat követően szentségimádással folytatódott, amelyet Pankotai József vezetett, aki a híveket egyenként részesítette szentségi áldásban. Az imaalkalom szentmisével zárult.

Pankotai József atyának az imádság témáját körüljáró előadásáról ITT olvashatnak bővebben.

Szöveg: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír