Kárpát-medencei diákbetlehemesek találkozója Csíktaplocán

Külhoni – 2015. december 15., kedd | 18:25

December 9. és 13. között rendezték meg a Csíkszeredához tartozó Csíktaplocán a VIII. Kárpát-medencei Diákbetlehemes Találkozót, amelynek keretében kecskeméti, szabadkai, beregszászi és helyi betlehemesek vitték el a családokhoz és az intézményi közösségekhez a karácsonyi örömhírt.

Összeragasztani, ami szétszakadt – ez is a célja a Kárpát-medence különböző vidékeit képviselő betlehemezők találkozójának, amely kecskeméti kezdeményezésre jött létre. Vándortalálkozóról van szó, tudtuk meg Antal Imre csíkszeredai tanártól, aki elmesélte azt is, hogyan éledt újra ez a hagyomány.

„Néhány évvel ezelőtt Gergely István akkori csíksomlyói plébános könyvtárában kezembe akadt egy könyv, Magyar karácsony a címe. Belelapoztam, és megtaláltam benne a csíktaplocai betlehemes leírását, rögtön gondoltam, jó lenne ezt betanítani. Mivel nem akadt jelentkező a szerepekre a felnőttek körében, eszembe jutott, hogy a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskolába, ahol tanítok, több taplocai gyerek is jár, és betanítom nekik” – elvenítette fel Antal Imre.

És mert nincsenek véletlenek, épp akkoriban érdeklődött tőle egy zsögödi ismerőse, hogy nem tud-e valakit Erdélyben, aki betlehemeseket tanítana be, mert kecskemétiek szeretnék felvenni vele a kapcsolatot. A kecskeméti Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola részéről Papp Zsolt volt a kezdeményezője a találkozónak, amit idén már nyolcadik alkalommal szerveztek meg. Több mint száz gyermek ismerkedett meg az erdélyi vidékkel, december 9-én Parajdon fogadták őket, ahol meglátogatták a sóbányát, majd Csíktaplocán vettek részt a nyitó szentmisén.

December 10-én a Gyimesekbe látogattak, az ezeréves határhoz, ahol Bilibók Ágoston nyugdíjas vasutas mutatta meg a diákoknak többek között azt, hogy hol álltak a katonák, hol húzódtak a lövészárkok. Este karácsonyi szokásokat mutattak be a diáktalálkozó résztvevőinek a csíkszeredai Nagy Imre-iskola diákjai Antal Imre irányításával, a kénosi regölést, illetve a moldvai hejgetést – ami tulajdonképpen a gabona útját követi végig a kenyér elkészültéig.

Egy pusztinai lány, Kefap Johanna moldvai csángó dalokat énekelt. December 11-e a betlehemezés napja volt, a csoportok ellátogattak a Nagy Imre-iskolába, illetve a taplocai Xántus János-iskolába, a kulturális központhoz, a konzulátusra, valamint a városházára. A délutáni városnézés után ismét útnak indultak a betlehemesek, taplocai házakhoz kérve bebocsátást.

December 12-én Márton Áron életútjának megismerése volt a cél, a csíkszentdomokosi múzeumot, továbbá a madéfalvi veszedelem emlékművét keresték fel a vendégek. A délutáni gálaműsorra mindenkit meghívtak, kitették a betlehemeket a színpad elé, majd a csoportok betlehemes előadásaira került sor.

Újdonságként Antal Imre vándorbotot készíttetett, melyet a beregszásziaknak nyújtottak át: jövőre ők lesznek a házigazdái a Kárpát-medencei Diákbetlehemes Találkozónak.

Hejgetés, urálás

A moldvai magyar falvak óévbúcsúztató és újévköszöntő szokása, nevét a regösének refrénjével szokták kapcsolatba hozni; urálásnak is nevezik. Szereplői a falu legényei, köztük a hégető vagy uráló, aki a szöveget mondja, és a „bikát” kezeli. A bika fadézsából készül, melynek száját vékony báránybőrrel lekötik, s közepére egy lyukat fúrnak, s azon át vezetnek ki egy lószőrköteget. A hangszert a lába között tartja a földön az uráló, és megnedvesített kezét húzogatja a lószőrön, amely dörmögő, bikát utánzó hangot ad. A csoporthoz tartozhat még egy dobos, aki adományokat gyűjt, egy furulyás és egy ostoros. Esetleg csengettyű és kereplő is megszólal az együttesben. Többnyire lányos házakhoz járnak.

A szöveg a búza történetét mondja el a vetéstől kezdve a kész kenyér elkészüléséig. A refrén felszólítja a legényeket, hogy csattogtassák az ostorokat, s kiáltsák: „Hahó, hahó!”

Forrás: Magyar néprajzi lexikon

Forrás és fotó: Krónika.ro

Magyar Kurír

#ifjúság #oktatás-nevelés #ünnepek

Kapcsolódó fotógaléria