November 30-án közönség és fellépő, magyar és afrikai kultúra, kiáltó szükség és odaadó tettrekészség találkozott a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán.
Az Afrika ajándéka című jótékonysági koncerten – amelyet a „Tiszta forrásból” elnevezésű adománygyűjtő kampány keretében rendezett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – a Prima Primissima díjas Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium ütőhangszeres együttese az afrikai kontinens zenéje ihlette műsort adott elő, Kasza Roland művészeti vezetésével.
A koncertre minden jegy elkelt. A jegybevételből és nagylelkű felajánlásokból az est folyamán több mint 700 ezer forint gyűlt össze. A felajánlott összeget a Máltai Szeretetszolgálat kenyai higiéniai programjának legfontosabb eleme, a mombasai nyomornegyedben létesített szanitációs központ felújítására fordítja.
A vízvételi központ renoválása által több ezer, veszélyes higiéniai körülmények között élő kenyai ember juthat friss ivóvízhez, tiszta illemhelyhez, egészséges körülményekhez.
A hangverseny kezdetén köszöntőt mondtak a jótékonysági koncert díszvendégei: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Herczegh Anita asszony, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete, valamint Győri-Dani Lajos, a Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke.
Erdő Péter bíboros beszédében advent misztériumára, a Megváltóval való találkozás várásának lényegére hívta fel a figyelmet: „A közeledő és mindennek értelmet adó nagy találkozásra várunk. Ez ad értelmet a jelennek. Ezért kell kibékülnünk embertársainkkal, amíg még az úton járunk. Ezért kell kincset gyűjtenünk az örök életre. Ezt pedig úgy tehetjük meg, hogy már itt a földön szeretettel látogatjuk a betegeket, az időseket, a magányosokat, a foglyokat, segítjük a szegényeket, vigasztaljuk a szomorúakat (…). Ezért gondolunk segítő szeretettel ilyenkor az afrikai rászorulókra is, akiknek a javára a mostani jótékonysági koncertet megrendezték.
Ha szívvel-lélekkel igyekszünk segíteni őket, gazdagabb és szebb lesz a mi karácsonyunk is. Így kap mindennapi életünk világtörténelmi mélységet, így tapasztaljuk meg, hogy életünk minden pillanatának értelme és értéke van.”
A szomjúság az egymás iránti felelősségünkre és az összetartozásunkra egyaránt emlékeztet, fogalmazta meg Herczegh Anita. „Szomjas vagyok. Kinyitom a csapot. Kicsit kiengedem, hogy jó hűs legyen. A poharam megtelik. Nagyokat kortyolok a tiszta, finom vízből. (…)
A világ számos pontján az iménti öt egyszerű mozzanatból csak a legelső természetes. A szomjúság. A többi álom.
Napjainkban százmilliók élnek olyan helyen, ahol nincs tiszta, iható víz. Sem a csapban, sem másutt, elérhető közelségben. Sokszor még olyan víz sem, amiben veszélytelenül fürdeni lehetne. (…) Együtt képesek lehetünk innen, Budapestről néhány ezer ember, mombasai családok életét könnyebbé tenni, megváltoztatni. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kenyai küldetése során már megépített egy szanitációs központot az ország második legnagyobb városának nyomornegyedében. Most ennek felújításával további tiszta vizet és vele igaz reményt visz ugyanoda.
Igen, Magyarországról Afrikába. Mert az emberségünk összeköt minket mindenki mással a Földön, aki nélkülöz.
Aki hiányt szenved abból, ami nekünk bőséggel van. Akinek adni lehet, mert nekünk van miből.”
Győri-Dani Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke Kozma Imre atya, a szervezet közelmúltban elhunyt alapító elnökének emlékét idézte, majd arra emlékeztetett, mekkora jelentősége van a saját környezetünkön túlra látó felelősségvállalásnak:
Ha mindig az erősebbekre várunk, cselekedjenek ők, akkor magunkat fosztjuk meg a meglévő erőnktől, méltóságunktól.
Ha nem vállalunk közösséget a bajban, akkor a bajok érkeznek majd közelebb hozzánk, akár az otthonaikat, hazájukat tömegesen elhagyni kényszerülők alakjában.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat közel húsz éve van jelen Kenyában, Tanzániában, Ugandában, Szenegálban, szinte egyedüli magyar szervezetként képviseljük és közvetítjük folyamatosan a magyar emberek együttérzését és segítő támogatását a világ ezen részén.
Afrika olyan hely, amelyre figyelni kell. A világ legnagyobb változásai csendben itt zajlanak (...). Ahogy minden átalakulásnak vannak győztesei és vesztesei, ez Afrikában is így van. A veszteseket viszont Afrikában nem a magasabb infláció, az alacsonyabb fogyasztási lehetőség sújtja, hanem a nyomor olyan mély és fájdalmas szintje, amely bárhonnan nézve tűrhetetlen és elviselhetetlen, amit bűn a gazdagabbaknak és erősebbeknek tétlenül tűrniük és elviselniük, bármilyen messze éljenek.”
A köszöntőbeszédeket követően Filermói Boldogasszony-emlékérmet vehetett át Raak Benedek optometrista, a Máltai Szeretetszolgálat kenyai programjában részt vevő önkéntes. A kitüntetést Solymári Dániel, a Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője és Győri-Dani Lajos adták át a szakembernek. Raak Benedek a Máltai Szeretetszolgálat által támogatott kenyai iskolában végzett szemészeti szűréseket, és szemüvegeket is adományozott a rászoruló gyerekeknek.
Az esten tiszteletét tette Maurice Makoloo kenyai nagykövet; Mészáros Lászlóné, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium igazgatója; Jungbert Béla, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend helytartója, nyugalmazott nagykövet, valamint Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke.
A koncertet követően megnyílt az Afrika láthatatlan arca című fotókiállítás, amely a kenyai terepen dolgozó máltai munkatársak képeiből készült, és a kenyai nyomornegyedekben élők mindennapjait mutatja be.
A tárlat előadásnapokon, a színház nyitvatartási idejében díjmentesen megtekinthető december közepéig.
A Máltai Szeretetszolgálat kenyai higiéniai fejlesztéseit az Adomanyozz.hu oldalon is lehet támogatni.
*
Erdő Péter bíboros, prímás beszédét olvashatják az alábbiakban.
Advent kezdődik. Ez az időszak minden évben felhívja figyelmünket a várakozásra. Az emberiség ősi várakozására a Megváltó eljövetele előtt; a mi nagy várakozásunkra Krisztus második eljövetelére az idők végén; de arra a várakozásra is, amely a saját életünk végén a Krisztussal való találkozásra készít fel minket. Erre a nagy találkozásra várunk tehát, és ez kezdődik meg mindannyiunk számára földi életünk végén.
De Jézus felszólít minket, hogy virrasszunk. Ez a virrasztás nem valamiféle önsanyargatás, hanem várakozás.
A közeledő és mindennek értelmet adó nagy találkozásra várunk. Ez ad értelmet a jelennek.
Ezért kell kibékülnünk embertársainkkal, amíg még az úton járunk. Ezért kell kincset gyűjtenünk az örök életre. Ezt pedig úgy tehetjük meg, hogy már itt a földön szeretettel látogatjuk a betegeket, az időseket, a magányosokat, a foglyokat, segítjük a szegényeket, vigasztaljuk a szomorúakat, oktatjuk a tudatlanokat, felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy mi a rossz és mi a jó, tisztességgel eltemetjük a halottakat, imádkozunk élőkért és holtakért; mindenekelőtt pedig megszabadulunk súlyos bűneink terhétől a bűnbánatban és a szentgyónásban. Ez jelenti a virrasztást egész földi életünk során.
Gyerekkorunkban ezt a készületet kézzelfogható, látható formában is kifejeztük. Kis inget készítettünk Jézuskának. Papírból kivágtuk az inget, és ahányszor csak a szüleinknek segítettünk, vagy valakinek örömet szereztünk, ahányszor külön imádkoztunk, mindig rajzoltunk egy kis keresztet az ingre. Volt olyan év, hogy jó, színes ceruzáink voltak, és minden jócselekedet-típusnak megvolt a maga színe: piros a segítség, kék az imádság, és így tovább. Azon igyekeztünk, hogy szentestére ez az ingecske minél díszesebb legyen. Aztán odatettük a karácsonyfa alá, a kis Jézus jászla mellé, hogy ne fázzon a téli éjszakában.
Advent idején ilyen érzésekkel segítjük különös szeretettel a rászorulókat, ezért járulunk szentáldozáshoz, és ezért kelünk fel olykor kora reggel is, hogy elmenjünk a roráté szentmisére. Ezért gondolunk segítő szeretettel ilyenkor az afrikai rászorulókra is, akiknek a javára a mostani jótékonysági koncertet megrendezték. Ha szívvel-lélekkel igyekszünk segíteni őket, gazdagabb és szebb lesz a mi karácsonyunk is. Így kap mindennapi életünk világtörténelmi mélységet, így tapasztaljuk meg, hogy életünk minden pillanatának értelme és értéke van. Ennek örömét adja meg nekünk a mindenható Isten idei adventi készületünk során!
Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Fotó: Majoros Árpád Csaba/Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria