Kegyelmi kisugárzása hatott az egész országra – Árpád-házi Szent Margitot ünnepelték Budapesten

Nagy ünnepre készültek a Szent Margit-plébánia hívei vasárnap délelőtt, megtelt a Jáki templom mása. A szentmise elején bevonult a rengeteg ministráns, Monostori László plébános, Rónaszéki János káplán és a főcelebráns, Erdő Péter bíboros.

Kocsis Vilmos állandó diakónus, a képviselő-testület világi elnöke köszöntötte őt és a Szent István Lovagrend tagjait, valamint Tóth József polgármestert és a híveket.

„Különleges nap ez a mai. Szent Margit ünnepe ennek a templomnak a búcsúnapja, de most először itt van közöttünk az ő ereklyéje is” – mondta Erdő Péter. 

Hozzátette: tavalyi a főegyházmegyében őrzött földi maradványokról a szeptemberben elhunyt Kásler Miklós professzor munkacsoportja DNS-vizsgálat segítségével megállapította, hogy valóban Szent Margithoz köthetők.

„Az Árpád-házi gének vizsgálata egy kiterjedt munkafolyamat. Ennek a keretében sikerült a hagyományt megerősíteni most már természettudományos eszközökkel is. Ezért reméljük, hogy itt, a templomban, ahol gyönyörű freskó emlékeztet bennünket Szent Margitra, a templom névadójára, méltó elhelyezést fogunk kialakítani ennek a becses ereklyének.”

A bíboros szentmisén elhangzott homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatják.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Margitra emlékezünk a mai napon. Szűz Szent Margitra, akinek életét betöltötte Krisztus szeretete, az imádság emberére, aki tudott engesztelni és könyörögni családjáért, hazájáért és népéért.

1. A mai evangéliumban Keresztelő János tanúságát halljuk Jézusról. Szó van erről a szinoptikus evangéliumokban is, de Jánosnál különösen részletes és mély értelmű tanítást olvashatunk erről. Ugyanakkor éppen a János-evangélium számol be arról, hogy a Keresztelő két tanítványa, János és András ennek a tanúságtételnek a hatására indulnak el Jézus után, hogy a tanítványai legyenek. Ezzel az evangélista a Jézusról való tanúságtétel hatását is megmutatja.

A legnagyobb tanúságtevőink a szentek. Olyanok ők, mint világító fények a történelem éjszakájában.

2. De aki az éjszakában virraszt, azt könnyen elborítja a sötétség.

Őrizni, ápolni kell a fényt, az égő mécsest. Ez az a fény, amelyet a keresztségben kaptunk meg.

A hit és a kegyelem fénye, amit akkor a szertartásban az égő gyertya lángja jelképezett számunkra. Ez az, amit őrizni és ébren tartani kell minden időben. Újra és újra fel kell szítanunk magunkban a hitet. Tanulással, imával, a hit gyakorlásával kell táplálnunk a lángot, mely annak idején kigyulladt a lelkünkben.

De ez a fény a kegyelem fénye is. A megszentelő kegyelemé. Ha ez elevenen él bennünk, akkor ébren várjuk, felkészülten várjuk Krisztus elérkezését.

A kegyelem állapota szükséges ahhoz, hogy bebocsátást nyerjünk az örökké tartó, boldog lakomára. Ezt a kegyelmet őrzi bennünk az imádság, őrzi a lelkiismeret-vizsgálat, őrzi a jótettekre való rendszeres törekvés. Őrzi és újra felszítja a szentgyónás. De őrzi az önmegtagadás is, mely mindig rendet teremt az életünkben, mert ráébreszt arra, hogy az Isten iránti szeretet minden másnál fontosabb ezen a világon.

3. Szent Margit az engesztelés nagy szentje volt. Az engesztelés és az önmegtagadás értelmét mai világunk nehezen fogja fel. De Isten szeretetből alkotta a világmindenséget, szeretetével tartja fenn és kormányozza azt, titokzatos módon, sokszor a természetes okokon és hatásokon keresztül. De hát hogyan is jelölhetnénk meg mi a természet határait, amikor a körülöttünk lévő világról sem tudhatunk mindent. Egyre bővülő ismereteink új és új kérdéseket vetnek fel a tudomány számára. Szent Margit kora gyermekségétől fogva élte a szigorú, szerzetesi életet. Megtanult hősiesen szolgálni, engedelmeskedni, imádkozni, hatott kegyelmi kisugárzása az egész országra. Mert apja és testvére között a gyilkos polgárháborút az ő imádsága és közbenjárása csitította el.

Margit jól tudta, hogy szülei azért ajánlották őt Istennek, hogy ezáltal kieszközöljék Magyarország megszabadulását a tatároktól. Ő maga tudatosan is vállalta az országért ezt a felajánlást. Olyan szentünk ő, akinek közbenjárását egész népünkért ma is bizalommal kérjük.

Kortársai feljegyezték róla, hogy sokat elmélkedett Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet életéről. A magyar szenteknek tehát különleges tisztelője volt, hiszen magát is az országért és a népért felajánlott engesztelésnek tekintette.

4. Ma is, mint annyiszor a történelem során, nagy szükségünk van rá, hogy felemelje értünk közbenjáró szavát. Nagy szükségünk van a megbékélésre, a lelkek egymásra találására, egymás tiszteletére és szeretetére is. Ma is aktuális az önmegtagadás. Ha nincs is sokunknak hivatása az engesztelő életre, arra biztosan törekednünk kell, hogy önzésünknek, indulatainknak, keserűségünknek, tanácstalan viaskodásunknak gátat szabjunk. Hogy

Isten színe előtt mérlegeljük életünk minden helyzetét, és Krisztust lássuk minden emberben magunk körül.

Szent Margit – királylány létére – minden nehéz munkát szívesen elvállalt. Tekintsük mi is a szeretet és az alkotóerő kifejezésének az emberi munkát! Becsüljük meg a dolgozó ember méltóságát! Érezzük át, hogy felelősek vagyunk népünkért, belső békességünkért és azért, hogy a környező népekkel kölcsönös együttműködésben és tiszteletben éljünk! Legyünk az egység és a kiengesztelődés előmozdítói egész földrészünkön!

Szeressük Szent Margit példájára Isten előtti felelősséggel hazánkat és népünket! Ez a szeretet kötelez minket arra, hogy féltőn óvjuk az emberi tisztesség légkörét, hogy ne térjünk napirendre a fölött, ha közösségek elleni gyűlöletkeltést tapasztalunk.

Tiszteljük Szent Margit példájára népünk szentjeit, a régieket és az újabbakat is! A vértanú püspököket: Apor Vilmost, Meszlényi Zoltánt, Scheffler Jánost, Romzsa Tódort, Bogdánffy Szilárdot; Boldog Bódi Mária Magdolnát, Boldog Salkaházi Sárát a huszadik század nagy női szentjét, akit Szent Margittal összeköt a Duna és a szeretetből adott élet áldozata. És a világiakat: boldogokat, szenteket és azok sokaságát, akiket ünnepélyesen oltárra nem emeltek, de már Istennél vannak és közbenjárnak értünk.

5. Szent Margit aggódva imádkozott az Egyházért is. A Ráskai Lea által lemásolt életírása szerint Szent Margit együttérzéssel kísérte a keresztények minden szenvedését. Személyes fájdalmat okozott neki, hogy az Anyaszentegyházat tagjaiban gyötrik és kínozzák. Mai szóval úgy mondanánk, hogy őszinte szolidaritást érzett minden keresztény iránt is. Kövessük hát élete nagy eszményeit, és kérjük pártfogó közbenjárását egész népünkért! Ezért imádkozzunk itt a Szent Margit-templomban is, ahol ereklyéjét őrizni fogjuk.

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Ámen.

*

A szentmisén a Szent Margit-templom Gaudete! énekkara végzett zenei szolgálatot Gyarmati Tóth Tamás karnagy vezényletével. A szentmisén elhangzott Bárdos Lajos Missa Tertiája, Yves Castagnet Alleluja és Colin Mawby Halleluja című kórusműve. A búcsú alkalmából immár hagyománnyá vált, hogy felcsendül Dévény Jenő 1945-ben írt Ave Mariája, hiszen a szerző több évtizeddel ezelőtt sokféle zenei szolgálatot végzett a templomban. Szólót énekelt Dóri Eszter, hegedűn közreműködött Király-Domány Bernadett, orgonán pedig Gyarmati Tóth Tamás és Vargha Viktor, a templom orgonistái.

A szentmise végén Monostori László plébános, megköszönve a bíborosnak a jelenlétét, elmondta, hogy amikor a templomba került, meg kellett szoknia egy fogalmat, mégpedig azt, hogy „margitos”. „Hogy bíboros úr a mi templomunkba szánja Szent Margit legértékesebb ereklyéjét, segít minket abban, hogy jobban kapcsolódjunk Istenhez, egymáshoz és Szent Margit személyéhez.” Majd átadtak Erdő Péternek egy fényképválogatást a margitos közösségről.

A bíboros a záróáldás előtt köszönetet mondott Kontsek Ildikónak, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatójának és Török Csabának, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház plébánosának, hiszen „ők tették lehetővé, hogy az ereklyét az oltár előtt lehet most tisztelni”.

Szent Margit koponyaereklyéjét a Szent Margit-freskó előtt szeretnék majd elhelyezni, hogy „legyen ez a templom a Szent Margit-tisztelet országos központja”.

A szentmise a pápai, valamint a magyar himnusszal és egy Margit-énekkel zárult.

Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Videó: Kardinális

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír