Keltsük fel a vágyat a „tenger végtelensége iránt” – Doktoravatás és oklevélátadás a PPKE HTK-n

Jelen volt a rendezvényen Kuminetz Géza, a PPKE rektora, Puskás Attila, a PPKE HTK dékánja, Birher Nándor, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara dékánja, Szabó Péter elnök, a PPKE Kánonjogi Posztgraduális Intézet prézese, Odrobina László, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola megbízott rektora, Hafenscher Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviselője, valamint a hittudományi kar professzorai, oktatói, munkatársai, a diplomát és doktori, illetve doktori habilitált címet szerzett hallgatók hozzátartozói.

Köszöntő beszédében Puskás Attila dékán idézte Ferenc pápa Veritatis gaudium kezdetű apostoli konstitúciójának bevezető gondolatát: „Az igazság öröme azt a végső vágyakozást fejezi ki, amely minden ember szívét nyugtalanná teszi, amíg csak nem találkozik Isten világosságával, nem lakozik ebben a világosságban, és nem osztja meg azt másokkal. Az igazság ugyanis nem elvont eszme, hanem Jézus, az Isten Igéje, akiben az élet az, ami az emberek világossága.”

Puskás Attila kifejtette: a most végzett hallgatók, illetve a habilitált doktori címet elnyert teológiai tanárok hosszú éveken keresztül dolgoztak Krisztus igazságának munkatársaiként, és minden bizonnyal az igazság megismerésének és átadásának az az égő vágya vezette őket, amelyről a Szentatya beszél.

Ha ők és tanáraik is jól végezték munkájukat, akkor ez a vágy csak tovább mélyült bennük.

Isten megtestesült Igéje, Igazsága, Jézus Krisztus, élet és világosság. Élet, aki értelmes, teljes és örök életet akar adni minden embernek. Világosság, aki szeretetének fényével azért érkezik, hogy megvilágítsa minden ember értelmét és szívét.

„Nagyszerű hivatásunk, hogy katekétaként, katolikus közösségszervezőként, hit- és erkölcsoktatóként, hittanárokként, teológiai doktorokként őt, az életadó és megvilágosító Igazságot szolgálhatjuk” – mondta a Hittudományi Kar dékánja.

Hozzátette: múlhatatlan szüksége van az egész világnak Krisztus fényére, ma különösen, amikor árny és sötétség borul az emberre. Az öldöklő háború és a nyomában járó mérhetetlen szenvedés és halál sötétsége. A másoknak kárt okozó, önző, igazságtalan és könyörtelen érdekérvényesítés sötétsége. A teremtésben nekünk ajándékozott, és az alapvető önazonosságunkat, méltóságunkat alkotó értékek – nemi identitás, család és nemzet közössége, emberiség egysége – tudatos lebontásának és szétzilálásának a sötétsége. A valódi jót rossznak, a rosszat jónak feltüntető ideológiák hazugságainak a sötétsége. A kulturális, vallási és történelmi emlékezetvesztés sötétsége. A haszon maximalizálására és a kényelem biztosítására beszűkülő, az erkölcsi, esztétikai és vallási igazságra vakká váló értelem sötétsége. Az egészben gondolkodásról, a végső kérdések felvetéséről, és a teljes igazság megismeréséről lemondó értelem sötétsége. A felszínes, kritikátlan és manipulálható gondolkodás sötétsége. A saját ártalmas hajlamainak és szenvedélyeinek kiszolgáltatott, vagy éppen a közönybe és restségbe merülő szív sötétsége.

Egyedül a feltámadott Krisztus világossága, Isten szeretetét és az ember rendeltetését feltáró igazsága tudja szétoszlatni a hit és az értelem minden homályát. „Ennek az igazságnak a felemelő szolgálatában állunk mindannyian,

tanárok, diplomát szerzett hallgatók, avatásra váró doktorok, habilitált kollégák” – mondta Puskás Attila dékán.

Lelki útravalóul idézte Antoine de Saint-Exupéryt: „Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezdd, hogy a munkásokkal fát gyűjtesz, vagy szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a tenger végtelensége iránt.”

Köszöntötte a megjelenteket Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora is. Kiemelte: a szent tudományok művelése kiemelkedő helyet foglal el a tudományok univerzumában, mivel egyedülálló módon fejleszti minden képességünket, sokrétű intelligenciánkat.

Míg a világi tudományok ma mintha leigázni akarnák az ismeretek birodalmát, addig a szent tudományok hódolni vágynak a valóság és alkotója, az Isten előtt. Paradox módon miközben a világi tudományok követelik autonómiájukat, mindinkább a politika és gazdaság fogságába esnek, vagyis: az evilági hatalmak könyörtelen uralma alá kerülnek. Míg a világ és tudománya korunkban a mesterséges intelligencia fejlesztésére koncentrál, addig a szent tudományok művelői mindig az emberi intelligencia komplex fejlesztésén fáradoznak. Ezek nélkül a fejlesztő és önfejlesztő erőfeszítések nélkül az ember nem válhat „Isten képe másává”, a valóság rendjében tényleg eligazodni tudó lénnyé. Ehhez nem a virtuális terek, hanem a természetes közösségek, valódi emberi kapcsolatok szükségesek.

Kuminetz Géza megvilágította: többféle intelligencia létezik. A nagy kérdés az, hogyan „karmesterkednek” az ember személyiségében, mert egymás ellenében, de párhuzamosan is hathatnak. Létezik azonban úgynevezett vallási intelligencia is.

Az igazi vallás minden fajta intelligenciánkat képes organikus módon integrálni, vagyis: végső célunk szolgálatába állítani.

Ennek a kezdete, de a csúcsa is: a hit, a remény és a szeretet – plusz a sarkalatos erények: okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség. Ezekben testesülnek meg a Szentlélek ajándékai, és Krisztus Urunk boldogságmondásai is. Ezek a készségek tesznek bennünket ténylegesen is „Isten képe másaivá”, vagyis „szent emberekké”.

Az intelligenciánk komplex fejlesztése tehát spirituális út,

amelynek révén eljuthatunk az igaz Isten „mindenekfeletti, önmagunk és embertársaink, illetve a világ helyes ismeretéhez és szeretetéhez”. A mindenkori jelen és jövő tehát elsősorban a szent tudományokban való jártasságé. A világi tudományok is csak ezek szellemében művelve lesznek igazán segítői életfeladatunk teljesítésében.

Ennek a spirituális útnak fontos állomása a diploma, a doktori fokozat, illetve a habilitált doktori címnek az elnyerése – mondta a PPKE rektora. „Azt kívánom a most diplomázott, doktori és habilitált doktori oklevelüket átvevő kollégáinknak, hogy továbbra is járják az emberi intelligenciát spirituálisan fejlesztő utat, mert csakis ez tesz bennünket szabadokká, azaz felelősen gondolkodó, érző és cselekvő lényekké, testvéries lelkületűekké, isteniesekké.”

Az ünnepi beszédeket követően került sor a diplomák és a licencia oklevelek átadására. 2024-ben összesen 43-an teljesítették az oklevél megszerzéséhez szükséges követelményeket. Közülük 4-en licencia fokozatot, 6-an katolikus teológus MA diplomát, 10-en hittanár-nevelőtanár MA diplomát, 6-an katolikus közösségszervező BA oklevelet, 4-en katekéta-lelkipásztori munkatárs BA oklevelet, 13-an hit- és erkölcsoktató szakirányú oklevelet szereztek.

Ezután következett az új doktorok avatása. Képviseletükben Koronkai Zoltán SJ olvasta fel Kuminetz Géza rektornak a doktorrá avatásukat kérelmező szöveget. Ezt megelőzően a jelöltek esküt tettek, hogy mindenkor hűségesek lesznek a Katolikus Egyház törvényes előírásaihoz, a tudomány és az igazság szolgálatának szentelik magukat.

Az egyetem rektora 5 személyt avatott teológiai doktorrá: Koronkai Zoltán Istvánt summa cum laude, Ádám Miklóst magna cum, Mészáros Barnabást cum laude fokozattal. Kánonjogi doktorrá avatta Sereghy Noémi Xéniát magna cum laude, Fazakas Attilát magna cum laude fokozattal.

A doktorráavatás után került sor a habilitációs oklevelek átadására. A 2023/24-es tanévben 3-an habilitáltak a hittudományi karon katolikus teológiából, vallástudomány tudományágon: Kajtár Edvárd, a PPKE Hittudományi Karának nyilvános rendkívüli tanára; Linczenbold Levente, az Egri Hittudományi Főiskola docense; Odrobina László, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola megbízott rektora.

Az ünnepség a pápai és a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. Zenei szolgálatot végzett Csupor Márton papnövendék.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír