Kenyér és bor

Az Eucharisztia kenyere és bora ősi szimbólumokként fejezik ki a teremtő Isten áldásának és az ember munkájának együttműködését. Egyesítik a Teremtőt és a teremtményt, s mindazokat, akik e javakból az üdvösség történetében részesednek.

A kenyér gazdag biblikus világba hív meg bennünket. Emlékezzünk csak József és a fáraó álmaira a búzakalászokról! A pusztában vándorló népet az Úr negyven éven át mannával, az isteni gondoskodás égből alászálló kenyerével táplálta. Emlékezetes fogalom az Ószövetségben Illés kenyere, amelynek erejéből ő negyven napon át vándorol a pusztában, amíg el nem éri a szent hegyet, ahol maga Isten mutatkozik meg előtte. Jézus evangéliumi példázataiban is fontos szerepet kap a magvetés, a gabona növekedése és aratása. A kenyérszaporítás megújítja a manna csodáját, és elővételezi a keresztény liturgiát, ami által Krisztus táplál bennünket, s mi is több kosárra való földi adományt gyűjtünk össze a rászorulók számára.

Az ókori atyák tanítása szerint az Eucharisztia kenyere kifejezi egységünket a nélkülözőkkel (Szent Ciprián), a többi megkeresztelttel (Szent Ágoston) és az értünk meghalt és feltámadt Krisztussal (Nagy Szent Leó). A szőlőskert a Bibliában mindig Isten (szőlősgazda) és népe (szőlő és munkásai) viszonyáról beszél. A sokéves munka terméseként előállított bor alkalmas a béke (jó gyümölcs) és a hűtlenség (rossz gyümölcs, gonosz szőlőmunkások, terméketlen vessző) kifejezésére is. Éppen ezért hangsúlyozzák a próféták, hogy amikor eljön az ellenség, kivágja a szőlőskerteket és az olajfákat. A saját termésből sajtolt bor és olaj viszont Isten áldásának a jele.

Jézus, aki mindig szoros kapcsolatban áll az Atyával, újrafogalmazza ezt a képet. A szinoptikusok gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszédében ő a gazda fia, János evangéliumában, az utolsó vacsora keretébe helyezett búcsúbeszédben ő a gazda által gondozott szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Az utolsó vacsorán a bor fölött mondott szavaival (Mk 14,25) pedig nem kevesebbet fejez ki, mint hogy az Atyával ápolt egysége erősebb a halálnál. Számunkra is ez a feltámadás reménysége.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír