Képmutatás a halálbüntetés körül – Új, kegyetlen módszerrel végezték ki Kenneth Smith-t Alabamában

„Talán a leginkább fájdalommentes kivégzési módszer, amit ismerünk – mondták– , mintha valakinek a megfojtása valamiféle kedves dolog is lehetne. Alabama így akart bevonulni a történelembe. Azzal, hogy kijjebb tolta az embertelenség határát, normalitásnak állítva azt be.”

A kezdéstől számított 37. perc elteltével, január 25-e éjszakáján, 3 óra 25 perckor – helyi idő szerint este 20 óra 25 volt Atmore-ban – Smith-t hivatalosan is halottnak nyilvánították. A szemtanúk leírása szerint „néhány percig teljesen a tudatánál volt, aztán két percig a hordágyba kapaszkodva rázkódott a teste, aztán néhány percig hosszan, nehézkesen, majd lassan egyre gyengébben lélegzett, míg végül megszűnt a légzése”.

„Az eddig ismert leghumánusabb és leginkább fájdalommentes kivégzési mód” – mondta a főügyész. Sonia Sotomayor bírónő, aki a Legfelsőbb Bíróságon véleményével kisebbségben volt, egyértelmű véleményt közölt: „Alabama, miután az első kísérletével kudarcot vallott, őt választotta kísérleti nyúlnak; az első emberi kísérleti nyúlnak.”

Tündérmesét adtak el a közvéleménynek a fájdalommentes halálról, a teljes kábulatról és arról, hogy néhány másodperc elteltével bekövetkezett az eszméletvesztés. Nincs kíméletes és humánus módja a gyilkolásnak. Az emberiség történelme megmutatja, évszázadokon keresztül hogyan gyakorolta a halálbüntetést a felnégyeléstől, az emberek elégetésétől az akasztásig, a lenyilazástól a lefejezésig; majd a guillotine-tól, mint a leggyorsabb és legmodernebb módszertől a golyó általi halálig, a villamosszéktől és a gázkamrától a halálos injekcióig. Egyetlen valódi célja volt az elbeszéléseknek: hogy a gyilkosság aktusa kevésbé tűnjön szörnyűnek a szemlélő számára.

A halálbüntetés egész nyelvezete a valóság elfedésére szolgál – „Igazságot szolgáltatni”, „elítélni”, „végrehajtani az ítéletet” –, de attól még ez még gyilkosság. Tudományosan írják le a halált, a természetellenes időpontban bekövetkező természetellenes véget, ami már maga is lelki kínzás. Nincs olyan, hogy „tiszta halál”. Akárhogy is történik, a halálkamra és az utolsó órák kínzásnak számítanak. Visszafordíthatatlan, nincs benne a megváltás fénye, nincs benne irgalmasság, nincs benne kegyelem, valóban istentelen, ahogy Ferenc pápa is mondja, a halálbüntetés „mindig elfogadhatatlan”.

Nagy fantáziával ölnek, de hiányzik a fantázia ahhoz, hogy éltessenek. „Van egy törvény – mondta a kormányzó –, kötelességünk azt alkalmazni”. A következetesség olyan, mint egy cső. Ha embertelenséget teszel bele, embertelenség jön ki belőle. Döntést kell hozni.

A világban zűrzavar uralkodik, elmerül a halál kultúrájában, miközben nagy szüksége van arra, hogy újjáépítse az emberi együttélést, ami az egyetlen valódi módja az erőszak legyőzésének.

Smith nem volt rosszabb, mint sokan mások. Az Egyesült Államokban évente 18 ezer gyilkosság történik, és körülbelül 20 kivégzés. Ez nem igazságosság, hanem véletlen. Attól függ, földrajzilag hol van az elkövető. A halálbüntetés mindig „szokatlanul kegyetlen”. Nincs tiszta halálbüntetés. Sem az USA-ban, sem Kínában, sem Iránban, sem Szaúd-Arábiában, sem Egyiptomban, ahol a halálbüntetést gyakrabban alkalmazzák, mint máshol, de egyre kevésbé. 1975-ben még csak 16 állam törölte el, ma már 111 minden esetben eltörölte, további negyven nem gyakorolja, az utóbbi években mindössze húsz állam alkalmazta ténylegesen. A történelemben fordulóponthoz érkeztünk, még akkor is, ha a halál kultúrája mindenütt jelen van.

„Alabama egy lépéssel hátravetette a világot – a legbölcsebb szavakat maga Kenneth Smith mondta, utolsó szavaival. – Szeretettel, békében és fényben hagyom el ezt a világot.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Avvenire

Fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír