Kerekasztal-beszélgetésen emlékeztek Szent II. János Pál pápa látogatására Debrecenben

Az eseményen Kocsis Fülöp érsek-metropolita és Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, plébános is jelen volt.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői, Keresztesné Várhelyi Ilona irodalomtörténész, muzeológus; Fekete Károly református püspök; Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök; Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök; valamint Virágh Pál egykori Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei köztársasági megbízott, a Nagytemplomi Egyházközség örökös főgondnoka személyes emlékeiket osztották meg a jelenlévőkkel.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte a vendégeket. Elmondta, II. János Pál pápa harminc éve, éppen 1991. augusztus 16-án lépett Magyarország földjére. Augusztus 18-án Debrecenben ökumenikus találkozón vett részt. Erre emlékeznek vissza az ünnepi programsorozattal, melynek keretében szobrot állítanak és két emlékkötet is megjelenik.

Palánki Ferenc Kocsis Fülöp érsek egyik, a közelmúltban elhangzott gondolatát idézte fel, amely szerint a történelmet mindig az élők építik, formálják. – Harminc év után már le lehet mérni, meg lehet vizsgálni, hogy egy-egy történésnek, cselekedetnek milyen hatása, gyümölcse van – tette hozzá.

A főpásztor elmondta, hogy a pápalátogatás egyik áldásos gyümölcsét a három debreceni püspök azóta is megéli, hiszen havonta találkoznak, közösen gondolkodnak, együtt építik Isten országát.

Nekünk is meg kell tennünk mindent, hogy ez a történet tovább formálódjon. Rajtunk is múlik, a történelem miként halad a teljesség, a szeretet felé – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy erre a szeretetre tanított meg szavai által a Szentatya, és ezt a szeretetet mutatta meg Debrecen városa, különösen is a református egyház azzal, hogy a Nagytemplomban fogadta a pápát. – Ezt a szeretetet szeretnénk tovább élni, erősíteni, ennek örülni, hogy ezáltal is tanúságot tegyünk Isten létezéséről – zárta beszédét a püspök.

Ezután a kerekasztal-beszélgetés résztvevői felidézték a pápalátogatás során szerzett élményeiket, és azt, hogy az eseményen milyen feladatot láttak el.

Fekete Károly református püspök a liturgiai és teológiai ismeretek szakértőjeként segítette a sajtó munkatársait a polgármesteri hivatal épületében, miközben magát a látogatást ő is a televízión keresztül követte. Fekete Károly hangsúlyozta: „Fontos visszaemlékeznünk, beszélnünk az emlékekről, de nekünk a jelenben kell bebizonyítani azt, hogy keresztény testvérek vagyunk.”

Gyulay Endre nyugalmazott megyéspüspök személyesen fogadta a helikopteren érkező II. János Pál pápát Debrecenben, a Nagyerdőn. A látogatást megelőzően az ő tiszte volt, hogy a püspöki kar megbízásából felkeresse Kocsis Elemér református püspököt (aki abban az időben a Magyar Ökumenikus Tanács elnöki tisztségét töltötte be), hogy II. János Pál pápát a református Nagytemplomban fogadhassák debreceni látogatása alkalmával. Gyulay Endre az országban az ökumenikus mozgalom kapcsán akkor uralkodó hangulatról szólva úgy fogalmazott, hogy a protestáns felekezetek nem versengtek azért, hogy a pápa ellátogasson hozzájuk, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mégis örömmel fogadta a kérést.

A közhangulatot végül megtörte a Szentatya kedvessége, szívből jövő szeretete, megbecsülése a testvéregyházak és azok vezetői iránt. A pápa nagyon felkészült volt, ismerte a problémákat. Eltérve az eredeti forgatókönyvtől az igeliturgia végén jelezte, hogy kimegy a gályarabok emlékoszlopához. Bensőséges pillanatok voltak ezek – fogalmazott a püspök.

Keresztes Szilárd a pápalátogatás előkészítésére 1989-ben alakult vegyes bizottságon belül az egyházi bizottság és a pápai küldöttség tagja volt. A pápai menet négy helikopterből állt. A Szentatya a közvetlen kíséretével az elsőben utazott. A második és harmadik helikopterben a delegáció tagjai, a negyedikben pedig a szervezők kaptak helyet. Érkezése estéjén még állami vezetőkkel találkozott a Parlamentben, majd másnap a pécsi repülőtéren mutatott be szentmisét, melyre a balkáni háború miatt a határon túli zarándokokat nem engedték át.

Ilyen előzmények után Máriapócs meglátogatása 300 ezer hazai és a szomszédos országokból érkező 50 ezer ember jelenlétével óriási élményt jelentett. A görögkatolikus püspök felidézte, hogy II. János Pálnak tetszett a Debrecenre gyakorta alkalmazott „kálvinista Róma” megfogalmazás. Tudta, hogy ez a találkozó korábban nem jöhetett volna létre, éppen ezért látogatását tudatosan építette, és hangsúlyozta, hogy a Katolikus Egyház visszavonhatatlanul elkötelezte magát az ökumenikus mozgalom iránt, minden eszközt felhasználva arra, hogy az egyházak közötti békességet építse.

Keresztesné Várhelyi Ilona a média munkatársaként volt jelen a pápalátogatás szervezői között, feladata a televíziós stábok munkájának segítése volt. A nemzetközi televíziós stábok a Kölcsey Központ korábbi épületében rendezkedtek be. A szerkesztőségben is érzékelhetőek voltak a koszorúzás során kialakult apró bizonytalanságok az eredeti forgatókönyvhöz képest módosított részek miatt.

Az, hogy a pápa maga helyezte el a koszorút, az egész debreceni pápalátogatás talán legértékesebb mozzanata volt – mutatott rá Keresztesné Várhelyi Ilona. – Debrecen népe nagyon értette, mit jelent ez.

Virág Pál Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei köztársasági megbízottként, a Nagytemplomi Egyházközség örökös főgondnokaként köszönthette a pápát Máriapócson és Debrecenben is.

II. János Pál pápa az egész magyar néphez jött – emlékezett vissza. – A kormányhoz, a felekezetekhez, a Nagytemplomba, Debrecenbe.

A teljes összefoglaló és a programsorozat további alkalmai ITT olvashatók.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír