Az alábbiakban Gibba Edit történész beszámolóját olvashatják a zarándoklatról, amit szerkesztve közlünk.
Főpásztorunk nemcsak fiatal papként pattant gyakran két kerékre – tanulmányai kapcsán Izraelben járt még a sivatagban is biciklivel –, hanem idén is személyes példájával bátorította a kerékpáros zarándokokat.
A Pinka folyó völgyében a Weinstrasse (Bor út) mentén halad az út Pinkakertesre. A településről az első írásos feljegyzés 1221-ből való. Haladunk tovább, és feltűnik a domboldalon zarándoklatunk temploma: a „Mária a Szőlőhegyen”, Maria Weinberg. A Kulmer erdő magaslatán őrzi a vidéket; egy varázslatos hangulatú temető kellős közepén található Dél-Burgenland legnevesebb búcsújáró kegyhelye.
A jelenlegi, egyhajós, gótikus templom 1475–1524 között épült. A diadalív feletti freskó 17. századi: Jézus keresztről való levételét ábrázolja. A karzat alatt, a mellvéden muzsikáló angyalkák. A templom berendezése az 1777–1824 közötti időszakra tehető. A főoltáron a Holdsarlós Madonna kegyszobra tekint vissza ránk. A fogadalmi képen a templom látható. A főoltár szobrai: Szent István és Szent László apostoli magyar királyaink. A templom közepén – ahol Székely János misézett – az Oszlopos Madonna szobra 1625-ből való.
Miszori Zoltán atya bárhova került, hamar elkezdett lelkivezetést vállalni, és gyakorlatilag reggeltől estig – ha szabadideje volt – gyóntatott, fogadott embereket, beszélgetett velük. Sugárzó, nagyon sokakat megérintő, rendkívül imádságos, szent életű pap volt – mondta el róla Székely János egy korábbi interjúban.
Fontos volt számára a sport, amikor tudott, futott. Elbiciklizett Tours-ba, Szent Márton püspöki székhelyére. Minden évben többször elgyalogolt Mariazellbe, mindig reverendában, akármilyen hőség is volt. Gyakran kenyéren és vízen böjtölve teljesítette ezt a négy-öt napot.
Zoltán atya rengeteg embert vezetett el a Mennyei Atyához, sokak életében hagyva kitörölhetetlen nyomot. Pappá szentelésének évfordulóját mindig a közelben lévő ausztriai Mária-kegyhelyre induló kerékpáros zarándoklattal ünneplik, halálának évfordulóján pedig szentmisében emlékeznek meg róla.
A zarándoklaton körbeadtunk egy feszületet, és mindnyájan – csaknem hatvanan – elmondhattuk, amit gondolunk, vagy hogy miért lehetünk hálásak. Amikor a kereszt hozzám érkezett, azt mondtam: „Zoltán atya lila biciklis sisakja még nálunk van. Olyan jó volna neki odaadni, tekerjen haza a szüleihez, ahogy szokott.” Aztán hálát adtam egyházmegyénkért, püspökeinkért.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

