Kerényi Lajos: A Jóisten nagyon jól kitalálta ezt a világot, csak mi mindig elrontjuk

– Több mint hatvan éve szolgál kórházlelkészként. Hogyan éli meg azt, hogy most már hetek óta nem keresheti fel a betegeket?

– Nagyon hiányoznak, imádkozom értük. A világban nagyszerű erőterek vannak, amelyekről az ember a kinyilatkoztatásból és a hatásuk alapján is tudomást szerezhet. Benne van a Szentírásban: jó dolog a halottakért imádkozni, hogy feloldozást nyerjenek bűneikből. Ebben a világban, ahol mi élünk, imádkozunk a megholtakért, akik egy másik dimenzióban vannak, és jobb lesz nekik ott az imádságból sugárzó erő és szeretet révén. A hitnek is tárgya ez, de már az itteni életünkben is így van:

ha valaki tudja, hogy nagyon szeretik, akkor nyugodt és harmonikus. Ha pedig valakit senki nem szeret, az elhagyatottnak, szomorúnak érzi magát.

A szenvedésnek van teológiája, mert isteni távlatból nézve megvan a szellemi háttere. Vegyük például Jób könyvét. 

– A sátán kikérte Istentől Jóbot…

– Igen, mert Jób nagyszerű ember. A sátán azt mondja az Úristennek, verd csak meg, akkor biztos, hogy nem áld téged. Az Úr erre azt válaszolja, rendben van, anyagi kárt okozhatsz neki, de az egészségére vigyázz. A sátán engedelmeskedni kényszerül Istennek. Az Újszövetségben Jézus azt mondja az utolsó vacsorán: kikért benneteket a sátán. A mostani megpróbáltatások és szenvedések próbatételek is. Jóbot anyagi kárt szenved, de csak annyit mond: Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve. A felesége szidja: Mire mentél az Isteneddel, nézd meg, hová jutottál? Nem is sejti, milyen háttere van ennek. A sátán újból kikéri Jóbot Istentől: verd csak meg betegségekkel, majd nem áld téged. Az Úristen erre is engedélyt ad, de a sátán nem ölheti meg Jóbot. A gonosz mozgósítja a baktériumokat, a vírusokat, Jób teste kisebesedik, de még ekkor is azt mondja: ne csak a jót vegyük el Isten kezéből, hanem a rosszat is. Ez óriási győzelem.

Mindannyiunknak ki kell állnunk a próbát, de a nehézségek mögött mindig ott van a Jóisten is.

A szenvedések másik oka, hogy az emberek belső világa hiányos. Majdnem mindegyikünké az. Irigy vagyok a másikra, csoportokat, pártokat szervezek, amelyek erőtere gyenge, eszményei alacsony rendűek. És akkor jönnek a háborúk, a Jézus-verők, a Hitlerek, Sztálinok és Rákosik, akiknek a szívében gyűlölet van. A szabad akaratot nagyon díjazza a Jóisten, és ők ezzel visszaélve pusztítanak. Mindig minden történés után ott van azonban az irgalmas Krisztus, aki azt mondja, jaj, gyerekek, de butusok vagytok, és akkor aranyosan irgalmat gyakorol. Elképzelhetetlen szeretet él Jézusban: a katonák kigúnyolják, ütlegelik, és a kereszten mégis azt kéri: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek. Kis ösztönlények, akik nem tudtak még felemelkedni a szeretet és a szellem magaslatára. 

– A mostani járvány azonban nem az emberek erőszakos magatartásának következménye, független ettől. 

– Most sokan kétségbeesnek, hogy jaj, elfordult tőlünk Isten. Pedig szó sincs erről. A Megváltó Krisztus meggyógyít minket. A szenvedéseket nemcsak okosan értelmezni, elfogadni tudom – az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott a neve –, hanem példával mutatom meg, hogy mit lehet kezdeni vele. Teilhard de Chardin, a XX. században élt paleontológus, jezsuita szerzetes járta a világot, miközben a nővére, Margit, évek óta ágyban fekvő beteg volt Franciaországban. Chardin ezt írta neki: „Energia születhet a szenvedésből. A szenvedés képes arra, hogy központunkat az Istenbe helyezze át. Margit nővérem! Miközben én átadtam magam a világmindenség pozitív erőinek, és utaztam kontinenseken és tengereken, szenvedélyesen nekigyürkőzve, hogy lássam, mint növeli fényét a Föld minden színárnyalata,

te mozdulatlanul, ágyhoz szegezve, lelked legmélyén nagy-nagy csendben alakítod át fénnyé a világ legszörnyűbb árnyait. Margit nővérem, mondd csak: mit gondolhat teremtő Istenünk: Kettőnk közül melyikünknek jutott a nagyszerűbb szerep?”

Ugye, milyen gyönyörű ez? Csodálatos lehetőségek kínálkoznak. Itt van például ez a koronavírus. Biztos, hogy ezt is a sátán kaparta elő, mert nagyon nagy a hatalma, és intelligens. Hisz is, csak remeg, írja a Szentírás, mert nincs benne szeretet, csak gyűlölet. A kérdés: mit kezdjünk ezzel a járvánnyal? Margit testvértől megtanulhatjuk, hogy magasabb szempontok alapján tekintsünk a mostani helyzetre. Eszembe jut Edith Stein életpéldája is, ez a csodálatos kármelita nővér, aki a második világháborúban náci koncentrációs táborban halt vértanúhalált. Filozófusnő volt, és A kereszt lábánál című művében a következőket írta: „Ha a világra tekintünk, amelyben élünk, szükség és nyomorúság, az emberi gonoszság mélységei alkalmasak arra, hogy a világosság győzelme fölötti ujjongásunkat eltompítsák. Az emberiség még mindig szennyárral küszködik, és még mindig csupán egy kisded nyáj az, amelyik megmenekült előle, a legmagasabb hegycsúcsokon. 

A Krisztus és az Antikrisztus közötti harc még nem ért véget. Ebben a harcban megvan a helye Krisztus követőinek. Legfőbb fegyverük a kereszt. A kereszt terhe, amit Krisztus magára vett, az emberi természet elfajzása, genetikai leromlások, amiket mi csinálunk, minden vele járó bűnnel és szenvedéssel együtt az emberiséget sújtja. A keresztút értelme az, hogy elvegye ezt a terhet a világból. Mindazok, akik az idők folyamán nehéz sorsukat a szenvedő Üdvözítőre gondolva hordozták, önként vállalt szent vezekléseket végeztek, eltörölnek valamit az emberiség hatalmas adósságtömegéből, és segítenek az Úr terhét hordozni. Vezeklő szenvedésre csak az képes vágyakozni, akinek lelki szemei nyitottak a világ történéseinek természetfölötti összefüggéseire.”

– Tehát a mostani világjárványt vagy a háborúkat keresztényként ebben a transzcendens összefüggésben kellene értelmeznünk?

– Mindent csak ebből a szempontból lehet értelmezni. Fölvállalom a szenvedéseket az emberiségért, a bűnös világért engesztelésül. Csak a megváltottak, a kegyelem gyermekei tudnak Krisztus kereszthordozói lenni. Csak az isteni fővel való egyesülésből nyerhet vezeklő erőt az emberi szenvedés. Ezt mindenkinek elmondjuk, a nem hívőknek is, aztán vagy megértenek, vagy sem, de a szenvedés különösen érzékennyé teszi az embereket a transzcendens iránt. Látom ezt a sok haldoklónál, mert a kilenc kórházban tizennégy intenzív osztályra járok.

Bizony, amikor odáig jutnak az emberek, hogy e világ értékrendje – kincs, hír, gyönyör – már nem érvényes számukra, akkor keresnek valamit, és rájuk ragyog Krisztus keresztje.

Megnyílnak, mert bennük van Krisztus, hiszen a Jóisten mindenkit a maga képére teremtett. Krisztus, maga az istenképiség bennünk van.

Ez olyan csodálatos! Mindenkiben ott van ez az őstípus, az istenarc, csak nem tud napvilágra kerülni, amíg a kincs, a hír, a gyönyör utáni vágy, az e világi bűnök eltorzítják. Itt van ez a csodálatosan nagy erő, hogy az egész világ Krisztus, mert az ő képére vagyunk teremtve. Egy gyönyörű autó tulajdonképpen nem más, mint maga a konstruktőr, hiszen benne van minden gondolata, elképzelése, tőle származnak a fantasztikus összefüggések, melyek a kocsi műszaki szerkezetében ezrével megmutatkoznak. A világban is mindenütt ott van a krisztusi gondolat, az isteni erőtér. Nem kell félnünk, a Jóisten a szenvedések által tisztít meg bennünket. A szenvedések által jutunk az isteni fényre. Erre tanítjuk az embereket, hogy magasabb szempontból értelmezzék a világot.

– Lajos atya most a járvány idején az erősen veszélyeztetett korosztályhoz tartozik. Hogyan éli meg ezt a tényt? Van Önben félelem, vagy túl van már ezen?

– Nem félek, kitűnően érzem magam. Annyiszor voltam már az életem során halálközelben, hogy teljesen Istenre bízom az életem. Kapok kinyilatkoztatásokat is, belső megvilágosodásokban van részem. Két-három évvel ezelőtt Jézus azt kérdezte tőlem: lennél szíves segíteni a megváltásban? Számítok rád. Ezt hirdetem is, mindenhol, hiszen én kaptam, az Úr juttatta ezt az eszembe, ő mondta: Mit nyihogsz? Segíts nekem! A másik, amit szem előtt tartok: bízd sorsod az Úrra, ő gondoskodik rólad, ne idegeskedj és ne félj. 

– Mit üzen azoknak, akik meggyengültek a hitükben, vagy éppenséggel ateisták? Ők hogyan próbálják átvészelni a mostani időszakot?

– Ilyenkor mindenki megnyugvást keres. Az emberek a tudománytól várják a megoldást, azt remélik, hogy a kutatók megtalálják az ellenszérumot. De közben azt kérdezik: jaj, Istenem, mi lesz velem? A mostani helyzet tisztítja az embereket. Krisztus az ezekhez hasonló erőpróbákat is a megváltás eszközévé teszi. A nehézségeket látva és megtapasztalva a legmagabiztosabbaknak is kisebb lesz a szájuk. Eddig nagy hangon beszéltek arról, hogy Isten nincs, ám ilyenkor már számukra is van, hiszen szidják. 

Ez az időszak mindenki számára különösen alkalmas az őszinte bűnbánatra, a lelki megtisztulásra. Amikor az ember mindenből kifogy, önmagába kell néznie, és ilyenkor megmutatkozik a belső világa. Volt egy érdekes lelkigyakorlat: a bűnbánat napján az egyik helyiségben a lelkigyakorlat vezetője egy fedél nélküli koporsót helyezett el, a belsejében tükörrel. Mindenkinek némán oda kellett mennie, és belenéznie. Amikor az emberek meglátták magukat a tükörben, eszükbe jutottak a bűneik. Úgy érezték magukat, mint a jobb lator, aki a keresztfán elnyöszörgött néhány szót, látva, micsoda hatalom van mellette. Még ma velem leszel a paradicsomban, mondta neki Jézus. 

A kórházban a haldoklók sokszor már beszélni sem tudnak. Elmondom nekik, hogy Jézus üdvözli, szereti őket, és a bűneik feloldozást nyernek. Ilyenkor megjelenik a szemükben egy könnycsepp, vagy átsuhan az arcukon egy mosoly. A feszületet mutatom nekik, amit szeretnének megcsókolni. Ha ilyen állapotban van a haldokló, ennyi elég, ebben minden benne van.

A Jóisten nagyon jól kitalálta ezt a világot, csak mi mindig elrontjuk. Krisztus meg kijavítja. A végén mindig neki van igaza.

Egy olyan járvány, mint ez a mostani, alkalmas arra, hogy jobbá váljunk általa. Most, amikor nagyobb távlatban már lecsengeni látszik a vírusveszély, gondoljuk csak el, micsoda öröm lesz, ha újra kimehetünk végre a jó levegőre, ha maszk nélkül közlekedhetünk. Mennyire megbecsüljük majd, amit azelőtt egészen természetesnek vettünk. Azt üzenem a szenvedőknek, hogy föl a fejjel! Vegyük fel a keresztet, és ne szitkozódjunk, inkább ajánljuk fel a szenvedéseinket a saját bűneinkért és mások szenvedéseinek enyhítéséért.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. május 10-i számában jelent meg.