Keresztény filmzenei koncert zárta a KATTÁRS második napját az Erkel Színházban

Az idők során számos olyan ember életútjáról számoltak be a kortársak, akik hitükkel és tanúságtételükkel példát mutattak és mutatnak ma is, és akiknek a nevét, tetteit ezért híven megőrizte az emlékezet. Ők azok, akik teljesítették az idei KATTÁRS mottójának üzenetét is: „Légy jelen!” Sokuk életútját, abból egy-egy epizódot a filmművészet eszközeivel is feldolgozták, vagy alakjuk és történetük a fikciós történetmesélésnek szolgáltatott bőséges inspirációt. A keresztény filmzenei koncert műsora olyan filmek kísérőzenéiből állt, amelyek segítségével a hallgatóság felidézhette magában a hitre épített élet szépségét és kivételességét, hogy van miből, kiből erőt meríteni a mindennapok kihívásainak leküzdéséhez. Valós és elképzelt életutak, események üzenték az este a zene nyelvén: érdemes bízni, van jövő.

A koncert háziasszonya a Jászai Mari-díjas Ivancsics Ilona volt, aki a zeneművek előtt a filmekhez kapcsolódó gondolatokkal és kérdésekkel segítette a befogadást, melyek után a közönség kivetítőn követhette a zenével illusztrált jeleneteket, összevágott epizódokat.

A Budafoki Dohnányi Zenekart a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium hangszeres növendékei egészítették ki, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola gimnazista vegyeskarát pedig az intézmény egykori tanulóiból a felnőtt hangot igénylő,  nagyszabású eseményekre újból összeálló Cantate erősítette.

Elsőként az 1959-ben bemutatott, William Wyler rendezte amerikai filmeposz, a Ben-Hur egyik zenei betétjét – Star of Betlehem – hallhattuk. Lew Wallace regényének harmadik, s egyben legsikeresebb filmváltozatát 12 kategóriában jelölték Oscar-díjra, ebből 11-et meg is nyert; az egyik elismerést éppen a legjobb filmzenéért ítélte oda a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia, Rózsa Miklós munkáját értékelve. A film középpontjában a jeruzsálemi Hur herceg és Messala párharca áll. A római légió parancsnoka nem érti, gyerekkori barátja hogyan lett a „veszélyes új tanok” követője. És noha Jézus mindössze mellékszereplőként jelenik meg, mégis az ő alakja áll a film történetének közzéppontjában.

Ezt követte a Jézus élettörténetét elbeszélő, Franco Zeffirelli rendezésében 1977-ben debütált klasszikus, A názáreti Jézus (Jesus of Nazareth) egyik betétdala. A film zenéjét Maurice Jarre jegyzi.

A harmadik zenemű a The Scarlet and the Black címet viselő, 1983-ban bemutatott angol-amerikai-olasz filmdráma aláfestőzenéje volt. Itthon a film a Bíbor és fekete címet kapta, főszereplői a legendás Gregory Peck és Christopher Plummer voltak. A történet Róma német megszállása idején játszódik, és valós események alapján készült. A 2020-ban elhunyt Ennio Morricone zenéjét hallgatva a közönség eltöprenghetett, vajon mi milyen áldozatot vállalnánk egymásért, mit tennénk meg a szeretet parancsát követve?

A negyedik opusz a Chariots of fire, azaz a Tűzszekerek ikonikus soundtrackje volt, amelyért Vangelis a legjobb eredeti filmzenéért járó szobrot vehette át az 1981-es Oscar-gálán.  A brit filmdráma rendezője Hugh Hudson, a forgatókönyvet Colin Welland jegyzi. Ez a film is igaz történetet dolgoz fel: az 1924-es nyári olimpia idején két brit atléta napjait követi nyomon. A filmet egyébként hét Oscar-díjra jelölték, ebből négyet nyert meg. A film címét William Blake Jerusalem című versének egy sora ihlette: „Bring me my chariot of fire!”, de Szent Pál szavaira is rezonál, aki a tűz és a futás toposzát egyaránt gyakran említi leveleiben.

Az este nyilván nem telhetett el Franco Zeffirelli klasszikusa, a Fratello sole, sorella luna avagy a Napfivér, Holdnővér zenéje nélkül, amit Riz Ortolaninak köszönhet a filmzene-irodalom. Az 1972-ben bemutatott olasz–brit filmdráma Assisi Szent Ferenc életének eseményein alapul. Ferenc életét alig akad, aki nem ismeri, a világ pedig ma is szomjazza és óhajtja az olyan tiszta lelkeket, mint amilyen Szent Ferenc és Szent Klára voltak. 

Hollywood egyik klasszikus musicaljeként és a világ egyik legsikeresebb filmjeként tartják számon A muzsika hangját (The Sound of Music). Ez után a film után jegyezte meg végképp a filmipar Julie Andrews nevét. A zeneszerző Richard Rodgers. A történet az 1930-as években, nem sokkal az Anschluss előtt kezdődik: az árva Maria, a salzburgi kolostorban nevelkedett és ott apácának készülő fiatal novícia többet foglalkozik az énekléssel, mint zárdai kötelességeivel. Így lesz nevelőnő von Trapp kapitány gyermekei mellett, a történetet pedig valószínűleg innen mindenki ismeri: a Harmadik Birodalomból a zene menekíti ki a családot. A film főszereplőit valós személyekről mintázták, a nevek is valósak: von Trapp az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének egyik legsikeresebb tengeralattjáró-parancsnoka volt, valóban hét gyermeke volt fiatalon elhunyt első feleségétől, és Maria is valós személy, aki árva lányként hittel, szívvel és lélekkel apáca akart lenni, de végül nevelőnő lett a kapitánynál. Richard Rodgers (zene) és Oscar Hammerstein (szöveg) közös szerzeményét, az Climb Ev’ry Mountain című dalt a filmből Fellegi Anna énekelte, arra biztatva mindannyiunkat, hogy élő hittel merjük megmászni az utunkon elénk magasodó hegyeket.

A soron következő opusz A misszió (The Mission) 1986-ban bemutatott brit-francia filmdráma betétdala volt. A film egy fiktív, 18. századi dél-amerikai jezsuita misszió történetének állít emléket. A filmet Robert Bolt írta, a rendezői székben Roland Joffé ült. 1987-ben ez a film kapta az Arany Pálmát. A főszereplők Robert De Niro, Jeremy Irons, Ray McAnally, Aidan Quinn, Cherie Lunghi és Liam Neeson. Zenéjét Ennio Morricone komponálta, és azóta is az egyik legjobb filmzenéjének tartják, mely 23. helyet ért el az AFI A filmzene 100 éve listáján.

Ezután az 1951-ben bemutatott Quo Vadis? című film két betétje hangzott el, az I. Prelude és a VI. miracle&Finale. Az amerikai film a lengyel Henryk Sienkiewicz azonos című regényének filmfeldolgozása. A film rendezője Mervin LeRoy volt, a film főszerepeit Robert Taylor, Deborah Kerr, Leo Genn és Peter Ustinov játszották, a film zenéjét Jan A.P. Kaczmarek szerezte.

Michał Lorenc Ave Mariája volt a következő megszólaló mű, ez különösen is megkapó pillanata volt a hangversenynek a 12 éves Bartók Hanna szoprán szólójával, aki a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola 6. osztályos tanulója. Lorencet az egyik legjelentősebb kortárs lengyel filmzeneszerzőként említik.

State buoni se potete, azaz Legyetek jók, ha tudtok. Ez az 1984-ben bemutatott olasz film sokunk gyerekkorában vált megkerülhetetlen mérföldkővé, híres betétdala ma is a fülünkben cseng. Az eredeti cím másik értelmezésére egyébként – a gyermeki romlatlanság megőrzésének fontosságára – a film központi alakja, a Róma utcáin kóborló árva gyerekeket maga köré gyűjtő Néri Szent Fülöp maga utal a filmben, amikor így fogalmaz: „Maradjatok jók – ha tudtok.” A zeneszerző Angelo Branduardi egyébként magában a filmben is feltűnik.

A Napoleon Boulevard magyar nyelvű feldolgozását gyerekekkel rendszeresen éneklik ma is, a koncerten is ez a verzió hangzott el szimfónikus hangszerelés mellett. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Laudate leánykara itt rendhagyó módon nem a színpadra állt fel, hanem a nézőtér folyosóiról énekelt, ezzel egészen személyessé és közelivé téve a nézők számára az előadást.

Nagyot robbant 2014-ben a Exodus: Gods and Kings, azaz Istenek és Királyok. A Christian Bale (Mózes) és Joel Edgerton (Ramszesz) főszereplésével forgatott amerikai-angol történelmi kalandfilm fikciós történet egy valós történelmi korszakba helyezve. A film zenéjét Alberto Iglesias írta. A film kapcsán a rendező beszélt arról, hogy ő maga ateista, megkölezítése ugyanakkor azt a horizontot nyitja meg, amelyet a valódi kereső  – Mózes, kortársai, vagy akár a ma embere – fürkészik Isten után kutatva.

C. S. Lewis ír író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológus, a modern kori gyermekfantasy egyik megteremtője. Közeli barátjához, J. R. R. Tolkienhoz hasonlóan a 20. századi világirodalom egyik jelentős képviselője. Leghíresebb műve a Narnia krónikái című fantasyszeptológia, melynek története vállaltan keresztény motívumokra épül. A 2006-ban forgatott első film zenéjét Harry Gregson-Williams álmodta meg, a felvételeihez pedig eredetileg a 75 tagú Hollywood Studio Symphony Orchestrát alkalmazták a londoni Abbey Road Studó masszív 140 tagú kórusával, akiket számos más szóló zenész kísért. Ebből hallhattuk az este a Narnia suite-et.

Szinte megkerülhetetlenül csendült fel a Mel Gibson nevéhez fűződő A passió egyik betétje. A The Passion of the Christ című független filmet 2004-ben mutatták be és Jézus életének utolsó tizenkét óráját dolgozza fel. A forgatókönyvet Benedict Fitzgerald és Mel Gibson írta, utóbbi a film rendezője is egyben. A zeneszerző John Debney. A passió a 2004. év egyik legvitatottabb filmje is egyben.

Az estét Andrew Lloyd Webber örökzöld musicalje, az 1970-es Jézus Krisztus szupersztár rockopera egyik dala, illetve az 1992-es Apácashow slágere, Marc Shaiman szerzeménye, az Oh, Happy Day zárta. Előbbiben Serbán Attila, utóbbiban Fellegi Anna működött közre.

A zenekari átiratokat Werner Gábor és Szüts Apor készítették.

A koncert végén a szólistákat és a felkészítő karnagyokat (Sapszon Borbála, Tóth Márton –Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola; Ludmány Emil és Bánfi Balázs – Weiner Leó Katolikus Zeneművészeti Szakgimnázium) virággal köszöntötték.

A telt házas eseményen jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás; Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök és Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára is.

Fotó: Wágner Csapó József

Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír