Kereszténység és/vagy iszlám? – „Szólj be a papnak” estet tartottak Debrecenben

Nézőpont – 2022. január 31., hétfő | 17:05

A kereszténység és/vagy iszlám volt a Szólj Be a Papnak Egyesület legutóbbi estjének témája január 24-én Debrecenben. A következő kérdések merültek fel: Összecsapnak-e, vagy békében élhetnek egymás mellett a vallások? Honnan ered az erőszak és a terror? Mivel jár a migráció? Erősödik vagy gyengül a hitünk a konfrontáció miatt? Hány vallást „bír el” egy társadalom?

A kérdésekre ezúttal Krakomperger Zoltán általános helynök, teológiai tanár (Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet); Hodossy-Takács Előd tanszékvezető, egyetemi tanár (DRHE) és Sayfo Omar kutató (Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, Migrációkutató Intézet) válaszolt.

Az estnek a debreceni Bakelit Music Café adott otthont.

Berecz Péter moderátor bevezetőjében kiemelte: sokan a vallások összeütközése kapcsán közelítenek a kérdéshez; mások a párbeszéd fontosságát hangsúlyozzák, és vannak, akik a migráció, erőszak, terror kapcsán várnak választ a kérdéseikre. Keresztény szemszögből vizsgálva nagy kérdés, hogy ha találkozunk egy másik vallással, mi a reakciónk, meg tud-e erősödni a hitünk.

A moderátor utalt a 2019 februárjában Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb egyiptomi szunnita főimám által Abu-Dzabiban aláírt történelmi jelentőségű dokumentumra, amely az emberi testvériségről szól. A Dokumentum az emberi testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében című nyilatkozat határozottan elítéli a terrorizmust és az erőszakot: „Isten nem akarja, hogy nevét felhasználva rettegésben tartsák az embereket.”

„A vallások, a bőrszínek, a nemek, a fajok és a nyelvek sokfélesége és különbözősége isteni bölcs akarat rendelkezése, amellyel Isten az embereket teremtette” – idézett a dokumentumból Berecz Péter; majd a következő kérdéssel fodult a beszélgetés résztvevőihez: Mi lesz ennek a következménye, miért nem hallunk erről többet, van-e ennek visszhangja az iszlám világban?

Krakomperger Zoltán válaszában kifejtette: az egyetemes emberiség közös dokumentuma olyan összefogás kezdeményezéséből jött létre, amely rámutat arra, hogy valamennyi ember az Isten utáni szomjúsággal jön erre a világra, és e vágya arra indítja, hogy keresse az Istent, aki az ember szabadságát az ő keresésében nem korlátozza. Ezért a különféle vallások különböző utakat jelentenek az Istenhez.

A katolikus tanítás értelmében egy-egy vallás létrejötte kifejezi az adott földrajzi térség kultúráját.

Amíg Jézus Krisztus el nem jött ebbe a világba, addig Isten a különféle utakat azért engedte meg, mert nem volt még normaadó kinyilatkoztatás – aki Jézus Krisztus – nemcsak a keresztényeknek, de senkinek sem.

Akarata ellenére azonban senkit sem lehet kereszténnyé tenni. Éppen ezért

a vallások az istenkeresés létjogosult útjait jelölik, és ha valaki az adott vallásán belül valóban odaadóan keresi Istent, előbb vagy utóbb el fog jutni annak felismerésére, hogy amit keres, a vallási igazság teljessége, Jézus Krisztusban található meg.

Nem kell a különféle vallásokat egy közös vallásra visszavezetni. A vallások kezdetben, eredetükben nem egy közös vallási formából indultak ki, ellentétben a kereszténységgel.

A keresztények évről évre imádkoznak a keresztények egységéért. Ennek értelme abban áll, hogy a krisztusi család eredetében egy volt, az évszázadok előrehaladtával pedig különféle okok miatt egymástól elkülönültek. Így teljesen logikus az egységre törekvés. Az egység megvalósulása nagy hitelesítő jel lenne az egész világ számára.

A vallások sokfélesége tehát nem áll szemben Isten akaratával, de ezt nem szabad kibúvónak használni az alól, hogy minden ember keresse a vallási igazság teljességét. Ez a teljesség számunkra Jézus Krisztusban érkezett el

– hangsúlyozta a teológus.

Sayfo Omar szerint az iszlám szunnita ága az iszlám világának hozzávetőlegesen 90 százalékát teszi ki; a protestantizmus hasonlóan decentralizált, számtalan helyi központja van, ezek általában a helyi társadalmi, politikai, gazdasági dinamika mentén működnek. Az Al-Azhar Egyetem, az egyik legbefolyásosabb szunnita vallású egyiptomi székhelyű iskola, amely azért befolyásos a mai kontextusban, mert egyrészt Egyiptomnak – noha elvesztette már hagyományosan katonai, politikai, történelmi dominanciáját az arab világon belül – van egyfajta kulturális tekintélye, és nem annyira tekintik az iszlám világon belül külpolitikailag terjeszkedőnek, mint más arab országokat.

Tehát fontos az iszlám világon belül, hogy mit mond az Al-Azhar Egyetem – amely az egyiptomi iszlám megtestesítője, és az egyiptomi kormányzattal összhangban működik –, ugyanakkor az általában nem kötelező érvényű az egész iszlám világra.

A keresztény és muszlim együttélésnek – akár teológiai, akár társadalmi szempontból – van tradíciója az egész Közel-Keleten. A Közel-Kelet nagyon távol van tőlünk – fogalmazott az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatója. – Az a diskurzus, amit mi ma Európában folytatunk a kultúrák, civilizációk harcáról, erősen egyoldalú. A Közel-Keleten az arab országokban, Egyiptomban is teljesen más fejlődésre tekintenek vissza.

Az ő gondolkodásukban a vallási harc nem létezik. Amikor a kereszténységről nyilatkozik meg egy muszlim vallástudós, akkor általában a maguk történelmi tradícióján belül állnak a kérdéshez.

E párbeszédet nem feltétlenül vallási szempontból közelítik meg. Ezt a 19. század vége óta leginkább nem a kereszténységgel, hanem a Nyugattal való viszony határozza meg, ott is erős a maguk identitásvesztésétől, az elnyugatiasodástól való félelem, amely sokkal inkább kulturális megközelítés, mintsem vallási.

Protestáns, református szemszögből egyszerű dologgal közelíthetjük meg ezt a kérdést – fejtette ki válaszában Hodossy-Takács Előd. – Valamennyien tudjuk, hogy a muszlim–keresztyén kapcsolat nem mentes a feszültségektől, ennek számtalan jelét látjuk. Ebből adódóan minden olyan kezdeményezésnek örülök, amikor egy prominens keresztény, mint például a pápa, és egy prominens muszlim leülnek egy asztalhoz, szót értenek egymással, és még alá is írnak egy közös nyilatkozatot. Ez önmagában pozitív dolog. Az, hogy ez mennyire jelenik meg az egyszerű hétköznapi kapcsolatok szintjén, ezen a téren a saját tapasztalataim alapján súlyos kétségeim vannak. Ha két ilyen személyiség találkozik, és az picit túlmutat a sajtóhíren is, akkor az sokkal fontosabb, mint önmagában a találkozó ténye.

Ennek az eseménysornak az egyik következménye volt, hogy szóba került új keresztyén templomok létesülésének lehetősége az arab világban, odafigyelve a Közel-Keleten dolgozó vendégmunkásokra, akik óriási tömeget képviselnek, és egyre nagyobb számban vannak közöttük ázsiai keresztyének is – mondta a tanszékvezető egyetemi tanár.

A beszélgetés teljes szövege ITT meghallgatható.

Szöveg: Kovács Ágnes

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Zsombor

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria