Kereszthordozás nélkül nincs kereszténység – Hálaadás a 100 éves bodajki keresztútért

A bodajki Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegytemplomból indult az ünnepi menet, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Mórocz Tamás kegyhelyigazgató és a megjelent papság vezetésével fel a Kálváriadombra, Václav Tihamér tárogatóművész gyönyörű zenei kíséretével.

A főpásztor Prohászka Ottokár püspök gondolatait olvasta fel a gyönyörű panorámás kilátást nyújtó, sok száz éves kálvárián.

A keresztútjárást követően a zarándokudvaron folytatódott az ünnepség, ahol Mózessy Gergely püspöki levéltárigazgató tartott tudományos előadást a bodajki kálvária teljes kiépülésének történetéről.

Mint elmondta: Bodajk a székesfehérváriak kedves búcsújáró helye volt. Az érdeklődés a 18–19. században még hullámzó volt, és alapvetően lokális jelentőségéből sokáig nem is tudott kitörni.

A kegyhely fejlődése, kiépülése és országos hírűvé válása fél évszázad alatt, fokozatosan ment végbe, három egymást követő, kiváló plébános működése nyomán – ismertette a püspöki levéltárigazgató. – Alakjukat úgy ragadhatjuk meg képszerűen, hogy Szentiványi Károlyhoz kötjük a szentkút felett a Magna Domina szobrát; Puli Györgyhöz a kálvária kiépítését, amelynek centenáriuma adja mai összejövetelünk apropóját; míg Vajk Gyulához a zarándokudvar rendezését és a szabadtéri oltár létesítését.

Prohászka Ottokár püspök egy 1925 őszi interjújában hangsúlyozta a szentév fontosságát, 1926 elején pedig körlevelében közzétette a szentévet záró pápai dokumentumot magyar fordításban, és pontosan szabályozta, hogy egyházmegyéjében milyen módon lehet teljesíteni a búcsúk elnyeréséhez elvárt templomlátogatásokat. Az 1926. évi bodajki búcsú és a megújított kálvária megáldása ennek a jegyében zajlott le. Megfelelt a pápai követelményeknek – és ezért is vonzott óriási tömegeket. A korabeli beszámolók ugyanis tízezer zarándokról szóltak – emelte ki Mózessy Gergely.

Beszélt az úgynevezett csonka kálváriák történetéről is, hogy az eredetileg hétstációs keresztutak stációinak száma a történelem során milyen fejlődésen ment keresztül, míg végül elnyerte a mai, általánosan ismert 14 állomásos formáját. Így volt ez Bodajkon is, ahol a kálváriát kiegészítették, és új stációoszlopokat állítottak.

A korábbi, kissé tán naiv festett képeket Bory Jenő építész- és szobrászművész, műegyetemi tanár domborművei váltották fel. „Sajnos az idő ezeket sem kímélte, ma már nem ezeket láthatjuk az oszlopokon, de a művész egykori fehérvári műtermében nyerhetünk képet arról, milyen minőségi alkotások voltak ezek” – mondta el a történész.

Előadásában Mózessy Gergely különös történeteket idézett fel Prohászka Ottokár püspök kivételes és bensőséges kapcsolatáról Bodajkkal. „Az évforduló nem csupán történelmi megemlékezés, hanem valódi hálaünnep volt mindazok számára, akiknek fontos a bodajki kegyhely és kálvária múltja, jelene és jövője” – hangsúlyozta Mórocz Tamás plébános, kegyhelyigazgató a hála szavaival fordulva mindazokhoz, akik támogatták a méltó ünneplést, kiemelve a főpásztor és a levéltárigazgató szerepét.

Megköszönte a város polgármesterének Wurczinger Lórántnak és Bory Jenő unokájának, Pogátsnik Lászlónénak megtisztelő jelenlétét az ünnepségen.

Az ünnepség befejezéseként megkoszorúzták Prohászka Ottokár püspök a kegyhely zarándokudvarán álló szobrát.

A bodajkiak számára különösen is fontos jubileum méltó megünneplése Spányi Antal püspök ünnepi gondolataival zárult. „Bodajkon az ember megtapasztalja az isteni kegyelem erejét, megtapasztalja a Szűzanya közelségét, de megtapasztalja, tudatosítja magában azt is, hogy a kereszténység együtt jár a kereszttel – hangsúlyozta a főpásztor. – Keresztet kell hordoznunk, mert kereszthordozás nélküli kényelmes, steril, ünnepi, kereszténység nincsen. Keresztet kell hordozni, ahogy Krisztus hordozta a keresztjét, ahogy imádkoztuk a keresztúton, amit végigjártunk; ahogy elkísérte Fiát Mária a keresztúton, ahogy Szent István imádkozott itt keresztútját járva a Szűzanyához, hogy segítse eligazításával, erős sugallataival, kegyelmeivel, hogy merre és hogyan vezesse azt a népet, amelynek terhét, felelősségét a Gondviselés rátette. És maga Prohászka is ilyen ember volt, aki sokszor kereste itt a Szűzanyánál – idegyalogolva – a vigaszt, az erőt azoknak a próbatételeknek elviseléséhez.”

A százéves jubileum alkalmából rendezett ünnepségen Sík Sándor-versek is elhangzottak, Vágóné Mezei Mária tolmácsolásában. A közös hálaadás végén a főpásztor Isten áldását kérte, hogy a bodajki kálvária még sok nemzedék számára az imádság és az Istennel való találkozás helyszíne maradjon.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Videó: Körtvélyes Tivadar/Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír