Csikor Zsolt: II. állomás, Krisztus vállára veszi a keresztet

Hamis vád, ítélet, kitaszítottság, magány, gúny, bizonytalanság és fájdalom.
Te mész, és felveszed a kereszted.

Hamis vád? Felháborodva utasítom vissza. Megmagyarázom. Visszatámadok. Érveket gyűjtök és szórok vissza felemelt hangon. Igazságom tudatában győzni akarok.
Te mész, és felveszed a kereszted.

Ítéletet mondanak felettem? Fellebbezek. A téves ítéletet mint az igazságtalanság ékesszóló bizonyítékát hordozom körbe, és mutatom, magyarázom, hogy mindenki lássa: Én nem bűnös, hanem áldozat vagyok.
Te mész, és felveszed a kereszted.

Elfordul tőlem, aki szeretett, akit szeretek? Sarokba húzódva nyüszítek dermedt, tehetetlen magányomban. Hol a falat kaparom, hol nekimennék, és mindent és mindenkit szétverve bosszulnám meg sérelmemet.
Te mész, és felveszed a kereszted.

Kigúnyolnak és bántanak? Visszavágok és marok, vagy legalább a tréfa és öngúny páncélján töröm el a felém szúró lándzsát.
Te mész, és felveszed a kereszted.

Bizonytalanság? Rettegek felépített életem összedőlésétől, féltem vagyonomat, munkahelyemet, egészségemet. Ezer helyről kérek  tanácsot, és őrlődöm a lehetséges választások között, mert biztosra akarok menni.
Te mész, és felveszed a kereszted.

Halál? Rám itt szükség van, szükség kell legyen. Nem hagyhatom itt a világot. Én fontos vagyok.
Te mész, és felveszed a kereszted.

Én lázadok a sorsom ellen. Én megmondom, amit akarok. Én mindent a kezemben akarok tartani.
Te Atyád döntése szerint mész, és felveszed a kereszted.

Én irányítani akarom a világot.
Te megváltod a világot.

Én gőgös önzésem rabja vagyok.
Te kivégzésre induló rabként mutatod meg nekem az igazi szabadságot.

Hála legyen néked, Uram!

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 13–20-i ünnepi számában jelent meg.