A Báthory-líceum alapításának 445. évfordulóján Lukács Imre-Róbert általános helynök az ünneplőkhöz szólva Salamon történetét idézte fel, aki elmondása szerint okosságot és bölcsességet kért Istentől. A tudomány szintén az értelmet keresi, és a világ történéseinek legjobb magyarázatára törekszik. Ennek érdekében módszereket és logikai eljárásokat dolgozott ki, hogy feltárhassa az összefüggéseket. A ráció, az ész világosságánál igyekszik a tudomány megvilágítani a sok esetben nem nyilvánvaló, magyarázatra szoruló, a jelenségek sokszor homályban maradó részleteit.
Vallás és tudomány, hit és ész a történelem során sokszor feszült egymásnak. Az Egyház képviselői sokszor követtek el bűnöket a tudomány úttörőivel szemben, de a tudomány és a tudós társadalom is sokszor hadakozott az Egyház tanításai ellen. Pedig a hit és az ész nem áll egymással szemben, sokkal inkább kiegészítik egymást. Az a hit, amelyik szembehelyezkedik az észérvekkel és a tudomány megpróbált és általánosan elfogadott megállapításaival, fanatikussá és magába fordulóvá válik, ezzel célt téveszt. Ugyanakkor az a tudomány, amelyik nem ismeri fel saját korlátait, a sokszor háttérben álló hiedelem jellegű struktúráit (erről részletesebben lásd például Csányi Vilmos munkásságát, gondolatait), dogmatikussá és szemellenzőssé válik.
A magyar tudomány ünnepe alkalmából érdemes keresztényként fontolóra venni, hogy a hit és ész látszólagos, sokszor félreértett szembenállásánál kapaszkodót nyújthat számunkra a Salamon által kért bölcsesség, ami bizonyos értelemben felülmúlja a hitet és az észt is. Hiába lehet valaki akár a világ legokosabb embere, ha az okosságát és a tudását nem tudja bölcsességgé formálni, gyakorlatba ültetni. Igencsak szomorú, feszültségektől terhes élete lehet. Ugyanakkor valaki hiába hiszi, hogy cselekedeteit az általa sokszor félreértett hit irányítja, mert ha elutasítja az ész megállapításait, és hite nem párosul bölcsességgel, sok esetben balga magatartáshoz és boldogtalan élethez vezethet.
Kérjük hát Istentől a szív és az értelem bölcsességét!
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/44-es számában.
Szöveg: Szász István Szilárd
Fotó: Merényi Zita
Forrás: Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria