Kertet varázsolni – A bakonybéli bencések tanácsai kezdő kertészeknek

Állandó mozgást diktáló életmódunk, a körülöttünk lévő folyamatos élelmiszer-gazdagság elszakított minket attól, hogy időnk, kedvünk és kitartásunk legyen magunk „megtermelni”, ami az asztalunkra kerül. Most, amikor kénytelenek vagyunk megállni és egy helyben maradni, miért ne kezdhetnénk kertészkedni? A nap süt, éled a természet, otthon vagyunk, időnk is több van. Gazdálkodni egy aprócska kertben, teraszon, erkélyen, napsütötte ablakpárkányon is lehet, egészen kis területet is kertté varázsolhatunk néhány nagy méretű cserép, dézsa vagy virágláda segítségével.

A bakonybéli bencés testvérek gyógynövény- és gyümölcsöskertjéből fűszerek, teák, szörpök, lekvárok kerülnek ki. Ősrégi hagyomány kapcsolja a bencéseket a kert, a gazdálkodás szeretetéhez. Ma Bakonybélben a monostorhoz tartozó hét hektáros területből másfelet ültetnek be. A gyógynövény- és gyümölcsöskert a munka helye, a fennmaradó rész pedig a kétszáz éves park. Örökség, a múlt értékes tanúja, a séták és a szemlélődés helye. Hatalmas fák, évszakonként változó növényvilág. Tavasszal hóvirágszőnyeg, áprilisban magnóliavirágzás… Mindig van valami csodálatos szépség benne – mondja Baán Izsák OSB, a bakonybéli monostor perjele.

A kert amellett, hogy fizikai valóság, ahol élelmet is termelnek, szimbolikus hely. A Teremtés könyvében azt olvassuk, hogy Isten az embert egy kertbe, az Éden kertjébe helyezte. A szó – kert – a Szentírás nyelvében és a magyar nyelvben is az egészből lekerített, elkerített terület kifejezésből származik. Így szimbolikusan megjeleníti, amilyen az ember léte: véges, keretek közé zárt, de az ég felé nyitott. Ebben a lekerített térben az élet növekszik, újjászületik.

A középkori szerzetesi hagyományban fontos volt, hogy mindez megjelenjen a monostor épületegységében. Ezért volt a monostornak egy belső zárt kertje, a hortus conclusus, a kerengő által körülhatárolt kert, melynek közepén egy kereszt, kút vagy fa, egy Krisztus-szimbólum állt. De a monostor kertjének konkrét haszna is volt. A középkori szerzetesi közösségek igyekeztek önellátásra berendezkedni. Szent Benedek azt kérte, lehetőség szerint a falakon belül legyen meg minden, amire a szerzeteseknek szüksége van. Ezt ma már nehéz megvalósítani, de a közösségek sokfelé zöldséges- és gyógynövénykerteket művelnek; ez utóbbi ugyancsak nagy múltra tekint vissza. Hiszen régen nem létezett állami egészségügyi ellátás, és a monostorok vendégháza kórházként befogadta a betegeket, a szerzetesek pedig felhasználták a gyógynövények ismeretét a gyógyításban.

„Aki idejön Bakonybélbe, nyitottságot hordoz magában a természet, a kerti munka iránt. A kertészkedés feladat, de annak a lehetősége is, hogy megéljük a teremtésben való részvételt, láthassuk napról napra az élet növekedésének csodáját, és azt, ahogyan a Jóisten a természetben jelen van” – mondja Baán Izsák.

*

A szerzetesek Feczkóné Kárpáti Borbála kertészmérnök vezetésével gazdálkodnak. Tőle kaptunk mi is tanácsot, kezdőként a kertészkedésre adva a fejünket. A kényszerű otthonmaradás és a tavasz kicsalogatná az embereket a szabadba. A kijárási korlátozások azonban szűkre szabják a határokat. A szép időben nagyon is érezzük a természet hiányát, és kedvünk támad a kertben tevékenykedni. A kertészkedés nemcsak értelmes, hasznos tevékenység, de sok örömet is hozhat hétköznapjainkba. Segít meglátni a Teremtő csodáit is: ahogyan egy kicsi magból kifejlődik az élet, növekszik és termést hoz. Munkánk révén pedig gazdagabbá válik asztalunk, megszépül a környezetünk. Lehet ez az első kísérlet, melynek során ráérezhetünk a kertgondozás ízére, tapasztalatokat gyűjthetünk, és jövőre bátrabban merészkedhetünk nehezebb terepre is – biztat a kertészmérnök.

Feczkóné Kárpáti Borbála ezúttal fűszernövények és kora nyári zöldségek ültetéséhez ad tanácsokat. Ezek méretüknél fogva kitűnően tarthatók cserépben. Kezdőként mindenképp az egyszerűen kezelhető fajták nevelésével próbálkozzunk, de gondoljunk arra is, mit szeretünk, hiszen így nagyobb a motivációnk, hogy kitartóan gondozzuk a növényt.

Legnagyobb sikerrel a dughagyma kecsegtet. Kiskertbe, sorokba ültessük, 3-5 centiméter mélyre, de cserépben, balkonládában is nevelhető. Cserépbe vethető magról a metélőhagyma (snidling) is. Évelő növény, tarthatjuk később is cserépben, de ősszel ki is ültethető.

Szépen díszlenek cserépben a fűszerek is, például a bazsalikom, a kakukkfű, a borsikafű, a petrezselyem. Legalább 30 centiméter mély edény kell a lestyánhoz, de ki is ültethető a kert szélébe, s ezután mindig lesz, ami a húslevest megízesítse. A tárkony szintén jól telel minálunk, nem igényel sok gondozást.

Májustól megjelennek a piacokon a paradicsom- és paprikapalánták is. Vannak kifejezetten balkonra való fajták, de választhatunk folytonnövő paradicsomot is, amit egy karó segítségével szinte „fává” lehet nevelni. Ezeknél figyeljünk arra, hogy a levelek hónaljából fejlődő hajtásokat kitördeljük, csak a vezért hagyva meg, különben nagyon elbokrosodik, s a termés megérlelése helyett a növekedés emészti fel a növény erejét. A paprika kicsit melegigényesebb a paradicsomnál is, erre az ültetéskor gondolni kell.

Egész évben termeszthetünk salátát, tavasszal fejes salátát, majd tépő-, jég- vagy madársalátát, valamint a csípős ízű rukkolát. Kis helyigényű a „zsákbakrumpli”: egy zsák aljára 20-30 centiméter vastagon földet teszünk, arra 3-4 szem burgonyát, majd 15 centiméter vastagon betakarjuk földdel. Ahogy nő a krumplinövény, folyamatosan töltögetjük földdel addig, hogy a levele éppen kilátszódjon. A zsákban fejlődik ki a „termés”.

Kiskertben érdemes borsót vetni. Elég rövid a tenyészideje, nyáron már szedhetjük is a termést. Ugyancsak kertbe ültethető a zöldbab, egy nyár alatt több hullámban fogyaszthatjuk. Kerítés, erkélyrács mellett pedig érdemes futóbabbal próbálkozni. Lassan, ahogy melegszik az idő, cukkinit is vethetünk. Nagy hely és tápanyagdús föld kell hozzá, de egész nyáron bőségesen terem.

*

A kertészkedés szépségei mellett Izsák atya beszél a nehézségekről is. Illés testvér mellett – a közösségben ő a kertfelelős – dolgoznak heti rendszerességgel a növendékek, valamint főidényben a többi szerzetes is bekacsolódik a munkába, főként a gyomlálásba és a levendula betakarításába. A közös munka idején mindenki leteszi a saját munkáját, és a közösség megtapasztalja ennek összekovácsoló erejét. „Látjuk egymást dolgozni, együtt vagyunk a kertben, és ez az egymással való kapcsolatunkra is visszahat. De a szépség és közösségi érték mellett megjelenik a munka fáradságos része. A tűző napon egész nap levendulát gyomlálni, nyírni nemcsak öröm, hanem megerőltetés is.”

Mindez a bencések megélhetését is szolgálja. A karantén idején a monostor elesik a látogatásokból származó bevételtől, így a szerzetesek nagyobb területet művelnek meg. Zöldségeket vetettek, abban a reményben, hogy az étkeztetésükhöz még inkább hozzá tud járulni a kert.

Fotó: Szent Mauríciusz-monostor; Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír