Két különleges szív hite – A pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház búcsúját ünnepelték

A főpásztor homíliájában rámutatott: Péter és Pál teljesen eltérő életutat jártak be. Más-más karizmákkal, emberi háttérrel és lehetőségekkel rendelkeztek. Isten mégis bennük látta meg azt az erőt, amellyel minden emberi gyengeségük, botlásuk és zavaruk ellenére stabilizálni tudták Krisztus Egyházát.

Péter alázatos, szilárd hitéből és Pál tágas, egyetemes szívéből kell ma is épülnünk és gazdagodnunk.

Ez a két különböző karakter jól példázza, hogy nem lehet és nem kell teljesen egyformán kereszténynek lenni; mindenkinek a maga karizmája és tudása szerint kell megélnie és teljesítenie a rábízott isteni küldetést.

A világ vágyai és az evangélium igazsága

A szentbeszédben a püspök párhuzamot vont az apostolok kora és napjaink kihívásai között. Hangsúlyozta, a világ szemében

az Egyház 2000 éve ugyanazt a „hibát” követi el: nem azt mondja, amit a világ hallani akar, hanem azt, ami igaz.

„Ezért feszítették keresztre az Egyház alapítóját, és ezért adták életüket az apostolok.”

Majd arra emlékeztetett, hogy a hitvallók, a vértanúk és a szentek emlékezete azért maradt fenn kétezer éven át, mert ők az igazság mellett álltak akkor is, amikor az életük volt a tét. Nem a csendet, nem a népszerűséget vagy a hamis tolerancia illúzióját választották. Nem a virtuális világ „lájkjait” keresték, és nem a bűnös életet legalizáló bejegyzések mögé sorakoztak fel.

Krisztus szándéka szerint újul meg az Egyház

Péter és Pál megmutatták, mit jelent hűségesnek lenni Krisztushoz és az Egyházhoz. Tanúságtételük igazolja, hogy a földi dicsőségnél van fontosabb és különlegesebb érték, amiért érdemes élni, szenvedni, és amit tovább kell adni, hogy Krisztus igazsága minden emberi szívet birtokba vehessen.

Krisztus ma is keresi azokat a szíveket, legyenek emberileg gyengék vagy végtelenül erősnek tűnők, melyek készek az evangélium ügyét képviselni

– figyelmeztetett a főpásztor, majd hozzátette: az Egyház megújulása és megerősödése nem az emberi gondolkodásból és akaratból fakad, hanem egyedül Krisztus szándékából. A szeretet civilizációját ugyanis nem okos gondolatokra vagy szervezeti megoldásokra kell építeni, hanem magára Krisztusra és az ő önfeláldozó szeretetére.

„Az Egyház megújulása akkor következik be, ha megtanuljuk kimondani és élni: az én egyházam, az én közösségem. Nem a papoké, nem a püspököké, nem a mindenkié, hanem az én felelősségem. Az fogja megmenteni és megerősíteni, ha sok szív lesz, amelyik építi, szolgálja és erősíti a jelenből a jövő felé. Így érthetjük meg Péter és Pál, a két különleges szív egyszerű valóságát és mindent megerősítő hitének túlcsorduló igazságát. Életünket, családunkat, társadalmunkat és a világot csak ez az út, Krisztus útja és tanítása, a szeretet civilizációja képes megmenteni” – zárta szentbeszédét Felföldi László püspök.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír