Két obláta köteleződött el Szent Benedek ünnepén Pannonhalmán

Szent Benedek nyári ünnepéhez kapcsolódóan tartották július 8. és 11. között a Pannonhalmi Főapátsághoz tartozó oblátusok éves lelkigyakorlatát. Az idei alkalmat Mogyorósi Ányos OSB, a Tihanyi Bencés Apátság alperjele vezette, aki A láthatón túl – Monasztikus hétköznapok címmel tartott mélyreható elmélkedéseket a résztvevőknek.

Az oblátusok (férfi tagok) és obláták (női tagok) olyan világi keresztények, akik saját hivatásukban élve vállalják, hogy életüket Szent Benedek Regulájának szellemében alakítják. Ők mindannyian a bencés oblátusközösség tagjai, egy monostorhoz, a Pannonhalmi Főapátsághoz tartoznak.

A lelkigyakorlaton Mogyorósi Ányos tanításaiban az oblátusok lelki fejlődésének alapjait világította meg. Rámutatott: a monostor közösségét látogatva

az oblátusok az ora et labora szellemében egyre inkább megtanulnak örömmel imádkozni és dolgozni Isten dicsőségére és embertársaik javára.

Hangsúlyozta Isten igéjének szeretetét – annak olvasását, a rajta való elmélkedést és a mindennapi életben való megvalósítását –, valamint a liturgikus ünneplésekben való elmélyült részvételt, bekapcsolódva a zsolozsma, azaz az imaórák liturgiájának végzésébe a monostorban vagy a saját plébániai közösségekben.

A lelkigyakorlat résztvevői komoly belső önvizsgálatra hívó kérdéseket is kaptak a közösség és a személyes én kapcsolatáról. Az elmélkedések során olyan témákat jártak körül, mint a közösség békéjéhez és egységéhez való hozzájárulás, a testvéri figyelmeztetés alázattal való elfogadása, valamint a felelősség kérdésköre: hogy jelenlétükkel építik vagy terhelik-e a rájuk bízott közösséget.

Július 11-én, Szent Benedek ünnepén Pintér Ambrus OSB hirdetett igét. Szentbeszédének kiindulópontja XIV. Leó pápa Magnifica humanitas kezdetű enciklikája volt, amely az emberi méltósággal és a munka aktuális értelmezésével foglalkozik. Ambrus atya rámutatott:

Szent Benedek azért alkotott maradandót, mert az imádságot és a munkát egymás mellé helyezte

– a szerzetesek az évszázadok során mindig azzal foglalkoztak, amire épp szükség volt. Bár a mesterséges intelligencia már nemcsak a fizikai munkák nagy részét teszi feleslegessé, hanem azt a munkát is, amelyik mostanáig szellemi munkának látszott – veszélyeztetve ezzel az emberi méltóság megélését.

A szerzetes hangsúlyozta: a valódi emberi munka fontossága most látszik igazán. Az ember igazi társa csak ember lehet. Az ember jelenléte nagyon sok területen semmivel nem pótolható. Ilyen a fiatalokkal, gyerekekkel való foglalkozás, hiszen a felnőtté váláshoz szükség van érett felnőttek jelenlétére, valamint az idősek és betegek melletti szolgálat, és sok más terület, ahol bátorításra, kapcsolódásra, a másik kezének megfogására van szükség.

A szentbeszédet követően Maitz Éva Franciska testvér és Pfeiferlik Annamária Mária testvér tett ígéretet az evangélium és Szent Benedek Regulája követésére, a pannonhalmi monostorhoz és az oblátus közösséghez való tartozásra.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Területi Főapátság

Magyar Kurír