Két ünnepi vers Iancu Laurától: A látogató és A visszatérő

A látogató

amikor még egyszerű
volt az ismeretlent behívni
s mint Isten vándorával
a nincstelenséget megosztani
nem tudtam hogy egyszer
magam leszek az utazó
kinek virrasztott éjszakáit
megdermeszti a szél
és betemeti a hó
akkor még hittem hogy
a tűz kitart hajnalig
és homlokom megőrzi
ujja melegét
szemem szeme fényét
most hinnem kellene azt is
hogy utaink egymásba forrtak
hogy Ő volt ott és Ő van itt
egyszer s mindenkorra meglátogatott

A visszatérő

ízét vesztett só
súlytalan fecsegés –
e jövendölések rám feketedtek
s egyébre nem vagyok való
minthogy a külső sötétségbe vetessek
és eltapossanak disznók emberek

mert
amikor visszatérsz Betlehembe
világunkban a Nap elhomályosul
a Hold nem világít
a csillagok lehullanak az égről
és az egek erői megrendülnek

meglehet lámpásaim már nem égnek
vakon Uram de várom idejét békédnek 

Fotó: Lambert Attila; portré: Merényi Zita

Magyar Kurír

A versek nyomtatásban az Új Ember 2025. december 21–28-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelentek meg.