Kétkötetes monográfia jelent meg Angelo Rotta pápai nuncius 1930–45 közötti politikai jelentéseiről

Az 1930 és 1939 közötti anyagot tartalmazó első kötetet a 2016-ban elhunyt Csíky Balázs történész, a második, az 1938–1945 közötti iratokat feldolgozó részt Somorjai Ádám OSB egyháztörténész szerkesztette. Ádám atya volt az első rész sajtó alá rendezője is.

A kiadványt a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) és a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány gondozta. A felelős kiadó Várszegi Asztrik püspök, emeritus pannonhalmi főapát, a kiadói szerkesztő Zombori István egyháztörténész volt. A kötet megjelenését a Magyarország Barátai Alapítvány támogatta.

A megjelenteket Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója; Michael W. Banach apostoli nuncius és Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) volt elnöke, a Magyarország Barátai Alapítvány elnöke köszöntötte.

Az első kötetet Érszegi Márk Aurél, a Külgazdasági és Külügyminisztérium vallásdiplomáciai főtanácsadója mutatta be. A két kötet megjelenése egy sorozat betetőzését jelenti. A két világháború közötti három budapesti nuncius, Lorenzo Schioppa, Cesare Orsenigo és Angelo Rotta által írott jelentéseket Somorjai Ádám válogatta ki és szerkesztette kötetekbe az elmúlt évek során. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a vállalkozásnak a jelentőségét – emelte ki. A magyar történelem igen fontos korszakáról meglévő lényeges forrásanyag válik ezáltal hozzáférhetővé a történészek számára. Reményeink szerint a kutatások hamarosan meghaladják az e kötetekben tanulmányozható információkat és felismeréseket – tette hozzá Érszegi Márk Aurél.

Az előadó kiemelte, hogy az 1930–1939 közötti időszakot felölelő kötet szerkesztője Csíky Balázs, az ígéretes, de fiatalon, mindössze 38 évesen elhunyt történész volt. A kötetet már Somorjai Ádám rendezte sajtó alá. Csíky Balázs nekrológjában olvashatjuk, hogy jó érzékkel választotta ki azokat a témaköröket, melyek a Horthy-korszak vizsgálatakor mindenképpen a kutatók látókörébe kerülnek, így kutatási eredményeire a jövőben is minden bizonnyal építeni fognak.

Érszegi Márk Aurél leszögezte: az elmúlt század harmadik évtizede a magyar történelem békés, mégis vészjósló időszaka volt. A jelentések egyértelműen olyan témákat érintenek, melyek nemcsak akkor, hanem napjainkig hatóan relevánsak. A tájékozódást segíti a földrajzi és személynevek mutatója, valamint a kiadvány közepén helyet kaptak a jelentésekben szereplő jelentősebb személyek életrajzai. Rendkívül hasznos, hogy a magyar fordítások mellett – ezek Csíky Balázs és Korompai Eszter munkáját dicsérik – olaszul, vagyis az eredeti nyelven is olvashatók a jelentések. Igen értékes a kötet lektorának, Dudás Róbert Gyulának a tanulmánya a kötet elején, mert átfogó elemzést ad a harmincas évek nunciusi jelentéseinek főbb témáiról, valamint Angelo Rotta magyarországi diplomáciai tevékenységéről. Dudás Róbert Gyula bemutatja a magyar kormány és a nuncius kapcsolatát, megemlíti a kiemelt eseményeket, amelyen részt vett és amelyekről jelentést tett a nuncius, köztük a Szent Imre-emlékévet és az 1938-as, budapesti Eucharisztikus Világkongresszust. A helyi politikai és egyházi közélet fontosabb szereplőit sem mulasztja el bemutatni, emellett számba veszi a főbb társadalmi, egyházpolitikai kérdéseket is. Olyan témákról ír, mint az egyházi nagybirtok használata, felosztása, érinti a királykérdést, a püspöki kinevezések ügyeit, a polgári és vegyes házasságok ügyét, a zsidókérdést. A jelentésekből kiderül, hogy a társadalmi és az egyházpolitikai témák gyakran szorosan összefonódnak. Részben a korabeli társadalmi berendezésből fakad ez, részben azonban természetes okokból, hiszen az Egyház ugyanazokhoz az emberekhez szól, akiknek jólétéről az állam is gondoskodni hivatott.

A könyvet bemutató diplomáciai tanácsadó szerint tanulságos megfigyelni a magyar társadalmi élet tendenciáiról alkotott nunciusi véleményt, így például a náci Németországhoz való hozzáállásról vagy a zsidókérdésről. Természetesen azonban nem szabad abba a hibába esnünk, hogy mai tudásunk birtokában mondjunk ítéletet az akkori politikai szereplőkről. Ugyanígy felmerül a mai és az akkori kor közötti különbség a magyarországi ökumenizmus megítélésében. Rotta nuncius, akárcsak elődjei, gyanakvással szemlélte a nálunk hagyományos politikai gyakorlati ökumenizmus megnyilvánulásait. Megfigyelhető a nuncius jelentéseiben az aggodalom a családpolitika iránt, különösen a polgári házasságok vallásos életre gyakorolt hatását illetően.

Érszegi Márk Aurél megvilágította, hogy Rotta jelentéseiben megmutatkozik a pápai nuncius küldetésének kettős természete: nem csupán a fogadó állam hatóságainál vannak akkreditálva, nem csupán hozzájuk szól a nunciusi hivatal küldetése, hanem legalább ilyen hangsúlyos, talán még fontosabb feladat a Szentszék és a helyi egyház kapcsolatának, a communiónak az erősítése.

A kötet második részét Fejérdy András történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese mutatta be. Felidézte: több mint két éve az ELTE Bölcsészettudományi Karán mutatták be az első budapesti nuncius, Lorenzo Schioppa politikai jelentéseit tartalmazó, Somorjai Ádám atya által szerkesztett kötetet. A címlapon feltüntetett Nunciusi jelentések 1. alapján már akkor sejteni lehetett, hogy több kötetre tervezett publikációs kezdeményezésről lesz szó. Somorjai Ádám kitartását, munkabírását és szorgalmát mutatja, hogy az elmúlt két évben nem csupán Cesare Orsenigo nuncius jelentései láttak napvilágot, hanem immár a két világháború között Magyarországra akkreditált harmadik nuncius, Angelo Rotta jelentéseit is kézbe vehetjük. Tekintve hosszú, másfél évtizedet felölelő budapesti szolgálatát, az ő jelentései két kötetet adnak ki. A második kötet a XII. Piusz pápasága alatt készült relációkat tartalmazza.

Fejérdy professzor kifejtette: döntően olyan jelentésekről van szó, amelyek a magyar belpolitika, társadalom jelentősebb mozzanatairól, az ország vezetésében bekövetkezett személyi változásokról, Magyarország külpolitikai törekvéseiről, az állami egyházpolitikát érintő kérdésekről, a háború magyarországi következményeiről, valamint a zsidóságról hozott intézkedésekről, üldözésükről, illetve az üldözöttek segítségéről szólnak. A közzétett 168 dokumentum gerincét Rotta jelentései adják, amelyek mellett egy-egy instrukció vagy államtitkársági háttérdokumentum is helyet kapott. A kötet szerkesztője a 2004 óta ismert irategyüttesből, a szintén az államtitkárság keretein belül működő Vatikáni Hadifogoly Információs Hivatal dokumentumaiból is beválogatott néhányat, amelyek a budapesti nunciushoz kötődnek. Ezek a források azonban nem a politikai jelentések kategóriájába tartoznak, hanem az információs hivatal feladatkörének megfelelően a krakkói egyházmegye helyzetéről, lengyel vagy éppen olasz menekültekről, zsidó munkaszolgálatosokról, katonákról közölnek, kérnek információkat, így segítve elő a menekültek és hadifoglyok, valamint családtagjaik közötti kapcsolat megteremtését, a pápai követek, katonai ordináriusok és a Nemzetközi Vöröskereszt által megszerzett információk segítségével. A kötet abban is eltér a sorozat korábbi darabjaitól, hogy a jelentéseken és néhány háttérdokumentumon túl elsősorban az 1944–45-ös évből több rejtjeles táviratot is közöl.

Fejérdy András meggyőződése, hogy a most megjelent két kötet kiváló kiindulópont lesz a további kutatásokhoz.

Zárszavában Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató, történész, a két kötet kiadói szerkesztője kiemelte: a METEM eddig már több mint háromszáz kötetet jelentetett meg. S bár vitathatatlan, hogy Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát római katolikus, „és higgyék el, én is az vagyok”, kezdettől fogva arra törekedtek, hogy a többi, Magyarországon működő felekezet történetével is foglalkozzanak, így adtak ki könyveket többek között a görögkatolikus, az evangélikus, a református, az ortodox és az unitárius egyház történetéről is. Zombori István kiemelte Angelo Rotta egészen kivételes bátorságát, amit különösen a vészkorszak idején, 1944-ben tanúsított, lehetőségeihez képest mindent megtett az üldözött zsidó emberek megmentéséért. Ugyanezt tette Rómában XII. Piusz pápa, ma már dokumentumok bizonyítják: több mint tízezer zsidó személy köszönte meg neki levélben az életét.

Az ünnepi könyvbemutató végén Somorjai Ádám mondott köszönetet mindenkinek, kiemelve a Gondviselés kegyelmét, hogy folyamatosan olyan pozíciókba, helyzetekbe került, hogy csak fel kellett ismernie, milyen lehetőségekkel rendelkezik. Az egyháztörténész arról is beszélt, hogy készül a harmadik kötet is: a második bécsi döntés után (1940-ben Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz) annyi jelentés van a bukaresti nunciustól, Andrea Cassulótól, hogy nem lehetett csak Rottára koncentrálni. Vékonyabb kötetben, de remélhetőleg az ő jelentései is megjelennek a közeljövőben.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír