Kettős kiállításmegnyitó a budapesti Lengyel Házban az Esterházy János-emlékév jegyében

A kiállítás címe utalás arra, hogy a felvidéki parlamenti képviselőként is tevékenykedő gróf Esterházy János Szlovákiának a náci Németország általi megszállását követően elkötelezett katolikusként kijelentette: „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt!”

A tárlat ünnepélyes megnyitója a Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök által bemutatott szentmisével kezdődött a Lengyel Ház melletti Mindenkor Segítő Szűz Mária-plébániatemplomban.

A püspök prédikációjában kiemelte, hogy a felolvasott evangéliumi szakaszban Jézus arra tanít minket, tegyük a jót, de ne várjunk érte elismerést. Ez szembemegy azzal, amit ma tapasztalunk, akár a közösségi médiában, akár egy önéletrajzban, amikor minden jót és szépet elmondunk magunkról. Holott a cél az, hogy mi magunk jobb emberré váljunk. Ebben különösen is példaképünk Esterházy János, aki bár közéleti ember volt, életének nehéz, keresztekkel teli szakaszában tudott a szív csendjében az Isten előtt lenni, és minden jótette ebből fakadt. A jótetteket azonban nem a látványosság kedvéért tette, hanem hogy ezáltal engeszteljen és az Istenhez vezessen másokat.

A szentmise utáni kiállításmegnyitón a megjelenteket Molnár Monika, a Lengyel Ház igazgatója köszöntötte. Emlékeztetett rá, hogy idén emlékezünk meg Isten szolgája Esterházy János születésének 120. évfordulójáról. Mivel a pandémia miatt az emlékév sok programja elmaradt, a megemlékezések sorozata Dávid Zsuzsanna kiállításával kezdődik, valamint a Molnár Imre történész, Esterházy-kutató és Laczkó Gábor szőgyéni mérnök, grafikus közös munkája nyomán megszületett Esterházy János – Isten szolgája című vándorkiállítással, mely most indul Kárpát-medencei útjára.

Molnár Monika felidézte, hogy a Lengyel Ház és a lengyel közösség itt álló temploma 1930-ban épült fel, a mártír gróf lengyel származású édesanyja, Tarnowska Erzsébet személyes támogatásával. Esterházy János négyéves korában elveszítette édesapját, akinek utolsó mondata ez volt: „Légy, fiam, mindig jó magyar!” A harminckét évesen megözvegyült Tarnowska Erzsébet jó magyarrá és jó kereszténnyé nevelte három gyermekét, Lujzát, Jánost és Máriát. Emellett egész életében támogatta a szegényeket, a társadalom elesettjeit. A szociális érzékenységen kívül átadta gyermekeinek mély istenhitét és az Eucharisztiával való élő kapcsolódását. Igaz rá az, amit Mohos Gábor mondott a szentmisében: a szív csendjében nevelte három gyermekét. Mikor a II. világháború után Esterházy Jánost a kommunista hatalom letartóztatta és előbb a Gulágra száműzte, majd a csehszlovákiai Mírov börtönébe vetette – ahol 1957 márciusában elhunyt –, anyja lélekben együtt szenvedett fiával, élete végéig imádkozott érte, de ellenségeiért, így Sztálinért is.

Mohos Gábor püspök a tárlatmegnyitón arról beszélt, sok példát láthatunk arra, hogy egy szent élet mögött ott van a szent édesanya és édesapa. Vannak az Egyháznak szentjei, akiknek édesanyját, édesapját is boldoggá vagy szentté avatták: Szent Ágoston, Don Bosco, Lisieux-i Szent Teréz.

Esterházy János élete mélységében kapcsolódik össze térségünk 20. századi történetével. Nem úgy alakultak az események, ahogyan szerette volna, szembe kellett néznie e század gyilkos ideológiáival. Egész élete megmutatja számunkra, hogyan lehet a legnehezebb körülmények között és ellenséges környezetben is minden lehetőséget úgy megélni, hogy az az életszentség forrása és eszköze legyen. Mindaz a rossz és gyűlölködés, ami történt, benne nem keserűséget és negatív érzéseket táplált, hanem az életszentségben való előrejutás eszközévé vált. Ebben tökéletesen követte az ő Mesterét, Jézus Krisztust, aki mindent jóra fordít itt a földön. Ez a megváltás titka, ami nem jelenti azt, hogy nincs rossz, de azt igen, hogy abból mégis valami jó tud születni. Ehhez kell az, hogy mindezt hitben tudjuk megélni, még a legreménytelenebbnek látszó helyzetekben is. Esterházy János életének titka ez volt: Istennel egyre mélyülő, személyes kapcsolatban élni. Örökségének ez a leglényegesebb üzenete, ami azért nagyon fontos, mert a gyilkos ideológiák újra és újra megjelennek, a jó és a rossz küzdelme is állandó a történelem során. Éppen ezért rengeteget jelentenek számunkra az olyan példák, mint amilyen Esterházy János küzdelmekkel és szenvedésekkel teli élete volt: a legborzasztóbb körülmények között tudta az életszentség legszebb gyümölcseit teremni, abban a környezetben, amelyben éppen volt. Számtalan történet maradt fenn arról, hogy Krisztus jóságát és szeretetét közvetítette rabtársai számára, mélységes istenhitén keresztül, akár még csodák formájában is. A szívnek, a hitnek és a szeretetnek a nyelve közös. Erre mutat rá Dávid Zsuzsanna kiállítása is – hangsúlyozta Mohos Gábor.

A rendezvény fővédnöke Lengyelország budapesti nagykövete, Jerzy Snopek volt, akinek üdvözletét helyettese, Katarzyna Ratajczak-Sowa tolmácsolta. A tárlat címére utalva kifejezte reményét, hogy a képek által jobban megismerjük Esterházy János életét, és iránymutató lesz számunkra mottója: „A mi jelünk a kereszt!”

Soltész Miklós államtitkárt Tircsi Richárd, a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője helyettesítette. Idézett Kölcsey Ferenc Parainesiséből: „(…) e szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált.” Tircsi Richárd szerint a hármasság, az Istenbe vetett hit, a család értéke és fontossága, a munka szeretete a közös nevező a lengyel és a magyar nép között, és e háromhoz kapcsolódik az égi és a földi haza szeretete.

Takácsné Kalinska, a Lengyel Ház munkatársa Dávid Zsuzsannát mutatta be. A festőművész Budapesten született, és Dunakeszin töltötte gyermekkorát. Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán végzett rajz és vizuális kommunikáció szakon, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen mestertanárként dolgozott. 2009-től Lencsés Zsolt festőművész, freskófestő oldalán freskófestészettel kezdett foglalkozni. 2015-től tanít a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskolában. 2018-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán teológiai tanulmányokat folytatott. Szakdolgozatának címe: Gróf Esterházy János, a szeretet politikusa. (A tanulmány a tárlat megnyitójára időzítve jelent meg a Jel Kiadónál, Laurinyecz Mihály tanszékvezető, konzulens mutatta be – a szerk.) A jelenlegi kiállítás képei tavaly és az idén születtek, az Esterházy János-emlékév apropóján, egyúttal a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus készületének jegyében, az Eucharisztia szentségéről és a kereszt misztériumáról elmélkedve.

Zárszavában Dávid Zsuzsanna felhívta a figyelmet arra, hogy az ezeréves lengyel–magyar barátság a legnehezebb időkben mindig szentjeinkben kapott megerősítést. Ezek a kiemelkedő személyek sokszor nemcsak barátokká, hanem rokonokká és testvérekké tesznek bennünket. Így a lengyel édesanyától és magyar édesapától származó Esterházy János is, aki mindenekelőtt békességszerző volt.

A kiállításon énekelt és szavalt Csábi István előadóművész.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír